Kedvenc helyek

Warpaint: Warpaint

est.hu:
6/10
|
olvasói
7/10 (3)
[ indie / pop ] A Los Angeles-i lányzenekar második albumát komoly elvárások előzték meg. A Warpaint a shoegaze-fiókból kimászva, trendi post-r’n’b/neosoul/dreampop-fúzióval akarja szexivé tenni a borongást, de a végeredmény hiába aktuálisan fülledt és sötét, ez az önfeledt élvezethez kevés.

Linkek


Kapcsolódó cikkek

A 2010-es The Fool sikere után magas volt a léc, az eltelt négy év is hosszú, kérdés, hogy lehetséges-e egyáltalán olyan albumot, lemezt tenni az asztalra, aminek hallatán elégedetten csettintünk. És persze kérdés, hogy miért kell belekötni egy hibátlan, ambiciózus albumba, ami nem az első recept újrajátszása, de nem is tagadja meg önmagát. Mert a Warpaint-album jó, hibának leginkább a túlhájpolt várakozást róhatjuk fel. A dalszerzői és a produceri munka is lelkiismeretes, a dalok korszerűen, kereken és csiszoltan szólnak, poposabban és elektronikusabban a debütalbumhoz viszonyítva, az énekhang is tisztább, a zajos shoegaze-gitárömlenyek helyett pedig a szaggatott-tört ütemek szolidabb melankóliája súlyosbít szívünk terhén.


A szintetika hangsúlyosabb jelenléte fejlődésként is jóváírható, haladnak a korral, hiszen az Arcade Fire-től az Arctic Monkeysig mindenki ezt teszi: arccal a szintik és az r’n’b felé fordul, ez benne van a levegőben. A stílus az egész lemez ötven percén át egységes, talán túlzottan is: maradandó karaktere csak a klipdalnak (Love is to Die) és a Disco/Very című számnak van, a többi arctalanul simul a post-new wave-től a neotriphoptól a post-r’n’b-ig terjedő paradigmába, illetve ezek között körülbelül a középúton egyensúlyozva. Akár szexinek is nevezhetjük, vagy éppen főzéshez, autóvezetéshez kiválónak: a lényeg, hogy ez itt csak jól szabott háttérzene, a figyelmünket csak másodpercekre képes lekötni, és hideg, jellegtelen profizmusa mérföldekről integet a The Fool személyes esendőségének. A rajongók persze most is rajonganak, de még szerintük is csak több hallgatás után válnak értékelhetővé a minták az amúgy minőségi, de egybefolyó, nyúlós album szövetén. A monokróm felületből csak a Love is to Die édesvízben oldódó bölcsessége domborodik ki: „I’m not alive, I’m not alive without you / Love is to die, love is to not die, love is to dance”.
Illés
2014.02.02
|


Játék
1977. A fiatal amerikai Susie Bannion (Dakota Johnson) Berlinbe utazik, hogy csatlakozzon a nagyhírű Markos Tanz Companyhoz. Ahogy megérkezik, a társulat egy másik tagja, Patricia titokzatos körülmények között eltűnik.
Copyright © 2018 Minnetonka Lapkiadó Kft.