Az angol ambient mágussal, William Orbittal készült 1998-as Ray Of Light csúcsalbum után az amerikai szupersztár újabb európai segítőtársat talált magának az afgán származású francia producer, Mirwais Ahmadzai személyében (lásd: Production). A 2000-es Music album számainak fele már vele készült, s bár volt rajta három Orbittal felvett dal is, jelzésértékű volt, hogy azok egyike sem került kislemezre (pedig a Runaway Lover ordított érte). Az új albumon már nyoma sincs Orbitnak, mindegyik dal Madonna és Mirwais közös szerzeménye három kivételével: a szerelmet szinte vallásos áhítattal és egy gospelkórus támogatásával megéneklő Nothing Fails Guy Sigsworth-szel készült (ahogy az előző albumon a What It Feels Like For A Girl), a szinte végig egyetlen akusztikus gitárral kísért X-Static Process társzerzője az énekesnő legutóbbi turnéjának zenei direktora és basszistája, Stuart Price volt (lásd: Zoot Woman: Living In A Magazine), a záró Easy Ride-é pedig az említett turné gitárosa, Monte Pittman – de ezt a három számot is Mirwais játszotta fel szinte teljesen egyedül, és ő volt a producerük is. Így nem meglepő, hogy ez Madonna legegységesebb és legminimalistább albuma: Mirwais minimáltechnója, kissé robotikus gitárjátéka és (ál)naiv szintimotívumai jellemzik végig, illetve három dalban (a Die Another Day mellett a Nothing Failsben és az Easy Ride-ban) hallunk egy vonószenekart is a veterán Michel Colombier hangszerelésében és vezényletével (aki Madonna és Mirwais közös francia zenei hősének, a néhai Serge Gainsbourgnak is dolgozott annak idején). Madonnának ez a csupasz zenei környezet is nagyon jól áll, hiszen dalszövegei is épp arról tanúskodnak, hogy tisztába szeretné tenni az életét, megkérdőjelezi helyzetét (például a több szerepet felmutató American Life-ban, a naiv kislányhangon elénekelt Hollywoodban, az arra kiábrándultan reflektáló I`m So Stupidban vagy a Music című dalra leginkább emlékeztető Nobody Knows Me-ben), hogy aztán a záró Easy Ride-ban megfogalmazhassa a tanulságot: „jó életet akarok / de nem akarom könnyen kapni / meg akarok érte dolgozni / vérrel és verejtékkel... / meg akarom találni a helyem / belélegezni a levegőt és napfényt látni a gyerekeim arcán / ezt akarom / körbe-körbe megyek / úgy tisztábban láthatok / mikor földet érek, megtettem egy teljes kört / hazaértem, itthon vagyok”. Az egyetlen melléfogás az énekesnő gyermekkori nagy traumáját, édesanyja korai elvesztését feldolgozó Mother And Father című pszichoterápia-szerűség, melynek második felében az a rapbetét kifejezetten kínos.


8/10