Kedvenc helyek

Backstreet Boys: In a World Like This

olvasói
7/10 (22)
Önmagában már az is elég fura, hogy egy Backstreet Boys-lemezkritikát írok 2013-ban. 1996-ban meggyőződésem volt, hogy a csapatról már tényleg lehetetlen több bőrt lenyúzni... és tulajdonképpen igazam is volt, valóban lehetetlen. Ennek ellenére ők azóta is szakadatlanul próbálkoznak.
Most például kiadtak egy lemezt, amiről jó lenne azt írni, hogy olyan, mintha visszarepítene az időben. Vagy azt, hogy olyan, mintha a BSB megtalálta volna a hangját, és maga mögött hagyva a tingli-tanglit minőségi muzsikálásba kezdett. Vagy legalább azt, hogy az öt fiúnak van öniróniája, és egy mókás albumot dobott össze, amire lehet nosztalgiázni. De sajnos mindezek helyett csupán azt tudom ecsetelni, miért nem működik az új BSB-lemez. Kezdeném azzal, hogy én határozottan szerettem a csapatot, de most valahogy egyáltalán nem érzem a motivációt. Annyi mindennel próbálkoztak – megbukott szóló projektek, újraegyesülés, szakítás, új felállás, régi felállás –, hogy mostanra mintha elfogadták volna, hogy csak akkor lesznek sikeresek, ha retrozenét nyomnak. Ennek jegyében összeálltak nyolcvanas évekbeli klónjaikkal, aNew Kids On The Blockkal egy turné erejéig. Meg aztán az is elég komolyfélreértés, hogy Nick meg a többiek (elvégre mindig is Nick volt a lényeg, nem?) úgy prezentálják ezt az egészet, mint a húszéves jubileum ünneplését, ám az utóbbi évtizedben inkább az jutott eszünkbe, ha megláttuk őket: „Jé, ők még léteznek?”, nem pedig az, hogy „Hát ez a banda húsz éve töretlenül a csúcson van, riszpekt”.
 
De hogy a friss lemeznél maradjunk, a legnagyobb baj, hogy a dalok alkalmatlanok a dallamtapadásra – márpedig ha valamit bírunk a BSB-számokban, az az, hogy nem tudjuk kiverni őket a fejünkből... „evribááádiii – jeee”. A Trust Me és a Madeleine olyanok, mintha a fiúk egy nyári táborban a tűz körül próbálnák feltuningolni a hagulatot. A Show'em What You're Made Of és a Feels Like Home a lemez valamivel érdekesebb számai közé tartoznak, a Love Somebody és a Soldier pedig végre eszünkbe juttatják, milyen is volt valamikor a BSB-feeling. De semmi több.
 
Ez az, amire azt szokás mondani, hogy „csak rajongóknak”. És – fájdalom, de – közülü(n)k se mindenkinek.
Steiner K.
2013.08.07
|


Játék
One-woman show egy utolsó felvonásban William Luce művéből a GK Társulat és a Manna produkciójában.
Ma este az Akvárium klubban Adam Naas. Nézzétek csak, ő az új Lenny Kravitz. #adamnaas #koncertajanlo#programajanlo #akvariumklub
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.