Pest is… pletykál

Van egy dolog, amit még az influenzánál is könnyebben adnak át egymásnak a fővárosi polgárok, ez pedig a pletyka. Itt persze nem a kúszónövényre gondolunk, aminek a szára a földdel érintkező csomóinál ereszt gyökeret, hanem sokkal inkább a hangsebességgel terjedő, …
…bérlet nélkül utazó, minden sarkon felbukkanó, az esetek többségében rosszindulatú szóbeszédről. Kisebb falvakat teljesen elnépteleníthet, de egy 1,8 milliós városra azért nem jelent ekkora veszélyt.  
 
Kicsit hamis az a fejünkben kirajzolódó népmesei illusztráció, amely szerint ez főleg a házuk elé kiülő idős hölgyek unaloműző tevékenysége. Persze mindenkinek a közelében lakott már olyan nyugdíjas, aki ipari kameraként, kisebb megszakításokkal napi 24 órában rögzítette a látómezejébe eső történéseket. Amúgy ez a hajlam már a beszédképesség kialakulásával egy időben felszínre törhet. Nemre való tekintettől függetlenül jelentkezhet, noha mi férfiak szeretjük bizonygatni, ez sokkal inkább jellemző a nőkre. Bár tény, hogy a lakótelepen gügyögő babákat kocsikban tologató anyukák jóval nagyobb affinitást mutatnak a kényes információk köztudatba helyezésére, mint a szerelőaknában vagy irodában görnyedő férjük. 
 
Dave Barry mondta egyszer: „A leghatalmasabb erő az Univerzumban a pletyka.” Nem túlzó, ha azt vesszük, hogy egy belvárosi munkahelyen a rivális megfúrásához átlagosan kábé 48 óra szükséges. Amúgy az ártó vagy ártalmatlan fecsegés szikráját a sokunkban alvó sárkányként szunnyadó kíváncsiság lobbantja hirtelen lángra, és utána már nincs megállás! Régen érdekes lett volna kísérletet végezni, hogy vajon egy Baross utcai trafikban vagy a Zserbóban születő mendemonda járja-e körbe hamarabb Budapestet. Ám az internet és az okostelefonok megjelenése kiölte a pletyka egészséges tempóban történő terjedését. Minden hipersebességre kapcsolt, így könnyen előfordulhat, hogy a hűtlen férj még a szeretőjénél húzza fel a nadrágját, de már a barátja értesíti arról, hogy az előbb látta az összepakolt holmiját lakásuk küszöbén. 
 
Az átlagember egyik közkedvelt és egyben ódivatú életelterelő formája a bulvársajtó. Imádja, mivel a saját hétköznapjáról rögtön áthelyezi a fókuszt, ráadásul a nyomtatott pletykát továbbadni, véleményt formálni a legveszélytelenebb, ámde sokaknak a legörömtelibb szórakozás. Az se számít, ha valóságtartalmuk elenyésző, mégis éhes kenyérbélként tunkolják fel a szaftosabbnálszaftosabb álhíreket. A városi közlekedésben az ilyen sajtóorgánumok vendégolvasói a legviccesebbek, ők az alkalmi zsiráfok, mert feltűnően megnyúlik a nyakuk, amikor a metrón vagy buszon próbálnak belelesni mások újságjába. 
 
A pusmogás egyébként a történetben szereplőkön kívüli idegeneknek is okozhatnak bosszúságot, elég, ha csak az egyik piaci vagy postai sorbaállásra gondolunk. Mindenkit feszültté tesz, ha az alkalmazott egy szomszédjával kezd el egy közös ismerősükről diskurálni, miként vált az hajléktalanná a svájci hitele miatt, tudomást sem véve arról, hogy már javában lincselésre készül a mögötte fortyogó tömeg. Persze a pletykálás sem mindig rosszindulatú, pláne amikor két barátnő krémest eszegetve árulja el a társaság harmadik tagjáról, hogy „nem azért szedett fel néhány kilót, mert túl édesszájú, csupán babát vár”. Mielőtt sokan bűnbánóan, pironkodva olvasnák e sorokat, a minap közöltek arról egy cikket, miszerint egy Kaliforniai Egyetem kutatói megállapították, a pletyka valójában fontos szerepet játszik a társadalom rendjének fenntartásában. Igenis vannak jótékony hatásai, ám én úgy gondolom, ez inkább maradjon köztünk.  
Cheese
2016.04.27
|


Játék
New York, Párizs, Tokió és London után Budapesten is megrendezésre kerül a Felabration, a legendás nigériai zenész és emberjogi aktivista, Fela Kuti munkássága előtt tisztelgő emlékest.
Copyright © 2017 Minnetonka Lapkiadó Kft.