Egy hölgy Párizsban

Csakhogy Frida szinte egész életében a francia fővárosban élt, már egyáltalán nem viselkedik észtként, és nem is örül földijének – ehelyett igazi párizsi dáma: cirka 80 éves létére is szebbnél szebb ruhákban és ékszerekben parádézik, gőgös, nem beszél, csak franciául, és szinte már a modortalanságig barátságtalan Anne-nal.
 
Ennek oka, hogy a háta közepére sem kívánja az ápolónőt, akit Stéphane az akarata ellenére hívott. Ráadásul kiderül, hogy az idős asszony nemrégiben öngyilkosságot kísérelt meg, ezért a főhősnőnek szabályosan őrködnie kell felette. Mindennapos huzakodásaik miatt Anne nem egyszer már feladná és hazautazna Észtországba, ám valamiért mégis marad, és lassacskán kezd megtörni a jég közte és makacs ápoltja között. 
 
Ilmar Raag rendező az Egy hölgy Párizsbannal egy személyes történetet mesél el, ennek megfelelően a film rendkívül érzékenyen és ráérősen rajzolja meg a két központi figura portréját. A látszólagos eseménytelenség és a talán túlontúl finom eszközök használata nem biztos, hogy minden nézőnek eléri az ingerküszöbét, ám érdemes figyelni és várni. Azt felesleges ecsetelni, milyen nagyszerű színésznő Jeanne Moreau, aki csodásan hozza a goromba vénasszonyt, a filmben ráadásul rajta kívül is több minden bontakozik ki – lassan, de biztosan, szinte csak rezdülésekben.