Kedvenc helyek

KiSTeHéN: Szomjas nők

est.hu:
9/10
|
olvasói
9/10 (14)
[ alternative / pop / progressive / rock ] Hivatkozási pont lett az Elviszlek magammal című, nyúlfejes lemez 2012-ben, és a zenekar itt onnan folytatja, ahol akkor abbahagyta. Most már, hogy „megszoktuk” és meg is szerettük a KiSTeHeNet, a hetedik lemez még messzebbre visz a nyúl üregébe.
Az elmúlt két évben, Kollár-Klemencz László költői kalandjai (a Rájátszás koncertsorozat és a Legesleges című, Erdős Virág verseire írt szólóalbum) mellett készült az új anyag, a költőnő bevonásával. A zenekarvezető szerint a Szomjas nők „progresszív pop-rock album, pofátlanul szabad…”; emellett kevésbé közéleti, inkább személyesebb hangvételű.
 
A 9 dal mind tematikáját, mind zeneiségét tekintve tarka utazás, ahol a frontember jellegzetes orgánuma a kalauz. Hétköznapi állomások, melyek röghöz kötnek (Csak kiabálj! és az egyik kereskedelmi tévéadón bemutathatott dal, a Milyen kár), vagy éppen magasba repítenek (Ági az égen, Felemel), sőt: néhol wahornos szambába és afrobeates testköltészetbe (Rázom) is futunk. Az első 5 dal már-már elhiteti, hogy működhet a közállapotokba való beletörődés, sőt: a lemez zenitjének is tekinthető, beérkezett dal (Szép volt mind, és igaz) boldogan duruzsol. Az Adél erős, tiszta gitárja a Fekete Lyuk fénykorát idéző dark slágert ad, erre kapaszkodik fel a címadó Szomjas nők fatálflörtje. Felemel a káoszból a zárótétel, melyben a galamb szomorkás ugyan, de elrugaszkodik és belül szárnyal.  
 

 
Kollár-Klemenczéknél a befogadhatóság továbbra sem a fő szempont, bár érzékelhetően előrébb került. Amit közölnek, az nagyon betalál, gyakran pont az irritáló tálalás által. Felkavaró, ragyogó és fura pillanatok felvételei, jellegzetesen magyar élmények lenyomatai, amelyek nagyon hitelesek: az elvándoroltak, az ittmaradtak és a visszatértek számára is. 
 
Megjelenés: november 27-én!
Air
2014.11.19
|


Copyright © 2021 Minnetonka Lapkiadó Kft.