„Akkoriban szinte elképzelhetetlen volt, hogy két nő egymásba szerethessen” - Todd Haynes

Cannes óta a Carol dicsőítésével van teli a filmes sajtó, a mozival két nőről, akik egymásba szeretnek az ötvenes évek ultrakonzervatív Amerikájában. A rendezővel telefonon beszélgettünk.

55 éves

 

A queer filmek legfontosabb alkotójának tartják

 

A Távol a mennyországtól forgatókönyvéért Oscarra jelölték

A 2011-es Mildred Pierce című minisorozatod óta nem jelentkeztél új produkcióval. Miért tartott ilyen sokáig elkészítened a Carolt? 
 
A Carol igazából egy nagyon régi projekt Hollywoodban. Már évekkel azelőtt javában dolgoztak rajta, ahogy én beszálltam volna. Amikor megtaláltak vele, éppen egy másik projekten dolgoztam, csakhogy az a film teljesen elakadt a színészek elérhetetlensége miatt, így hirtelen lett időm arra, hogy leforgassam. Ez három évvel ezelőtt történt. A forgatókönyv már készen volt, Cate Blanchettet már leszerződtették a címszerepre és ismertem az egyik producert, Elizabeth Karlsent is. Magáról a filmtervről korábban is hallottam már, legalábbis pletyka szinten, szóval csak annyi volt a dolgom, hogy elolvastam a csodás szkriptet, és Patricia Highsmith eredeti könyvét, és rögtön tudtam, hogy meg akarom rendezni. Onnantól kezdve, hogy ősszel beszálltam már minden nagyon gyorsan haladt, 2014 elején már forgattuk a filmet. 
 
Említetted, hogy Cate Blanchettet már előtted kiválasztották a főszerepre. Ez volt az első alkalom, hogy egy filmedben nem te választottad ki a főszereplődet? 
 
Ebben a szakmában nincsenek ilyen szabályok, de az tény, hogy ilyesmi most fordult elő velem először a karrierem során. Ez volt az első filmem, ahol nem én fejlesztettem a forgatókönyvet a kezdetektől fogva, hanem felkérésre dolgoztam. Ha netán úgy alakul, hogy magam választhatok főszereplőt, én sem tudnék alkalmasabb színésznőt mondani Carol szerepére Cate Blanchettnél. Már csak azért is biztos, mert már dolgoztam Cate-tel az utolsó nagyjátékfilmemben, az I'm Not There - Bob Dylan életeiben, és csodálatos munkakapcsolat alakult ki köztünk. 
 
A könyv Therese nézőpontjából íródott, de a moziban szerintem Carolnak drámaibb szerepe van. Számodra ki a filmed igazi főhőse? 
 
Abban igazad van, hogy a film drámai csúcspontjai mind Carol életéhez kötődnek. Mivel ő már idősebb, házas, küzd a lánya felügyeleti jogáért. Volt már néhány kapcsolata más nőkkel és olyan gazdagabb társadalmi rétegből származik, ahonnan nagyobb nyomás nehezedik rá. Viszont pont az tetszett a könyvben, hogy ezeket az eseményeket a fiatal lány szemszögéből láthatjuk, az ő értelmezésében. Ez ad egyfajta feszültséget a könyvnek. A filmben én leginkább arra figyeltem, hogy a néző a kicsit passzívabb, sebezhetőbb és még ártatlan lánnyal azonosuljon, hogy aztán a végén csavarjunk egyet a történeten. Látszódjon, hogy igazából Carol az, aki kettejük közül a sebezhetőbb.  
 
Én úgy néztem a filmet, mintha Therese felnövéstörténetét látnám… 
 
Egy olyan korszakban játszódik a történet, amikor szinte elképzelhetetlen volt, hogy két nő egymásba szerethessen. De nemcsak ezt kellett kettejüknek legyőzniük, hanem a köztük lévő korkülönbséget is. Therese fiatal lány, aki előtt még ott az egész élet. Még csak próbál rájönni arra, kicsoda is ő. Hatalmas öröm volt számomra Rooney Marával dolgozni, hiszen ő szavak nélkül is rendkívül kifejező. Csodásan adta vissza Therese fejlődését, és a film végén egy egészen más figurát láthatunk, mint akit az elején megismertünk. 
 
A filmjeid főszereplői mindig háziasszonyok vagy zenészek. Miért éppen ez a két karaktertípus vonz? 
 
Léteznek mások is a világon háziasszonyokon és zenészeken kívül? (nevet) Nem úgy indult a karrierem, hogy eldöntöttem: én csak róluk forgatok filmet. Minden történet más irányból talált meg, és én is csak utólag láttam meg a munkáimban a rendszert. Az biztos, hogy a háziasszonyok sorsán keresztül univerzális témákat mesélhetek el, és az ő vágyaikon keresztül könnyen bemutathatom a társadalom aktuális állapotát, és azokat a korlátokat, amelyeken át kell törniük. Ugyanez a helyzet a zenészekkel is, csak ők a határokon való áttörést a művészetükkel teszik.  
 
A Carol is része az Oscar versenynek, és most Hollywoodban mindenki arról beszél, hogy az Oscar idén cserbenhagyta a kisebbségeket. Egyetértesz ezzel? 
 
Az emberek úgy gondolnak a filmekre, mint annak kivetülésére, amik mi vagyunk. Az amerikai kultúra mindig is sokféle volt, és nem szerencsés, ha a vezetői székekben ülő fehér, heteroszexuális férfiak ízlése ennyire dominánssá válik. Persze voltak már áttörések az elmúlt évtizedekben, de ez még mindig egy nagyon forró téma. A Carolt is rengetegen szerették, és ugyan kapott hat jelölést, mégsem jelölték a legjobb film és a legjobb rendező kategóriájában. Amíg ilyen a helyzet, bármelyik filmkészítő joggal teheti fel a kérdést: miért? 
 

Tulu
2016.02.08
|


Film premierek

Pofoncsata

amerikai vígjáték, 91 perc, 2017

Paterson

amerikai-francia-német vígdráma, 118 perc, 2016

Oroszlán

ausztrál filmdráma, 118 perc, 2016

Kojot

magyar thriller, 126 perc, 2017

Holdfény

amerikai filmdráma, 111 perc, 2016

Az egészség ellenszere

amerikai-német horror, 146 perc, 2017

Arany

amerikai kalandfilm, 121 perc, 2016
Játék
A New York-i PMJ arról híresült el, hogy napjaink popslágereit swingesíti: az eredeti ’20-as évekbeli hangzás- és látványvilággal keltve időutazó illúziót. Az ötlet olyannyira bevált, hogy több százmillió Youtube-megtekintést is eredményezett mára.
Filmek a TV-ben
18:45
Nyomás utána!
olasz-amerikai akcióvígjáték, 1983
18:50
Kémnők
francia történelmi dráma, 2008
18:55
Senki bolondja
amerikai vígjáték, 1994
18:55
Fúsi
izlandi vígjáték, 2015 (feliratos)
19:00
Merülések
angol-ír-spanyol romantikus film, 2009
Copyright © 2017 Minnetonka Lapkiadó Kft.