Kedvenc helyek

Hangmás: Hangmás

est.hu:
8/10
|
olvasói
10/10 (1)
[ alternative / electronica / garage / rock ] A külön cím nélkül megjelentett lemezek általában valami fordulatot, összegzést vagy korszakváltást jelölnek. A Hangmás mégis ugyanazt csinálja, amit eddig is, csak egy kicsivel jobban – sok gitárral és szintivel táncoltat, miközben trendi mód dekadens, az elmúlással szembenéző, és ebből következően hedonista partikultúráról mesél a maga sajátosan egyszerű módján, mégis költőire csiszolt nyelvén.
A lemez egyszerre ijesztő és megmosolyogtató rave-szintetizátorokkal és a Thunderdome-albumokról ismerős, csattogó hardcore-techno baszusokkal indul, majd egy dögös, szörfrockos gitárriffel „indul a tangó, a haláltangó”. Ironikus, punkos indítás után egy erőteljes és agresszív randidrog-himnusz jön Ginatonic címmel: inkább sokkol, mint szórakoztat, bár ennél a zenekarnál ez nehezen válik szét. Az erős, de nem túl karakteres indítás után a #&@! című dalban már mutatkoznak az érett jegyek, a finomodó dalszerkezet, az okos tempóváltások. A Budapest Calling címe egyszerre idézi a London Calling című Clash-albumot és Paul Kalkbrenner önéletrajzi filmjét, a Berlin Callingot. A Fuck Barcelonában Minda Endre hangja kimondottan Dave Gahanes, talán a Depeche-es szintik is teszik, és még a mondanivalója is olyan: „ha sok volt a múltból, jövőd meg nincsen, tudok egy helyet, ahol egyik sem kell”. Mégsincs kedvünk gúnyolódni rajta, mert jó dal. Benne van a tömeges elvándorlás felett érzett düh, a tehetetlen szabadságvágy, a generációs kiúttalanság. És itt mutatkozik meg a Hangmásnak az a kezdetektől látványos képessége, hogy egyszerre szóljon hozzá érvényesen az angolszász indie és a magyar underground hagyományokhoz. Az Éhségről a Horrors és az Editors egyszerre jut eszünkbe, a Laura Palmer pedig western-gitárokkal indít, miközben a szöveg egyszerre idézi fel a Twin Peaks, a Sin City és a Quimby művészi univerzumait: a szuggesztíven mesélő ének egy-egy pillanatra legalábbis Kiss Tibit juttatja eszünkbe (a „vörös kármin és kokain”) mindenképpen. Az 1993 megmutatja a zenekar romantikus-nosztalgikus oldalát, a (mára méltatlanul elfedett) Courteeners és az M83 hangzásába mártott himnikus Újratervezés pedig kimondottan felemelő, ami legalábbis meglepő az eddig a sötétség erőiként ismert csapattól.
 
Végeredményben a Hangmás hat év alatt semmit sem változott, viszont rengeteget fejlődött, és ez a javára válik a kezdeti minőségi, de egyhangú dalokhoz képest. Fontos erény a szövegek letisztulása: a magyar-angol hibrid szövegek végre eltűntek, a lemez magyar nyelvű, a sorok kiáltványszerűen egyszerűek és tömörek, mégis került beléjük némi groteszk költőiség és irónia. A hangzás már a legutóbbi, Ragadozó című albumon is jóval dúsabb és ötletesebb volt, most pedig még egyet lépett előre, és ez elsősorban a billentyűs, Molnár Kata érdeme. A Hangmás egyre jobb zenekar, és remélhetőleg ez a felbukkanásuk óta felnőtt újabb generáció figyelmét sem kerüli el.
Illés
2013.10.10
|


Játék
Tíz éve született a zenekar a Magyar Színház büféjében és szilveszterkor léptek fel együtt először „jelmeztelenül”.
METU - ma este őszi animációs válogatás a Puskin moziban. A belépés ingyenes! #moziajanlo #programajanlo #animacio #metuanimacio
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.