„Nem vagyok olyan színész, aki csak magára gondol” - Taraji P. Henson

Taraji P. Henson a magyar nézők többségének a Benjamin Button különös élete egyik mellékszereplőjeként lehet ismerős, pedig Amerikában hatalmas sorozatsztárnak számít az Empire című szériának köszönhetően. Henson most a hatvanas évekbe utazott vissza A számolás joga (premier január 19-én) kedvéért, hogy egy rakétatudóst játsszon el.

46 éves.

 

A Benjamin Button-béli alakításáért Oscarra jelölték.

 

Tavaly megkapta a Golden Globe-ot az Empire-ben nyújtott játékáért.

Mi fogott meg ebben a történetben? 
 
Alig akartam elhinni, hogy ennyi nő munkája volt abban, hogy Amerika embert küldhessen a világűrbe, ugyanis ha régi fotókat vagy híradófelvételeket nézel az űrprogramokról, azokon nemhogy fekete nőket, hanem általában nőket sem találsz. Mi történt? Kitöröltek bennünket a történelemből? Úgy éreztem, ez egy olyan sztori, amit érdemes elmesélni. 
 
Hogyan készültél fel a szerepre? 
 
Rengeteg kutatómunkát végeztem. Nem árt megismerkedni a korszakkal, hogy lássuk, hogyan éltek akkoriban az emberek és mik foglalkoztatták őket. Akkoriban még szegregáció volt, amiről én már nem tudtam sokat, ugyanis egy integrált társadalomban nőttem fel. Ezenfelül meg kellett ismernem ezeket a csodálatos nőket és az ő briliáns elméjüket. Felkutattam minden létező felvételt, amit csak lehetett Katherine-ről, hogy felkészüljek a szerepre, és szerencsére volt lehetőségem élőben is találkozni vele. Emellett pedig ott volt még a sok matektanulás… 
 
Milyen volt az igazi Katherine-nel való találkozás? 
 
Csodálatos, és örömmel láttam, hogy egy igazi csapatjátékos, mert magamat is annak tartom. Nem vagyok olyan színész, aki csak magára gondol. Tudom, hogy nem lehetek elég jó, ha a partnerem nem jó, ráadásul egyáltalán nem szórakoztató csak önmagamért játszani. Tetszett benne az is, hogy nem veszi magát túl komolyan. Egy alkalommal elmesélt nekem egy érdekes történetet. Volt egy professzora, aki egyszer rászólt, hogy belefáradt abba, hogy csupa olyan dologra kérdez rá, amire amúgy tudja a választ, mire Katherine azt felelte, hogy igaz, hogy ő tudja, de van még a szobában hat ember, akik nem tudják, és ő azt szeretné, ha ők is megtanulnák. Ezenfelül nagyon alázatos nő. Amikor a vele készült interjúkat néztem, és a riporterek megdicsérték az elképesztő eredményei miatt, ő mindig azt mondta, hogy ezt nem egyedül, hanem a csapatával érte el.  
 
A matektanulás nagy kihívást jelentett? 
 
Nincs sok érzékem a matematikához, sőt úgy általában a természettudományokhoz sem, szóval ez a film a frászt hozta rám, mert újra szembesített azokkal a tantárgyakkal, amikből épp csak át tudtam menni az iskolai éveim során. Ugyanakkor színészként szeretem a kihívásokat, és ez nagyon is azt jelentett. 
 
Milyen volt magadra ölteni a hatvanas éveket a frizurák és a ruhák formájában? 
 
Ez egy kosztümös darab, és a nők nagyon mások voltak a hatvanas években, mint most. Az öltözködés teljesen más volt, akkoriban még nem volt divatban, hogy minél több szabad bőrfelületet mutassunk magunkból. Még harisnyát is hordtam. A figurám kinézetéért nem aratnám le a babérokat, ugyanis nem sok közöm volt hozzá: a kosztümös és sminkes részleg álmodta meg, hogyan nézzek ki a filmben. Nekem színészként csak annyi a dolgom, hogy hitelesnek tűnjek azokban a cuccokban, amiket rám adnak. Szerintem a srácok hihetetlen munkát végeztek rajtam és a többieken is. 
 
Azért a jó ruhák és kellékek segítik az alakításodat, ugye? 
 
Persze. Amint kapok egy keresztet a nyakamba, egy könyvet a kezembe vagy egy táskát, amit a karakterem visel, ez sokat mesél a figuráról nemcsak nekem, hanem a nézőknek is. Van a filmben egy jelenet, amikor a lányom ad nekem egy rajzot, amit ő készített. Egy rakéta van rajta egy kis ablakkal, amin egy fekete arc néz ki, és azt mondja, hogy „Látlak téged a rakétában”. Szóval, amikor csináltam a jelenetet, akkor rákérdeztem, hogy „Az ott én vagyok?”, pedig ez a mondat nem is szerepelt a forgatókönyvben, csak a jó kellék hozta ki belőlem. 
Tulu/InterCom
2017.01.09
|


Film premierek

Pofoncsata

amerikai vígjáték, 91 perc, 2017

Paterson

amerikai-francia-német vígdráma, 118 perc, 2016

Oroszlán

ausztrál filmdráma, 118 perc, 2016

Kojot

magyar thriller, 126 perc, 2017

Holdfény

amerikai filmdráma, 111 perc, 2016

Az egészség ellenszere

amerikai-német horror, 146 perc, 2017

Arany

amerikai kalandfilm, 121 perc, 2016
Játék
A művészetekre fogékony gyereket minden eszközzel támogatni kell – ezt támasztja alá Joe Lovano példája is, akit a „normális” civil pálya vélhetőleg a fodrászat felé sodort volna. De jazzrajongó apjának köszönhetően a világ egyik legnevesebb szaxofonosa lett.
Filmek a TV-ben
18:05
Az U.N.C.L.E. embere
amerikai akcióvígjáték, 2015
18:15
Karátos védelem
amerikai akciófilm, 2005
18:15
Száműzve
lett-litván háborús film, 2016 (feliratos)
18:20
Waterworld - Vízivilág
amerikai akciófilm, 1995
18:35
Legújabb testamentum
belga-francia-luxemburgi vígjáték, 2015
Copyright © 2017 Minnetonka Lapkiadó Kft.