A bátorság abban áll, ha valaki meri önmagát megmutatni - Ladjánszki Márta

2002 óta az L1 Egyesület művészeti vezetője, a független kortárstánc szakma elhivatott képviselője kül- és belföldön. Szeptember 13–22. között jubileumi eseményre készül az egyesület, amelynek egyik kiemelkedő momentuma a magyar ruhatervezőkhöz kapcsolódik.

Linkek


Kapcsolódó cikkek

Az idén 15. jubileumát ünneplő L1danceFest a Pesti Est médiatámogatásával megvalósuló sorozatban valami különlegessel jelentkezik. Régóta működtök együtt sikeresen magyar designerekkel. Mit jelent ez egy táncművésznek? Hogyan találtatok egymásra a tervezőkkel? 
 
Alkotóként a színek, formák, így a kosztümök is számomra mindig nagyon fontosak voltak. Igyekeztem alkotóként és előadóként is olyan munkákban részt venni, ahol a kosztüm, a figura és annak minden apróbb jelzése kigondolt, megformált volt. Az L1danceFestek alatt felmerült a kérdés, hogy a konferanszok miben lépjenek színpadra. Mivel az első években én is konferáltam, átéreztem ennek minden nyűgét és nyilát, hogyan lehet egy fesztiválszervezésben szexi, dögös, érdekes lenni és a sokszor hosszúra nyúló információkat izgalmasan tálalni. Alig volt arra időm, hogy kitaláljam, melyik nap milyen ruciban (hajban, sminkben, cipőben) lépjek a színpadra, lehetőleg újdonságot is becsempészve. És ekkor arra gondoltam, minek erőlködöm én ezen, amikor számtalan tehetséges magyar designer van akiket szívesen bemutatnánk, sőt sokan már dolgoztak táncosokkal is, mi is. Így a társművészetekre is felhívjuk a figyelmet egy ilyen nagy nemzetközi eseményen.
 
Amikor megkérdeztünk néhány tervezőt, szinte mindenki igent mondott és nagyon izgalmas megjelenést találtunk ki együtt. Ma az L1danceFest egyik fénypontja a „catwalk”, amikor a nézők alig várják, hogy meglássák az aznapi kreációkat és így egy kicsit a reflektort a tervezők alkotásaira is ráirányítjuk. Annyira eredményes volt ez az együttműködés, hogy most a jubileum kapcsán adta magát a lehetőség, hogy LÚDBŐR címen kortárs catwalk keretében több designert ismét bemutatva egy nagy happenning jöjjön létre, ahol a modellek az L1 Egyesület művészei. 
 
Az egyesület mennyire adaptív a különféle kortárs áramlatokat illetően? Milyen szűrőt alkalmazol, amikor beválogatsz egy előadást, meghívsz egy művészt, egy másikat pedig nem? 
 
Az L1 Egyesület érzékenyen követi a kortárs áramlatokat. Így van ez a rezidenseink kiválasztásában is. Nem az a lényeg, hogy egyazon tendencia követőit hívjuk meg egy éves programunkba, hanem inkább hogy minél szélesebbre nyissuk a lehetőségét az ismerkedésnek és hogy mi is elmélyülhessünk az adott rezidens nyújtotta irányzatokban. Ugyanígy vagyunk az évente megrendezésre kerülő L1danceFesttel is. Az esetek többségében a társművészetekkel jól együttműködő alkotások kerülnek beválogatásra a fesztiválprogramba, és ebben hagyatkozom az L1-tagok ajánlásaira is. Igyekszünk olyanokat megmutatni, akik nem tartoznak bele valamilyen már jól működő nemzetközi hálózatba, mert rengeteg művész van, akit még nem fedezett fel magának a magyar táncélet. 
 
Beszéltünk a tánc, és a design összefonódásáról. A tütü inspirált már több Dior, és Givenchy kollekciót, a flamenco Alexander McQueent, a Viktor & Rolf, Spring 2014 Couture pedig balettlépésekkel, és balletcipőben léptette fel a modelljeit. Mit gondolsz, mennyire bátor ma ez a két szcéna? 
 
Minden alkotás bátor, ami/aki mer önmaga lenni és mer saját utakat kutatni. Tudom, hogy nagyon nehéz újdonságot felmutatni akár az előadóművészetben, akár a ruhatervezésben, de rengeteg inspirációt ad, ha az adott művész őszintén mélyül el abban, amit ki szeretne fejezni. A bátorság abban áll, ha valaki meri önmagát megmutatni a művészetén keresztül. Másnak lenni bátorság kérdése – sajnos, mert még mindig a legegyszerűbb valakinek a technikáját megmutatni, valakinek a már kidolgozott munkamódszerébe belehelyezkedni és azt „majmolni”. Egyszerűen ezt könnyebb eladni, könnyebb befogadókat találni rá. Én nem akarok belesimulni a művészetemmel valamibe, én kitűnni szeretnék azzal, amit teszek. És ezt a művészeti projektekre, művészeti vezetésemre is értem. 
 

Az interjút MARX Laura, a KÖM tagja készítette  
2016.09.02
|


Játék
Német kortárs regény színpadi adaptációját mutatja be az Orlai és a Füge Produkció. Benedict Wells Spinner című regénye A fura címet kapta, amelyet Fekete Ádám alkalmazott színpadra és Fehér Balázs Benő rendezett.
Copyright © 2017 Minnetonka Lapkiadó Kft.