Kódjátszma

A csapat újonca, a 27 esztendős Alan Turing (Benedict Cumberbatch) szerint a problémát nem a nyelv, hanem a matematika felől kell megközelíteni. A Princetone-on frissen doktorált brit matekzseni egy olyan gépezet megépítését sürgeti, ami a hosszadalmas számításokat az ember helyett végzi el, töredékére csökkentve a kód visszafejtésének idejét. Kezdetben alig hisz valaki a tervében, pláne hogy az autisztikus vonásokkal rendelkező, antiszociális Turing nem a szónoki képességeiről és még kevésbé a jó modoráról ismert, de ahogy a németek törnek előre, és fogy az idő, úgy jut egyre közelebb a „gondolkodó” gép megalkotásának titkához a komputerpionír. A többi pedig már történelem... 
 
Turing ellentmondásokkal teli sorsa – az élete utolsó éveiben számkivetetté vált kutató, akinek korszakalkotó munkája a hetvenes évekig államtitok volt, csak egy évvel ezelőtt kapott utólagos királyi kegyelmet II. Erzsébettől – régóta vászon után kiáltott. A Fejvadászokkal nagyot ütő Morten Tyldum által rendezett Kódjátszma egyértelmű célja a szatyornyi Oscar-szobor begyűjtésén túl Turing rehabilitálása. Hiába azonban a tökéletes „alapanyag” egy nagyszabású drámához, a fogyaszthatóságnak alárendelődött egy sor izgalmas kérdés. A magánéleti problémák, a gyermekkori fájdalmak és a mellőzöttség csak úgy mellesleg említődnek meg, a fókusz a kódfejtésen van. A nagyon mainstreamre sikerült mozit a kidolgozott karakterek és a színészi alakítások azonban a hollywoodi átlag fölé emelik.