„Nem adja át magát a történéseknek, hiszen abba beleőrülne” - Röhrig Géza

Cannes óta az egész világ egy magyar filmről beszél. A Saul fia szokatlanul személyes megközelítésével valami újat tudott hozzátenni a holokausztról szóló filmek világához. A főszerepet játszó Röhrig Gézával beszélgettünk.
Nem zavarba ejtő rögtön az első filmszerepeddel a cannes-i vörös szőnyegen debütálni? 
 
Cannes egy nagyon harsány hely. Alapvetően nem a közegem. Túl nagy a felhajtás. Aztán ha el tudsz vonatkoztatni a felszíntől, rájössz arra, hogy a közönség legalább fele egészen csodálatos, hiszen ők évről évre visszajárnak oda azért, hogy a filmművészetet ünnepelhessék. Finom és nagyszerű emberekkel találkoztam a fesztiválon. Ahogy beszélgettem velük érződött, hogy ők fanatikus filmrajongók és értő mozinézők, akik rögtön kontextusba tudták helyezni a filmet. 
 
Ott láttad először a filmet? 
 
Egy laptopon láttam itt Pesten. Arra jó volt, hogy képben legyek, de nyilván nem volt akkora élmény, mint mozivásznon. 
 
Hosszú ideje Amerikában élsz, és ugyan rendező szakon végeztél, színészként nem igazán vagy ismert. Nemes Jeles László hogyan talált rád? 
 
Nem így megy ez. Sokan vannak, akik zenét szereznek, mégsem jártak soha zeneakadémiára. Ez az amatőr/profi felosztás egy idejétmúlt felfogás. A világ teli van színészekkel. Minden egyes kollektívában találni valakit, akinek karakteres az arca, jellegzetes a hangja és erős a kisugárzása. Egyébként Lászlóval ismertük egymást korábbról, bár csak egyszer találkoztunk. 
 
Milyen terhet rakott rád, hogy a film szinte minden beállításán szerepelsz? 
 
Teljesen világos volt a kezdettől fogva, hogy ez egy olyan film lesz, ahol a kamera rám ragad majd. Egy idő után ezt megszokja az ember és nem is veszi tudomásul. Attól, hogy egy kamera belemászik az arcomba vagy mondjuk ötven méterre van, a harmadik nap után így is, úgy is rutin lesz. A feladat inkább az volt, hogy ezt az intenzív, ugyanakkor távolságtartó jelenlétet hogyan tudnánk megjeleníteni. Valaki egyfelől zombi, és nem adja át magát a történéseknek, hiszen abba beleőrülne, másfelől meg fanatikusan a fiát próbálja meg eltemetni. Ez egy mentális izzás, és az volt az elgondolás, hogy minél kevesebb dolog jelenjen meg az arcon, és minél több a szemben.  
 
A filmből nem egyértelmű, hogy Saulnak van-e fia, vagy csak kitalálta ezt a kapcsolatot. Neked elmondta a rendező az igazságot erről? 
 
Pont az a „poén” a filmben, hogy ezt senki ne legyen képes eldönteni. Akkor jó a film, ha ez a kérdés mindeggyé válik. Nemes Jeles László azt mondta nekem – amit én is gondolok –, hogy mindegy. Csak az a lényeg, hogy ez a kapcsolat a fiú és Saul között létrejön. Az, hogy ez biológiai vagy sem, nem számít. Itt arról van szó, hogy a szeme láttára haldoklik egy kisfiú, aki aztán egy pillanatra kinyitja a szemét és ők ketten egymásra néznek. Létrejön köztük egy kapcsolat. Az én értelmezésemben Saul élete az elviselhetetlenséggel határos, egy szabadesés a megsemmisülés felé, de onnantól kezdve, hogy ez a kisfiú belép az életébe, megjelenik benne valami tartalom, intimitás és cél. Innentől kezdve Saul tulajdonképpen boldog. Nyilván ez egy relatív boldogság, de Auschwitzhoz és a korábbi állapotához képest mindenképpen az. Az élet nem azért van, hogy könnyű legyen vagy hosszú, hanem azért, hogy tartalmas legyen, és attól a pillanattól kezdve Saulé tulajdonképpen az. 
 
Saul hátteréről mit lehet tudni? Azon kívül, hogy órás és Munkácsról származik, túl sokat nem tudunk meg róla. 
 
Én kidolgoztam, de ezt senkinek nem mondtam el, még a Lászlónak se. Hogy ő kidolgozta-e, azt nem tudom. Nekem szükségem volt arra, hogy tudjam, milyen kapcsolatra utal, amikor azt mondja, a gyerek nem a feleségétől van, hanem mástól, és azt is kidolgoztam, ki az a lány, akivel Saul a raktárban találkozik. Azt is kitaláltam, hogy a felesége él-e még a táborban, vagy Saul már eleve özvegyként érkezett. Ezeket magam számára eldöntöttem, mert nekem fontosak voltak. László ezeket rám bízta, mivel a képen ezek az információk nem jelennek meg. 
 
Többnyire hosszú beállításokat láthatunk a filmben. Mennyire bonyolult koreográfiákat követtetek? 
 
Rengetegszer le kellett próbálni, és színes szigetelőszalaggal megjeleníteni a földön a különféle pozíciókat. Az operatőr nélkül egy órán keresztül próbáltuk minden jelenet előtt csak a mozgásokat. Olyankor nem az alakításokra koncentráltunk, csak arra, hogy mindenki időben mozogjon és a megfelelő helyekre lépjen.  
 
 
Tulu
2015.06.01
|


Film premierek

Világpolgárok

olasz vígjáték, 92 perc, 2019

Talpig fegyverben

angol-német-új-zélandi akcióvígjáték, 95 perc, 2019

Mint egy főnök

amerikai vígjáték, 83 perc, 2020

Előre

amerikai animációs film, 114 perc, 2020
Filmek a TV-ben
23:30
Legenda vagyok
amerikai akciófilm, 2007
23:30
Üzlet bármi áron
amerikai vígjáték, 2015
23:40
Gran Torino
amerikai filmdráma, 2008
23:50
Britney Spears most és mindörökké
amerikai életrajzi filmdráma, 2017
00:05
Ölj meg, szörnyeteg
argentin horror, 2018
Közlemény Budapest, 2020.03.12. A 2020. március 11-i kormányrendelet következtében a Pesti Est mind a nyomtatott, mind az online működését leállítja. A kialakult helyzet és a kormány döntése alapvetően befolyásolja az üzleti működésünket, emiatt kénytelenek vagyunk leállni a lapkiadással. Az elmúlt közel 30 év alatt ez lesz az első olyan hét, amikor a Pesti Est nem jelenik meg. Olvasóinkat arra kérjük, hogy tájékozódjanak – mind a hazai, mind a külföldi médiából – a koronavírussal kapcsolatos hírekről! Ehhez szeretnénk segítséget nyújtani, és kezdetnek ezeket weboldalakat ajánljuk az információszerzésre: angolul: theguardian.com németül: www.spiegel.de spanyolul: elpais.com franciául:  lemonde.fr Kedves olvasóink, arra szeretnénk kérni titeket, hogy tartsuk be az óvintézkedéseket, segítsük egymást abban, hogy a vírus terjedését lelassítsuk, és vigyázzunk egymásra, gondolkodjunk józanul. Hiányozni fogtok. Viszmeg Krisztina Lapigazgató
Copyright © 2020 Minnetonka Lapkiadó Kft.