Samsara – A lét örök körforgása

Ha valakinek a Samsara láttán/hallatán némi déja vu érzete támad, az nem véletlen, hiszen készítői, Ron Frickle és Mark Magidson jegyezték a Világok arca: Baraka és a Chronos című nagysikerű alkotásokat is, és ez alkalommal sem térnek el a régi recepttől. Vagyis végy gyönyörű tájakon felvett gyönyörű képeket, és vágd össze mindezt hipnotikusba hajló zenére. Így is történt: az irigylésre méltó stáb 5 éven keresztül, 5 kontinens 25 országában forgatott – arról már nem szól a fáma, hogy a végeredménnyel meddig dolgoztak a vágóasztalon, de az is eltarthatott egy darabig.
 
A kamera azonban nemcsak pásztázza a csodás tájakat, és rögzíti, amit lát, de tolakodva szertartások és performanszok részese – sőt, gyanítom ürügye – lesz, az amúgy narráció nélkül, csak a képekre támaszkodó szerkesztés pedig veretes tanulságokat közvetít. Olyanokat, minthogy az ipari társadalom gyártósoraival, luxusával és modernizációjával embertelen, meg azt, hogy a természet úgyis visszahódít mindent, amit elveszünk tőle. Talán az ilyen túlhangsúlyozások nélkül a Samsara jobban működött volna, de New Orleans hurrikán sújtotta övezete, a sivatag által bekebelezett lakóházak, a „baromfigyárak” vagy a tibeti kolostorok életének képsorai mind-mind, önmagukban is lenyűgözőek.