„Az ember nem valami nagyon aktuális dolgot keres, hanem a szeme akad meg valamin” - Polgár Csaba

Polgár Csaba több oldalról is ismeri a színházi előadások titkait: az Örkény Színházban színészként dolgozik, a független szcénában rendez, s külföldi munkáinak száma is gyorsan gyarapszik. A külhoni kihívásokról, Hamletekről, régi-új darabokról beszélgettünk.

Kapcsolódó cikkek

Ősszel Németországban rendezed a Hamletet. Hogy kaptad a felkérést, hogy zajlik egy idegen nyelvű előadás rendezése? 
 
A kintiek ajánlották, hogy rendezzem meg – tavaly jártunk náluk egy fesztiválon, innen ismernek –, én először megijedtem. Mindig a hívó fél ajánl egy darabot, vagy közösen találunk valamit, és úgy gondoltam, hogy ha az embert meghívják Hamletet rendezni, akkor miért is ne futna neki. Én nem tudok németül, a kommunikáció angolul folyik, ott mindenki jól beszéli. A fordítás túl sok időt venne el a próbákból, amit pontosítani kell, csak azt fordítjuk tolmáccsal. A dramaturgom, Gáspár Ildikó anyanyelvi szinten beszél németül. Én eddig főleg a független szférában rendeztem (a HOPPart Társulatot), de két éve az Örkénnyel csináltunk egy koprodukciót, az már majdnem kőszínházi előadás volt. A független szféra nem egy pénzeszsák, egész más egy olyan színházban dolgozni, ahol rendelkezésre áll egy műszak és egy jó infrastruktúra. Én a német bürokrácia rendjét szoktam meg nehezen, nagyon erős, számomra szokatlan szabályrendszert kell követni. Ez lassítja a dolgokat, de biztonságot ad. 
 
A müncheni rendezésedbe, a Julius Caesarba vittél magaddal HOPPartos színészeket. Most is így lesz? 
 
Nem tudom, még nem beszéltük meg. A színészválasztásban a meghívó fél is részt vesz, az ottani dramaturg és asszisztens segít, ők ajánlanak, hiszen ők ismerik a színészeket, de most decemberben is kiutaztam, hogy színészeket, előadásokat nézzek, ismerkedjek a közeggel. 
 
Jelenleg az Örkény Színházban játszod a Hamlet főszerepét. Befolyásolja a kinti munkád, hogy azt a színdarabot rendezed meg, amelyben máshol játszol? 
 
Remélem nem. Egyelőre a májusi bemutatón jár az eszem, a Hét szamurájt rendezem az Örkény Színházban. Már egy ideje írjuk a szöveget Mikó Csabával. Nagyon szeretem a filmet, nagyon szépnek találom az alaptörténetét, és azt gondolom, hogy hozzá tudunk tenni valami tudást, ami az azóta eltelt időben rárakódott. Érdekes és kényes téma, hogy amikor egy közösséget egy erőszakszervezet megtámad és sakkban tart, akkor a közösség tagjai úgy gondolják, hogy az a megoldás, ha ők is felbérelnek egy másik erőszakszervezetet. 
 
Ez a darab is alkalmas arra, hogy a környezeted történéseire reagálj a rendezésen keresztül – ez történt például a Válasszunk párt! című zenés-táncos est esetében is. 
 
Az ember nem valami nagyon aktuális dolgot keres, hanem a szeme akad meg valamin. A jobb írások hordozzák magukban azokat a nagy állításokat és kérdéseket, amelyeket bármikor fel lehet tenni. Megdöbbentő, hogy Ödön von Horváth nyolcvan évvel ezelőtt pontosan ugyanazt élte át, mint amit ma mi – legalábbis nekem ez az érzésem. Az előadást egy berlini fesztivál kérésére csináltuk egy nyáron, munkabemutatónak készült. Szerencsére egész gyorsan összeállt, és azt gondoltam, próbáljuk meg előadásként játszani. Csak néhány alkalommal – összesen ötször – lehetett megnézni a Jurányi Házban, most volt egy nagyobb szünet, és januárban megint megy majd kétszer is
 
Sándor Zita
2015.01.12
|


Játék
Tíz éve született a zenekar a Magyar Színház büféjében és szilveszterkor léptek fel együtt először „jelmeztelenül”.
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.