„Áldott vagyok, hogy ennyi évtized után még mindig dolgozhatok” - Brian Cox

A Pesti Est exkluzív interjúja
Az egyik legnevesebb brit karakterszínész, Brian Cox egy magyar direktor, Edelényi János filmjében, a Jutalomjátékban vállalt főszerepet. A színész a premierre Budapestre látogatott, a Pesti Est pedig egy elegáns budai szállodában találkozott vele.

70 éves.

 

Több mint 200 filmben, tévéfilmben és sorozatban szerepelt.

 

Sosem jelölték Oscarra.

Egy magyar rendező hogy tudja elérni, hogy ön szerepet vállaljon a filmjében? 
 
János nagyon jól csinálta, ugyanis felkészült belőlem. Még azt a könyvemet is elolvasta, amit még huszonöt évvel ezelőtt írtam, ráadásul számára is személyes történet volt ez, hiszen a főhős sok szempontból emlékeztette az édesapjára.  
 
Jól érzem, hogy ez a film az ön számára nem csak egy újabb film a sorban? 
 
Rengeteget jelent nekem, ugyanis a hivatásomról szól, és olyan emberekről, akiket személyesen is ismertem. Sok olyan nagyszerű kollégám van és volt – például Billy Connolly vagy Michael Gambon –, akinek a munkáját alaposan megkeserítette a betegségük.  
 
Magát karakterszínésznek tartja, most mégis sorra kapja a főszerepeket, a Jutalomjáték mellett a Churchill-moziban és a The Autopsy of Jane Doe című horrorban is egyértelműen ön a főhős. Fordulóponthoz érkezett a karrierjében? 
 
Elfoglalt vagyok, nem panaszkodhatom. (nevet) A helyzet az, hogy öregszem, és szerencsére meglehetősen sok drámai szerep adódik az idősebb színészeknek. Van piaca az idősebbekről szóló moziknak, csakhogy a filmipar hajlamos megfeledkezni róluk. A Jutalomjáték a megöregedésről szól, és ezt főképp az idősebb generációhoz tartozók fogják érteni és értékelni. Áldott vagyok, hogy ennyi évtized után még mindig dolgozhatok, és ezt igyekszem azzal meghálálni, hogy hetvenévesen jobb legyek annál, mint amilyen huszonévesen voltam. 
 
Azért nem csak idősebbeknek szóló filmekben szerepel. A The Autopsy of Jane Doe című halottkémes horrorjáért például odáig vannak a fiatalok… 
 
Az első kritikákban az új Vincent Price-nak kiáltottak ki, pedig egyáltalán nem ez volt a tervem. (nevet)  
 
Szereti a horrorfilmeket? Láthattuk már A körben és az Adsz vagy kapsz-ban is. 
 
Az Adsz vagy kapsz-ot csak poénból vállaltam el. Michael Doughertyvel együtt dolgoztam az X-Men 2.-ben, és mivel jól kijöttünk, felkért a rendezői debütálásához is. Igazából nem a műfajt, hanem a forgatókönyv minőségét figyelem, amikor elvállalok egy szerepet, és mind A kör, mind pedig a The Autopsy of Jane Doe forgatókönyve tökéletes volt. Nézőként inkább a zsáner olyan klasszikusait élvezem, mint a Psycho vagy A ház hideg szíve, amik sosem válnak röhejessé. Bízom benne, hogy a Jane Doe-val sikerült letennem az asztalra egy műfaji klasszikust. 
 
Ön nemcsak a filmművészetben, de színpadon is kiemelkedő karriert tudhat maga mögött. Nem fáj, hogy a sok filmszerep mellett alig jut ideje színházra? 
 
Ahogy öregszem, egyre inkább csak rövid elköteleződéseket merek vállalni. Egy filmforgatás csak néhány hét, és már repülök is tovább, de a színpad ennél többet kíván tőlem. Viszont a színpadra szükségem van, mert az tart igazán formában. Tavaly a Godot-ra várva csodás élmény volt, idén pedig rendeztem a feleségemmel egy darabot Vermontban, ami szintén jól sült el. 
 
A filmrendezés nem érdekli? 
 
Dehogynem, csakhogy a filmrendezés piszkosul unalmas dolog. Mármint nem maga a forgatás, hanem az előkészítés és az alkudozás a producerekkel és a stúdióval. Az élet túl rövid ahhoz, hogy ilyesmire pazaroljam az időmet. Egyszer már megpróbálkoztam vele, de nem jött össze. Gérard Depardieunek szántam az egyik fontos szerepet, csakhogy az istennek se tudtam rávenni, hogy rendesen megtanuljon angolul. Meggyőződése, hogy jól beszél, csakhogy ez nem igaz. A főszerepet Daniel Craig játszotta volna, de mivel elhúzódott a projekt, ő kiesett, és Kevin Kline került a helyére, akiről sajnos kiderült, hogy egyáltalán nem illik a képbe. 
 
Annyi nagyszerű rendezővel dolgozott együtt. Kikkel volt a legjobb a közös munka? 
 
Lindsay Andersont az embersége tette nagyszerűvé. Spike Lee és Spike Jonze mindig erős látomással bír a filmjéről, ahogy Michael Mann is. 
 
David Fincher? 
 
Ő inkább a filmkészítés technikai oldalába szerelmes. Csodás fickó, de annyira elfoglalja magát a kép minden apró elemével, hogy közben hajlamos megfeledkezni a lényegről, a színészről. Színészként meg csak állunk ott, és arra gondolunk, hogy valóban annyira fontos az, hogy hogyan álljon a kiskanál a kávéscsészében, mint az, hogy mi hogyan alakítjuk a szerepet? 
Tulu
2016.11.07
|


Film premierek

Őrült boldogság

francia-olasz vígdráma, 118 perc, 2016

Vigyázz, kész, szörf! 2.

amerikai animációs film, 90 perc, 2017

Utazók

amerikai sci-fi, 116 perc, 2016

#Jézus - Apám nevében

magyar filmdráma, 117 perc, 2016

A vörös teknős

belga-francia animációs film, 80 perc, 2016

Mártírok

orosz filmdráma, 118 perc, 2016
Játék
A 120 éves Műcsarnok Az első aranykor című tárlata az Osztrák-Magyar Monarchia festményremekeiből válogat.
Filmek a TV-ben
18:20
A háború császára
amerikai-japán háborús film, 2012
18:25
A szív és vidéke
amerikai-angol melodráma, 2002
18:40
Hét élet
amerikai filmdráma, 2008
18:45
Piedone Afrikában
olasz-német akcióvígjáték, 1978
19:00
Elárulva
amerikai akciófilm, 2012
Copyright © 2017 EXIT Kiadói Kft.