Kedvenc helyek

„Nem kell azon aggódni, úgy játszol-e, mint Charlie Parker” - The Bad Plus

A The Bad Plus a kortárs amerikai jazz élvonalából érkezik. A trió leginkább feldolgozásairól ismert itthon, a Radioheadtől Ligeti Györgyig. A bőgőn játszó Reid Andersont New Yorkban értük el. Elmondta például, mit gondol az Oscar-nyertes filmről, a Whiplashről.
A Trafóban három szaxofonossal kiegészülve Ornette Coleman meghatározó Science Fiction albumát játsszátok végig. Miért választottátok ezt az albumot? 
 
Mindhármunk számára fontos lemezről van szó. Dave, Ethan (Dave King dobos és Ethan Iverson zongorista – a szerk.) és én sokféle zenét szeretünk, de vannak alapvető, közös pontjaink. Ornette Coleman ilyen szerző. A Science Fiction hangzásvilága különösen szép és egyedi. Nem ismerek más ehhez hasonlót. 
 
Ha jól tudom, Coleman meg is jelent az egyik koncerteteken. 
 
Ó igen, de ez már régen volt. Nem is abban a felállásban játszottunk, mint most fogunk. Őszintén nem igazán emlékszem már, mit mondott, de a lényeg, hogy elfogadta, amit csinálunk. 
 
Milyen volt vele találkoznod? 
 
Nagyon kellemes. Tudod, mikor találkozol egy hősöddel és ettől szimplán boldog leszel. Laza, koncert utáni találkozás volt a backstage-ben. Nem alakulhatott ki különösebben mély beszélgetés.  
 
Mondod, hogy régi emlékről van szó. A The Bad Plus 2000-ben alakult. Milyen 15 éve ugyanabban a felállásban együtt dolgozni? 
 
Az egyik legnagyobb kihívás, hogy ennyi időn keresztül folyamatosan inspiráljanak az emberek, akikkel együtt maradtál. De mind hiszünk a zenénkben, így nem is olyan nehéz. Sztravinszkij Tavaszi áldozatát például komoly közös munka volt átdolgozni. 
 

 
Sokféle műfajban játszotok. Sztravinszkij egy dolog, de feldolgoztatok például Nirvanát is. Miért nyúltok ennyi irányba? 
 
A múltban sokat játszottunk feldolgozásokat, de vigyázunk arra, hogy senki ne feldolgozós bandaként ismerjen minket. Mindig a saját zenénket írtuk, az van többségben. Emellett fontos, hogy őszinték legyünk magunkhoz, lássuk a helyünket térben és időben. A jazz hagyományosan játssza korának populáris zenéjét, mi is fel szerettük volna fedezni a saját korunkét. 
 
És mit találtatok? Hol van most a jazz helye? 
 
Konkrétan vagy elvont értelemben? 
 
Elvontan gondoltam, de ha konkrét helyszín van a fejedben, az is érdekel. 
 
New York most is kiemelt város. Ide pár évre mindenki eljön, hogy találkozzon emberekkel, zenéljen. De hiszünk a helyi zenében is, a jazzben mint folk stílusban. Igyekszünk a saját földünkből dolgozni, személyessé tenni a zenénket. Inspirálhat csomó minden, de ha úgynevezett jazzt játszol, azt fel kell fedezned a legmélyebb alapoktól. Ilyen szempontból teljesen mindegy, hol vagy. Te épp Budapesten, igaz? Na, ott is biztosan összejönnek a kreatív emberek – a lényeg az, hogy valami erős jöjjön ki a találkozásokból. Nem kell azon aggódni, hogy New Yorkban vagy-e, vagy úgy játszol-e, mint Charlie Parker. 
 
A Whiplashben többször előkerül Parker és a játéka. J.K. Simmons legjobb férfi mellékszereplőként Oscart kapott, a jazzről most sokan asszociálnak erre a filmre. Láttad? 
 
Hát, részleteket. Repülés közben, gépen próbáltam megnézni. Nem volt könnyű. 
 
Mire gondolsz? 
 
Ha filmet csinálsz bármilyen témában, vannak alapok, melyeket nem szeretnél elrontani. Nem lett volna túl nehéz megkérdezni például pár zenészt, – akik nyilván ott voltak a forgatáson – hogy hogyan kell helyesen ütőket tartani. Az is valószerűtlen, ahogyan beszámolnak a dalokhoz. Ezek kis részletek, de fontosak. A Whiplash túlhype-olt, abszurd. Biztosan nem vagyok egyedül azzal a véleményemmel, hogy ezt a filmet zenészként nehéz elfogadni. 
Balkányi Nóra
2015.04.09
|


Játék
Jöttek, láttak és ismét mindent letaroltak: megérkezett a Maroon 5 zenekar legújabb albuma, Red Pill Blues!
Copyright © 2017 Minnetonka Lapkiadó Kft.