Két nap Velencében

Ismét rapid utazást ajánlunk, kipróbáltuk, jó volt. Bár azt nem állíthatjuk, hogy elég is volt ennyi a csodálatos Itáliából, de mi most megmondjuk a tutit, azaz eláruljuk, hogyan nyargaltunk végig Velencén alig másfél nap alatt.
Csupán harminchat óra az álomszerű Velencében? Igen, többen valóban őrültnek néztek, mikor ezt kitaláltuk, ám mégse volt olyan rossz ez a mini nyaralás. Sőt, rekordot is döntöttünk: ennyi idő kellett ugyanis csak hozzá, hogy Budapestről kikeveredve átéljük a legendás mediterrán hangulatot, megtapasztaljuk a velencei bícset esőben, megkóstoljuk a legfinomabb gigantikus olasz fagyit, és még a sikátorokban bóklászva-gyönyörködve egy kis eredeti olasz pizzázásra is legyen időnk. 
 
A Balaton madártávlatból 
 
Kezdjük az egész élményt azzal, hogy már alapból az fantasztikus, hogy a kedvenc fapados járatainknak köszönhetően már alig egy órányi repüléssel Olaszországban találhatjuk magunkat. S bár a Velencébe vezető légifolyosó igen kacskaringósnak tűnik, az alattunk elterülő látvány miatt mégis megéri az ablak melleti helyet bestoppolni: a Balatont felülről látni olyan gyönyörű kép, ami egy perc alatt beleég a panorámák szerelmeseinek az emlékezetébe. Aztán nagyjából innentől már csak külföldi táj látszik, derűs idő esetén a szerencsések még a horvát tengerpartról is kitűnő fotókat készíthetnek, persze madárperspektívából. Aztán hipp-hopp, meg is érkezünk. A repülőtér azonban kicsit messzebb tesz le áhított úticélunktól: a reptér városa – Olaszországban ez talán nem is meglepő – szintén mesebeli kisváros. Trevisót a környéken a „kis Velencének" is szokás nevezni. 
 
Kincsek az utcán 
 
Olaszországban az utcán járva abszolút nem kell azon meglepődni, hogy ha éppen egy romantikus freskó, elhagyatott palota, vagy egy rakás másik csoda szalad elénk jártunkban-keltünkben. Nincs ez másképp Trevisóban és Velencében sem: úgy hiszem, ez a környék egy mozgó kincsesbánya, élő múzeum. Nevezzük akárminek, itt az utcákon sétálva egy percig sem unatkozhat a szemfülesebb turista. Mi a rend kedvéért a két nap alatt Andersen-mesébe illő mesekörhintát, farmerba ültetett ragyogó muskátlikat, vízimalmot és eszményi sikátorokat találtunk. 
 
Velencei álom 
 
Azonban a velencei belvárosba érve sem érnek véget a csodák, hiszen itt maga az egész város olyan, mintha egy festény elevenedett volna meg körülöttünk. A kirakatban mindenfelé izgalmas karneváli hangulatú álarcok néznek ránk gazdára várva, az ebédünkhöz pedig egy hatalmas sirály csapódik hozzánk kóstolóért. Az, hogy pont ezen a napon majdnem végig borús idő volt, pedig abszolút nem foglalkoztatott minket: ami viszont sokkal inkább lenyűgözött, az a megunhatatlan velencei labirintus, a vad-klasszikus olasz építkezés volt. Az első gyanúsan ferde templomtorony után rögtön úgy éreztük, hogy valami itt nincs erndben, majd hamar rájöttünk a lényegre: Velencét nem szabad hétköznapi szemmel nézni – itt még a nem normális dolog is kész csoda, s az meg, hogy a házak fala ki-be dől, külön még sokkal izgalmasabbá teszi ezt az amúgy is kis varázsvárost... 
 
Aztán eljött az este, s mivel mi hazafelé úgy döntöttünk, nem kell nagyon sietnünk, az egész éjjel zötykölődő vonatot választottuk. Tehát mikor este nyolcat ütött az óra, egy csapásra ott kellett hagynunk mindent, mint mikor Hamupipőkének haza kellett térnie. Az élmény viszont örök maradt, és úgy érzem, ide is szívesen visszatérnénk. Bármikor. 
Kurcz Orsi
2015.06.01
|


Játék
Gordon Zsigmond, a kiábrándult bűnügyi újságíró egy brutálisan meggyilkolt fiatal lány halála után nyomoz a ’30-as évek Budapestjén. A szálak több irányba vezetnek, és úgy tűnik, senkinek nem áll érdekében az, hogy kiderüljön az igazság.
Copyright © 2017 Minnetonka Lapkiadó Kft.