Pest is… lehet a pokol

Sajnos a naptárban nincsenek előre jelezve, sem vastagon szedve, azok a napok, mikor minden balul sül el, és aminek a végére az ember már meg van arról győződve, hogy zsinóron húz maga után egy saját bejáratú esőfelhőt. Ami persze kifejezetten jól jönne egy olyan délutánon, mikor a higanyszál éppen disszidálni készül a hőmérőből.
Mielőtt azonban egy nagy összeesküvési elmélet magányos balfácánjaként gondolnánk magunkra, bőven elég, ha beleolvasunk a fővárosi bosszúságok hosszú listájába, és máris egyértelmű, hogy ezek bizony tömegesen szedik áldozataikat: 
 
Vonaljegy-vásárlás: Az automata üzemen kívül, szerelés alatt, vagy éppen most találod meg a mások által pótalkatrészként belegyömöszölt rágógumit. Ha működik, akkor pedig tuti egy 20-sal kevesebb apró van a zsebedben, a gyűrött papírpénzt természetesen nem nyeli el.  
 
Rohannál, azonban a gép előtt éppen ötven japán turista próbálja megfejteni az utasításokat, majd egyesével készülnek a tranzakciót lebonyolítani.  
 
Kétségbeesésedben beállnál az emberi alkalmazottal üzemelő pénztárhoz, viszont ott meg egy gyerekcsoport előz be. Vezetőjük éppen lassan tagolva diktál adatokat egy soha el nem készülő áfás számlához. 
 
A megálló:
A tűző nap miatt árnyékban várakozol, de mivel két lépéssel hátrébb álltál, és rajtad kívül senki más nem tartózkodott éppen ott, a sportosan hajtó sofőr nem vesz észre, továbbhajt, és elkésel.  
 
Megnyerően kiöltözve állásinterjúra igyekszel, mikor a nyakadba zúdul egy zápor. A fedett váróban miért is lenne hely? Még alig áztál el, mikor befut a busz, az viszont belefékez a frissen keletkezett pocsolyába, így folt esik a szép megjelenéseden. 
 
Az utolsó éjszakai járat: Akár egy megjövendölt westernhőst, sokan várják eljövetelét a boldog végkifejlett reményében, aztán egyszerűen csak elfelejt belovagolni. 
 
Parkolóautomata: Elég gyakran megesik, hogy látótávolságon belül nem leled, katonai távcső magunknál hordása ajánlott. 
 
Ha rosszul matekoztál, és a két perce lejárt, hiába orvosolnád loholva, az őr éberebb mindenkinél, nem mellékesen rövidtávfutó bajnok is, mert a mikuláscsomag mindig beelőz. 
 
A pesti pincér: Mázlista vagy és negyedóra után észrevesz, ennek gyümölcseként a végjátéknál egy felkerekített cechet tol elénk, ami kényelmetlen számtanórához vezet, ahol így is úgyis te vesztesz. 
 
Piros lámpa: Ki sem tudod mondani, hogy „Kösz, nem!” kocsid ablaka már lemosva, ablakod hiába is próbálnád felhúzni, egy belógó érdes tenyér eltorlaszolja.  
 
A mezei koldus Fedél nélkül újságot lobogtatva bizonygatja, létezik még nyomtatott sajtó, te pedig alibizve bambán bambulsz előre, miután még a következő lámpáig érezheted magad smucignak, ahol a jelenet újra megismétlődik. 
 
Váratlan zsonglőrmutatványt kapsz, te vagy az igazi bűvész, ha induláskor ki tudod kerülni. 
 
Posta: Ki itt belépsz, végképp hagyj fel minden reménnyel! Az egy négyzetméterre jutó nyugdíjasok száma öt, és egy kézben valóban lehet 32 db csekk. 
 
Bármilyen hivatal: Előtted zár be, rendszerleállás, elköltözött, de a helyén nyit holnap egy kormányablak. Nyitva, de az ügyintéződ épp ebédelni ment. Arról nem beszélve, hogy az előtted várakozók kígyózó sora a piramisépítő egyiptomi rabszolgák számával vetekszik. 
 
A taxis: Egyértelműen Lucifer lelkes földi helytartói, akiktől hiába kérdezed, „hogyan kerültem ide?” 
 
A főváros számtalan bugyorral rendelkező pokol a hétköznapokban, hol olykor a kénkő szagát is viszi a szél, viszont szombat, vasárnap maga a mennyország. 
 
Cheese
2016.09.02
|


Játék
Egy Sophie nevű kislány megismerkedik egy kitaszított, de jószívű óriással.
Copyright © 2017 EXIT Kiadói Kft.