Kedvenc helyek

„Néha még ma is bringával megyünk sörért!” - Children of Bodom

A Children of Bodom névre hallgató finn metálegyüttesről valószínűleg már az is hallott, akitől egyébként távol áll ez a műfaj.
A zenekar jövőre ünnepli 20 éves fennállását, ám töretlen energiával zúzzák körbe a világot. Nemrég megjelentettek egy fotóalbumot, melyben a nagyérdemű 256 oldalon keresztül nyer betekintést az anno még tinédzserekből verbuválódott együttes világába. A dobossal, Jaska Raatikainennel beszélgettünk.
 
Mit gondolsz, milyen helyet foglal el manapság a metál a zenebizniszben? Van még létjogosultsága? 
 
Igen, ez egy nehéz kérdés. Manapság már lemezeladások sem léteznek, kénytelenek vagyunk a fellépéseinkből megélni, ami csak akkor opció, ha hívnak minket, ergo ha van ránk kereslet. A fesztiválok jó platformot biztosítanak a rockbandáknak, ott még mindig kíváncsiak ránk. Valahogy a fesztiválozó közönség vadabb, nyitottabb a keményebb dolgokra. 
 
Ahogy te is említetted, a CD-nek, mint olyan, ma már vége. Megéri még egyáltalán korongot készíteni? 
 
A rajongók a mai napig örülnek, ha egy csomagként vehetik át a zenénket. Értékelik a bookletet, a dalszövegeket – bár ezzel nem halmozzuk el őket –, a fotókat. Nekik ez számít, és ameddig van egy ember is, akinek ez fontos, addig nem mondhatjuk, hogy felesleges pénzkidobás, vagy időpazarlás lenne. Pedig ma már sokan így gondolják… 
 
Mit gondolsz a zene általános „elelektrósodásáról”? Példának okáért a KoRn több új dalában is Skrillexszel fogott össze… 
 
Én elvagyok vele. Nem mondom, hogy állandóan ezt hallgatom, jobban szeretem a letisztult műfajokat. Mi ilyen konzervatív srácok vagyunk, hangszereken játszunk a saját két kezünkkel. Szeretünk élőben játszani, az az igazi rock ’n’ roll! 
 
Ha jól hallottam, Dél-Amerikában hatalmas rajongótáborotok van. Finn zenekarként ez hogy fordulhatott elő? 
 
Egy hatalmas világkörüli turnén vagyunk túl. Fura helyeken vannak nagy rajongótáboraink. Például Japánban mindig őrület van. Dél-Amerika is ilyen, de érdekes, hogy az igazán kicsi országokban is nagyon sikeresek vagyunk. Dél-Amerikában szerintem azért hasítunk ennyire, mert kevés rockzene jut el oda. A latinok nagyon temperamentumos emberek, tudják, mitől döglik a légy! Ki vannak éhezve egy kis vadulásra, és mi ezt meg is adjuk nekik. Szerintem ez a siker kulcsa! 
 
Nemrég megjelentettetek egy fotóalbumot. Mi volt az apropó? 
 
Igen, a nyáron jött ki, a címe Roadkill. 2007 óta gyűjtjük a képeket, volt miből válogatni! Mindenfélét megörökítettünk, vannak fotótk koncertekről, stúdiózásról, fotózásokról, backstage eseményekről, ilyesmikről, és vannak benne naplóbejegyzések is, illetve kommentek tőlünk és a fotóstól. Úgy érzem, ez a könyv nagyon jól bemutat minket, hogy milyenek is vagyunk valójában. A rajongó betekintést nyerhet a hétköznapjainkba, az életünkbe. Külön érdekesség, hogy az első 666 fotó számozva van, és persze dedikáltuk is! 
 
A Was It Worth It? című videótokban van néhány deszkás jelenet. Ti is űztök efféle extrém sportokat? 
 
Nem igazán, de néhány hete elestem bicajjal. Néha, ha van egy kis időnk, szeretünk bringára pattanni és megnézni a várost, ahol vagyunk. Vagy legalább azzal lemenni a boltba sörért… 
 
Tehát ez nem egy önéletrajzi motívum… 
 
Nem tudom kinek az ötlete volt, csak volt egy szabadnapunk és ökörködtünk egy sort. 
 
2010-ben készítettetek egy cover-albumot. Készültök még ilyesmivel a közeljövőben?  
 
Igen, ez egy egyveleg volt azokból a zenékből amiket szeretünk. Csupa olyan zene, amiket még az indulásunkkor hallgattunk és készítettünk. Ezek a dalok formáltak minket, ezek miatt vagyunk ma azok, akik vagyunk. Mind zeneileg, mind emberileg. Volt rajta több olyan dal is, ami már évek óta hevert a fiókban. Ezek mind kiváló dalok, csak valahogy addig nem fértek rá egyetlen albumra se, nem illettek bele a koncepcióba. Akkor kiéltük magunkat, nem kizárt, hogy lesz még ilyen, de most egyáltalán nincs tervbe véve. Majd talán 10 év múlva… 
 
 
(Érdekességek: 
Alexi Laiho felkerült a világ legjobb gitárosainak listára, az egyik legfiatalabbként. 
Jaska és a frontember, Alexi 1993-ban alapították első death metal együttesüket, ez volt az Inearthed. 
Gyakran hívják magukat „Hate Crew”-nak. 
A Something Wild-albumon van egy rejtett szintetizátorszóló, amelyet Alexi játszott fel.)
duracell
2012.10.14
|


Játék
Mi van az iskolában megtanult életrajzok és életművek mögött? Hús-vér emberek, valódi örömökkel, sorsokkal, kapcsolatokkal, érzésekkel, érzelmekkel és tragédiákkal.
Copyright © 2018 Minnetonka Lapkiadó Kft.