Kedvenc helyek

Pro-Pain: Voice Of Rebellion

est.hu:
8/10
|
olvasói
(0)
[ hardcore / metal ] A 2013-as The Final Revolution-lemez igencsak meglepte azokat, akik már letettek arról, hogy Gary Meskilék valaha is olyan albumot fognak összehozni, mely a Foul Taste Of Freedom című debütáló alapművel is képes felvenni a versenyt.
Az előző mű toronymagas színvonala egy radikális húzásnak volt köszönhető: a basszusgitáros-frontember dalszerzés terén felszámolta a demokráciát a zenekaron belül, és – akárcsak az 1992-es alapvetés esetében - egymaga írta meg a komplett albumot. Ellentétben mondjuk a Round 6 vagy a No End In Sight esetében, a két évvel ezelőtti anyagon híre-hamva sem volt kísérletezésnek, csak annak, amiben a Pro-Pain mindig is erős volt: arcbamászó kőműveshardcore-nak, melyben azért fogós dallamok számára is akad hely. 
 
Nos, a Voice Of Rebellion is hasonló szellemben készült, ezúttal azonban valamivel kevesebb emlékezetes szerzemény született. A címadó track rögtön felér egy láncos darun himbálózó ólomgolyó simogatásával: veszettül súlyos, eszelősen jól szól, ám mégsem cserélnénk el az előző album Deathwish című nyitódalára. Ez persze nem azt jelenti, hogy krónikus hiány mutatkozna hibátlan szerzeményekből. A thrashbe hajló Righteous Annihilation nemcsak hogy szimplán tarol, de Adam Philips, a Pro-Pain történetének messze legjobb gitárosa óriásit szólózik benne. A Bella Morte a Johnny Black vonalát viszi tovább legalább olyan fogós formában, az Enraged – címéhez hűen – még ennél is gyorsabb, dühösebb, Jonas Sanders dobos duplázóit pedig itt sem lehet eleget dicsérni.
 

 
A Voice Of Rebellion tehát - egy-két időhúzó szerzeményt leszámítva – korántsem sikeredett gyengére, sőt, kiemelkedik a csapat életművéből. 
kirsch
2015.07.28
|


Játék
Négy évet kellett várniuk a rajongóknak az Ivan & The Parazol legújabb lemezére.
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.