Kedvenc helyek

Puscifer: Donkey Punch The Night

est.hu:
8/10
|
olvasói
(0)
[ alternative / industrial / rock ] A Puscifer úgy él a kritikusabb zenerajongók emlékezetében, mint Maynard James Keenan alibiprojectje, mely gyenge indokot szolgáltathat a Tool-lemezek megjelenése között eltelt öt-hatéves szünetekre. És valljuk be, nem teljesen alaptalan álláspont ez.

Linkek


Kapcsolódó cikkek

A Puscifer ugyanis csak hajszálnyival minősíthető komolyabb próbálkozásnak, mint anno a magát a „világ legszarabb zenekarának” tituláló Green Jelly, melynek sorait többek közt a jó Maynard is „erősítette” a 90-es években (sőt, egyenesen ő kölcsönözte hangját a kismalacoknak a Three Little Pigs című alkotásban.) No, de hogyan is vehetnénk komolyan egy olyan formációt, melynek debütáló lemeze a „V” Is For Vagina címet kapta? Esetleg úgy, hogy a csapat bizarr imidzse ellenére is tökéletesen egyedi pop-alternatív-industrial elegyben utazik, és mind saját dalai, mind feldolgozásai esetében bátran ignorálja a műfaji korlátokat. 
 
A zenekar 2003-as megalakulása óta megannyi maxival, remixlemezzel és egyéb extra kiadvánnyal is jelentkezett, nos, a Donkey Punch The Night is ezek közé sorolandó. A hétszámos EP mindössze két saját dalt tartalmaz, továbbá két feldolgozást és ezek remixverzióit. A Bohemian Rhapsody kapásból az az alapvetés, melynek újragondolása az esetek 99%-ában biztos katasztrófába torkollik, Keenan tehát biztosra ment. A kegyeletsértést elkerülendő, csupán az énekdallamokon és a háttérvokálokon változtatott helyenként, így politikailag (is) korrekt végeredmény született. Nem úgy a lemezt záró remix esetében, mely egy alig-alig felismerhető pszichedelikus trip, mégis maga a tökély. Ettől még az ortodox Queen-rajongókat természetesen óva intenénk tőle. Akárcsak a kevésbé nyitott Accept-fanatikusokat a Balls To The Wall mindkét remixétől: az első verzió egy wave-esen lebegő, melankolikus popdal, a második pedig elektronikus-instrumentális, szintén beazonosíthatatlan massza. A Breath és a Dear Brother című saját szerzemények immár „hagyományosabb” szellemben fogantak: előbbi egy lassú, elborult industrial darab, míg utóbbi egy némileg rockosabb, ám így is csendes, fülbemászó track.
 
Bármekkora blöff is ez a kiadvány – akárcsak a Puscifer a maga nemében – egyszerűen túl frappáns ahhoz, hogy büntetlenül letudhassuk egy laza legyintéssel. 
kirsch
2013.03.14
|


Játék
A látványos kiállításon a látogatók egy képzeletbeli űrutazásra indulnak, ahol tudásukat és bátorságukat próbára téve egy galaktikus kaland részesei lehetnek.
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.