„Nem egy kellemes érzés gipszszoknyában fel-alá gurulni a színpadon” - Miet Warlop

Az eredetileg képzőművésznek tanult Miet Warlop meghatározhatatlan színpadi kategóriában alkot. Különböző anyagokat és vizuális elemeket használva, szabad asszociációkra, látványra, helyzetkomikumra épülő előadásai egyszerre szórakoztatók és elgondolkodtatók.
Ami közös bennük, hogy a belga művésznő és csapata performanszaik után rendszerint romokban hagyják a színpadot. Legutóbbi Mystery Magnet darabja után most a Dragging the Bone című szóló előadását láthatjuk szeptember 30-án és október 1-én a Trafóban.  
 
- A Dragging the Bone egy szólóelőadás, amit te „szoboresemény”-ként definiálsz a website-odon. Ez mit jelent pontosan?  
 
- Az eredeti ötlet az volt, hogy a színpadon létrehozok egy szobrot, de ez sajnos nem működött úgy, hogy közben egy órán át fenntartom a közönség figyelmét. Aztán ténylegesen is elkezdtem szobrokat készíteni és közben egyfajta utazásra indulni velük. Az alap egy magányos bolygó megalkotása volt, egy olyan tájé, ami valójában egy emocionális táj, ami sokkal inkább valakinek a fejében létezik, mint a való világban. A Dragging the Bone-hoz kemény anyagokat használunk, követ és gipszet, és elárulhatom, nem egy kellemes érzés gipszszoknyában fel-alá gurulni a színpadon. Ugyanakkor ez történik velünk az életben, belelépünk kellemetlen dolgokba, aztán meg kell birkóznunk velük. A Dragging the Bone arról szól, hogy felismerjük ezt, meglátjuk ennek abszurditását és egyben a szépségét is. A végén pedig egyfajta epikus lezárása van a gipszbolygónak, amiben vagyok. Ha az életednek egy magányos részén mész át vagy visszagondolsz annak bizonyos szakaszaira, akkor rájössz, hogy nem minden jól strukturált… Küzdesz… elesel… felállsz… és reményt gyűjtesz széthullott darabjaidból, sebeidből. 
 
- Az anyaghasználatból ítélve a Mystery Magnet színrobbanása után ez egy kicsit „szürke” darab. 
 
- A Mystery Magnet után, nem akartam önmagamat ismételni mindenféle rajzokkal, színekkel, ezért egy olyan darabot csináltam, amiben van egy bizonyos pont, amikor a szín megjelenik. Ez a darab sokkal kontroláltabb, ha másért nem, mert az anyag, amit használok, sokkal inkább határok közé szorít. Egy falra festeni jóval vadabb lehet, mint egy olyan anyaggal dolgozni, mint a gipsz. Teljesen más a dinamikája. Ugyanakkor a gipsz és a kő merevsége tökéletesen passzol a történethez, ami arról is szól, hogy emberként mennyire próbálunk meg belepasszolni előre gyártott sémákba – mint az előre berendezett lakásokba, úgy élethelyzetekbe is.  
 
 
Teaser | Dragging the Bone - Miet Warlop from Latitudes Prod. on Vimeo.
 
- Korábban képzőművészként dolgoztál kővel vagy gipsszel? 
 
- Most is együtt dolgozom egy szobrásszal, akivel közösen fedeztük fel az anyagot, ami annyiból volt érdekes, hogy rájöjjünk, hogyan működik a színpadon, mondjuk olyan helyzetekben, amikor egy adott időben például ketté kell törnie. Ugyanakkor az alapkoncepció egy szobor elkészítése volt, így ez a része is abszolút izgalmas volt számomra. 
 
- Ez egy szólódarab. Nehezebb számodra egyedül lenni a színpadon, mint amikor mások is vannak, vagy könnyebb? 
 
- Sokkal nehezebb, de pontosan ezért akartam, hogy az egész kőből legyen, mert azt akartam, hogy amennyire csak lehet, nehéznek látszódjon. Abból a szempontból is nehezebb, hogy az embernek csak egy teste van, ami, ugye, korlátokat szab, mint például hogy senki nem tud átnyújtani neked valamit, és hogy semmilyen interakcióra nincs lehetőség. Másrészről viszont, amikor elkészítesz egy darabot, akkor azt valamilyen logika mentén teszed, ami természetesen a saját logikád. De amikor más szereplők is vannak, akikkel osztozol ezen a logikán, mint például a Mystery Magnet vagy a Fruits of Labor (Warlop legújabb darabja – a szerk.) esetében, akkor mégis tiszteletben kell tartanod mások véleményét is, és előfordulhat, hogy a végén az egész egy nagy kompromisszum lesz. Ebben a projektben nincs más résztvevő csak én, és ebben az értelemben a Dragging the Bone egy egyszerű darab, mert senki más nem tett hozzá csak én.  
 
- Ez egyébként egy kevésbé humoros előadás? 
 
- Van benne humor, amire egyrészt mindenkinek szüksége van az életben, a színpadon pedig lehetővé teszi, hogy valami mást is elmondhassak vele, ha úgy tetszik, az élet abszurditását, amivel mindannyiunknak meg kell birkóznunk. Személy szerint nekem pedig mindig szükségem van öniróniára, különben elviselhetetlen lenne az élet.  
 
- Képzőművészként lettél előadóművész, vagy a kettőnek a keveréke, de igazából belecsöppentél a színházba. Sosem volt lámpalázad? 
 
- Még mindig van, csak igyekszem leplezni. 
 
- A legújabb darabod a Fruits of Labor, amivel szintén turnézol. Mondanál pár szót róla? 
 
- A Dragging the Bone egy első szám első személyben elmondott belső dolog, a Fruits of Labournál pedig pont fordítva, minden kifelé nyílik. Egy nagyon szerethető darab, ami ugyancsak beszél nagyobb dolgokról. 
 
 
 
Molnár Ágnes
2016.09.16
|


Ahol a héten érdemes...
Budapest, 2016. december 5. - 2017. április 22.
 
 
március 23 - 29.
 
Játék
A Jurányi Ház családbarát programsorozata, a minden korosztályt megszólító Mese Habbal április második szombatján megint szuper programokkal várja a gyerekes családokat.
Copyright © 2017 Minnetonka Lapkiadó Kft.