„Nem azért készítek filmeket, hogy a telefonkönyvem teli legyen híres színészek neveivel” - Mia Hansen-Løve

A Pesti Est exkluzív interjúja
A francia Mia Hansen-Løve filmjeinek témái mindig nagyon személyesek, legyen az a bátyja drogproblémája vagy az első szerelme. Új filmjét, Az eljövendő napokat a szülei válásának története inspirálta, és erről a nagyon érzékeny témáról telefonon beszélgettem a rendezővel.

35 éves.

 

Oliver Assayas rendezővel él házasságban.

 

Az idei Berlinalén a legjobb rendezőnek választották.

Kezdjük egy komoly kérdéssel: macskás vagy kutyás embernek tartod magad? 
 
A film alapján egyértelmű, hogy macskás, vagy nem? 
 
Oké, de a filmbéli macskát édesanyád macskája inspirálta… 
 
Velük nőttem fel egy olyan házban, ahol a macskák állandóan a szerteszét hagyott könyveken henyéltek.  
Filmesként nehéz volt együtt dolgozni egy macskával? 
 
Igen, de szándékosan nehezítettem meg a saját dolgom. Nem betanított cicát használtunk, és ennek csak az egyik oka volt az, hogy így sokkal olcsóbban jöttünk ki, mintha felkérünk egy macskát az idomárjával. A filmekben a macskákon gyakran érződik, hogy pont azt csinálják, amit mondanak nekik, márpedig ez pont szembemegy az alaptermészetükkel, hiszen ők jellemzően senkire se hallgatnak. Ebből a hatásból szerettem volna visszaadni valamennyit. Szerencsém volt, mert Isabelle egyik barátnőjétől kaptunk kölcsön a forgatásra egy kövér, makacs, de nagyon szerethető cicát. 
 
Jól érzem, hogy Nathalie karakterét direkt Isabelle Huppertnek írtad? 
 
Írás közben sosem gondolok konkrét színészekre, de ezúttal másképp történt. Valamiért most senki mást nem tudtam elképzelni erre a szerepre, mint őt. Két filozófus lányaként csak egy intellektuális kisugárzású színésznőt tudtam elképzelni a főszerepre. Isabelle számára az intelligens és szellemes karakterek eljátszása nagyon is otthonos terep, de kombinálni ezt a figura csendes érzékenységével, számára is újdonságot jelentett. 
 
Ez az első alkalom, hogy egy világsztárral dolgoztál. Korábban tartottál tőlük? 
 
Nem azért készítek filmeket, hogy a telefonkönyvem teli legyen híres színészek neveivel. Egyszerűen csak próbáltam minden szerepre a lehető legjobb színészt szerződtetni, és most fordult elő velem először, hogy a legjobb pont egy sztár volt. Ráadásul korábban sokszor fiatalokról és tinikről készítettem filmeket, köztük meg amúgy sincs túl sok világsztár. 
 
A filmed egyik fő témája a veszteség elfogadása. Még csak 35 éves vagy. Miért mozgatott ennyire ez a téma? 
 
Valószínűleg a családi hátteremnek lehet köze hozzá. Nagy családom van, és egy nagy családban a veszteség is többször fordul elő, és ez mindig emlékeztet bennünket az idő múlására.  
 
Tartasz az öregedéstől és a jövőtől? 
 
Szerintem mindenki tart tőle, a nők meg aztán pláne. Ez a forgatókönyv azonban nem az én félelmeimről szól, inkább azon idősebb nőkéről, akik kisebb vagy nagyobb mértékben egyfajta anyafigurák voltak az életemben.  
 
Te is úgy érzed, hogy a mai nézők nyitottabbak az idősebb emberek problémáiról készült filmekre? Régen nem ez volt a jellemző. 
 
A film nagyon sötét témákkal foglalkozik, épp ezért meggyőződésem volt, hogy nem csak finanszírozókat lesz nehéz találnom hozzá, hanem nézőket is. Ehhez képest a büdzsé könnyedén összeállt, és a nézők is nagyon szeretik a filmet.  
 
Rengeteg tragédia történik Nathalie életében, mégsem láthatjuk őt nagy, drámai pillanatokban. Ahogy a filmed, ő maga is visszafogott. Abban hiszel, hogy a kevesebb több a vásznon? 
 
Nem csak egyfajta igazság létezik, hanem több is, de az én életem igazságában a drámai dolgok sokszor nem túl drámaian történnek meg. Amikor filmet írok, akkor próbálok hű maradni a saját igazságomhoz, de ez még nem jelenti azt, hogy egy másik filmben ne tartanék csodásnak egy-egy jól elkapott, nagy, drámai pillanatot. 
 
Készítettél már filmet az első gyerekkori szerelmedről, a bátyád drogfüggőségéről és a szüleid válásáról is. Mit gondolsz, hány film rejtőzik még a családod történetében? 
 
Szerintem ez egy végtelen történet. (nevet) Az élet szerencsés esetben hosszú, és folyton változik. Ha ugyanarról a témáról készítenék filmet néhány év különbséggel, teljesen más eredmény születne. Egyszerűen csak tudni kell az életedre alkotói szemmel nézni, és eldönteni, hogy mi az, amit érdemes belőle elmesélni.  
Tulu
2016.10.30
|


Film premierek

Gemenc - Árterek világa

magyar dokumentumfilm, 60 perc, 2017

Frantz

francia-német történelmi dráma, 113 perc, 2016

Alien: Covenant

amerikai-angol sci-fi/horror, 122 perc, 2017
Játék
Az Iparművészeti Múzeum a kezdetektől fogva egyaránt gyűjti a magyar és egyetemes, a régi és kortárs iparművészeti alkotásokat.
Filmek a TV-ben
18:30
Jackie Chan: A botcsinálta gengszter
hongkongi akcióvígjáték, 1989
18:45
Cowboyok
francia filmdráma, 2015
18:45
Apádra ütök
amerikai vígjáték, 2000
18:50
Red 2
amerikai-francia akcióvígjáték, 2013
19:00
Az idegen
amerikai akciófilm, 2003
Copyright © 2017 Minnetonka Lapkiadó Kft.