Kedvenc helyek

Mika: No Place In Heaven

est.hu:
8/10
|
olvasói
3/10 (5)
[ pop ] A 2007-es Life In Cartoon Motion lemezzel Michael Holbrook Penniman libanoni-angol állampolgár kétség kívül új színt vitt a mainstream popzenébe. No, de működhet ugyanazon recept – bármily egyéni is legyen - akár negyedszerre is anélkül, hogy unalomba fulladna?
A kételkedők első lépésként írjanak hivatalos levelet az AC/DC menedzsmentjének, melyben emlékeztetik a zenekart: immár több mint 40 éve ugyanazt a zenét játsszák, ezért szíveskedjenek feloszlani és nyugdíjba vonulni! De talán – mint azt az az ausztrálok példája is igazolja – ha minőségi dalokról van szó, felesleges a megújulás hiánya miatt fanyalogni. Márpedig az új Mika-lemezen ezekből nincs hiány, így ez a musicales-glam popos-queenes elegy negyedszerre is tökéletesen működőképesnek bizonyul. 
 
Persze, aki a Grace Kelly című sláger idején is kifogásolta az énekes sajátos ripacskodását, jobban teszi, ha a No Place In Heavent sem erőlteti, még ha Mika némileg vissza is vett a benne szunnyadó Rátonyi Róbertből. A visszafogottabb előadásmód talán annak is köszönhető, hogy albumon megszaporodtak a szimplább, akusztikus szerzemények, melyeket aligha lehetne egy megszakítani egy 50-es évekbeli tánckar sztepbetétjével. Ilyen a címadó dal, a Good Guys, a Hurts vagy a Freddie Mercury emlékére írt Last Party
 

 
A Relax, Take It Easy diszkós vonalát ezúttal a Oh Girl You're The Devil és az amúgy kiváló Staring At The Sun viszi tovább, míg a nyitó Talk About You és az All She Wants a musicalesebb irányzatot képviselik. A szerzemények között akad kevésbé emlékezetes is, ennek ellenére a No Place In Heaven elődjeihez hasonlóan kellően szórakoztatóra és napfényesre sikeredett. A lemezborító azonban vitathatatlanul az Amnesty International hatáskörébe tartozik. 
Trooper
2015.06.23
|


Játék
A Still Corners olyan mozis élményeket piszkál fel bennünk, mint amilyeneket Morricone filmkockái alatt élhetünk át.
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.