Kedvenc helyek

„Az összes lapunkat kitettük az asztalra” – Kensington zenekar

A Pesti Est exkluzív interjúja
Élőben is bemutatta legújabb, Control című lemezét Hollandia kedvenc indie rock csapata, a Kensington, akik, miután kinőtték az A38 hajót, ezúttal az Akváriumban léptek fel. A koncert előtt Casper Starreveld gitárossal és Niels Vandenberg dobossal beszélgettünk.

Linkek

- Bár most nem az A38-on léptek fel, de kicsit már „hazajártok”. Milyen érzés sokadjára visszatérni Budapestre? 
 
C.S.: Már egészen otthonosan mozgunk a városban. Az A38 hajó előtt parkoltunk le a turnébusszal, ahol már vagy négyszer léptünk fel. Igazából nagyon megtisztelő érzés, hogy akárhányszor visszajövünk, nő a közönségünk.  
 
- Az első lemezeteket Leedsben vettétek fel, a következőt Berlinben. Hol és kivel dolgoztatok az új lemezen? 
 
C. S.: A Control nagy része Olaszországban készült, és a lemez producere Michael Beinhorn, amerikai producer volt (aki többek között olyan együttesekkel és zenészekkel dolgozott már, mint a Soundgarden, a Red Hot Chilli Peppers és Marilyn Manson – a szerk.), aki eljött hozzánk Rómába, a stúdióba.  
 
- Ott legalább sütött a nap? 
 
N.V.: Az az igazság, hogy ez tavaly februárban volt, és valójában jobb idő volt otthon, mint Rómában. 
 
- Most hol laktok? 
 
C.S.: Niels a tengerparton lakik… 
 
N.V.: Nem konkrétan a tengerparton, de egy tengerparti kisvárosban, ami egy órára van Utrechttől, ahol a többiek laknak. 
 
- Mindig más producerrel dolgoztok. Hogyan választjátok ki, hogy kivel szeretnétek együttműködni? 
 
C.S.: Sok lemezt hallgatunk, mert nagyon fontosnak gondoljuk, hogy a megfelelő producerrel dolgozzunk, mert ő az, aki segít abban, hogy megtaláljuk önmagunkat. Szerintem Michael remek munkát végzett a rendelkezésre álló idő alatt, és igazán jól irányított minket. Komolyan megizzasztott, keményen kellett dolgoznunk. Az volt az izgalmas benne, hogy a keverésig nagyjából fogalmunk sem volt róla, hogy milyen lesz a végeredmény, mert átvette az irányítást a Control felett. Elég intenzív és idegtépő időszak volt. 
 
N.V.: Igen, de azt gondoltuk, hogy semmi értelme nincs még egy Rivalst csinálni. Inkább valami újat akartunk. 
 
- Rengeteget turnéztok, olyan csapat vagytok, akik tudnak a turné alatt is dalokat írni, vagy ahhoz szükségetek van egy nyugis időszakra? 
 
N.V.: Valójában mindig hagyunk időt arra, hogy az új számok megírására koncentráljunk. De különbözőképpen írunk dalokat. Néha Casper előáll egy gitár riffel, vagy én valamivel a dobokon, és ezekből kiindulva elkészítünk egy számot. Egyébként is nagyon sokat jammelünk együtt, időnként kibérelünk egy koncerthelyet néhány napra, és elkezdünk zenélni a színpadon. A Do I Ever konkrétan a színpadon született meg. A szövegeket viszont egyedül Eloi írta ezen a lemezen. 
 
- Van „saját gyereketek” az albumon, olyan dal, ami valamiért igazán közel áll hozzátok? 
 
C.S.: Én nagyon büszke vagyok az egész lemezre, mert rendkívül sokszínű és változatos, amit komoly eredménynek tartok. A dalok, amiket nagyon szeretek, az például a Regret, a címadódal Control és a St. Helena, ami a lemez utolsó dala. Ezeket mind nagyon jó élőben is előadni. 
 
N.V.: Amit én szeretek ebben a lemezben az az, hogy sokkal személyesebb és kicsit sötétebb is, mint amennyit az emberek láttak belőlünk a korábbi munkáinkon. Én is bírom egyébként a St. Helenát, mert erőteljes és fantasztikus élőben játszani.  
 
C.S.: Én arra is büszke vagyok, hogy írtunk egy balladát. A Sorry egy olyan szám, amit öt évvel ezelőtt még nem tudtunk volna megcsinálni.  
 
- Hogy értettétek, hogy ez egy személyesebb lemez? 
 
C.S.: Eloi sokkal személyesebb a szövegeiben, és azt gondolom, hogy erre bizonyos szempontból szüksége is volt. Szerintem az egész album az őszinteségről szól. Tudod, kicsit olyan, mint amikor ismersz valakit néhány éve, és egyszer csak megnyílsz neki. Ugyanígy volt a rajongóinkkal is, akik mondjuk a kezdetektől velünk voltak, és most egyszerre az összes lapunkat kitettük nekik az asztalra. Ezek vagyunk mi, és így érzünk most, életünknek ebben a pillanatában. A Control előtt talán nem voltunk ennyire őszinték, de nagy bátorságra van szüksége az embernek ahhoz, hogy megnyíljon. Ez talán azért történt, mert a sikerek miatt, meg minden más miatt, ami körülöttünk zajlott, egyszer csak elkezdtünk egy nagyon erős kis burkot kialakítani magunk körül, és szerintem a Control írása közben is ebben a burokban voltunk. 
 
- A Controlról eddig csak két single/videó jött ki. Készül már a következő? 
 
C.S.: Igen, forgattunk Prágában, Varsóban, és szerintem egy nagyon érdekes klip lesz. 
 
- Budapesten is készült már videótok. Most, hogy újra itt vagytok, forgattok itt is? 
 
C.S.: Nem, most nem. Budapestnek is megvolt az a néhány perc hírnév, de most nem tervezünk ilyet. De vicces, mert, ahogy jöttünk a turnébuszon és kinéztem az ablakon, valahogy az ugrott be, hogy „hé, én benne vagyok a Done With It videójában!”  
 
- És melyik számhoz készül a következő videoklip? 
 
C.S.: Azt még nem árulhatom el.  
 
- Casper, eleinte te voltál az énekes, most már csak háttérvokálozol. Nem hiányzik ez a szerep? 
 
C.S.: Egyáltalán nem, örülök, hogy Eloi levette a vállamról ezt a terhet. 
 
N.V.: Ez az együttes természetes fejlődésének eredménye volt. 
 
C.S.: Igen, így jobban működik a dolog, mert Eloi sokkal jobb énekes, mint én.  
 
- Otthon stadionokat töltötök meg, máshol inkább klubkoncerteket adtok. Melyiket kedvelitek jobban? 
 
C.S.: Szerencsére nem kell a kettő között választanunk. Bécsben ötszáz ember előtt játszottunk, és fantasztikus buli volt.  
 
N.V.: Amikor mondjuk valami történik a színpadon, akkor azt a kisebb helyeken a közönség ugyanúgy megtapasztalja velünk, ami nagyon jó, de éppúgy szeretek nagy stadionokban is játszani. 
 
- Idén ismét felléptek a Sziget fesztiválon. Van kedvenc fesztiválotok?  
 
C.S.: Szerintem a Sziget is benne van a top három kedvenc fesztiválunkban. Van egy nagyon jó fesztivál Hollandiában, a Lowlands, ahova mindig elmegyünk, játszottunk egy gyönyörű helyen Svájcban, és a Woodstock Lengyelországban is nagyon emlékezetes volt, de a Sziget egyszerűen fantasztikus, annyira bírom, hogy kicsit kaotikus az egész, mert Hollandiában meg minden nagyon szervezetten működik.  
Molnár Ágnes
2017.02.23
|


Játék
A Dzsungel egy elképesztő túlélőkaland története, amiben az a legmegdöbbentőbb, hogy valóban megtörtént. Emellett pedig bónuszként az egykori Harry Potter, azaz Daniel Radcliffe legnagyobb színészi átváltozását is megcsodálhatjuk.
Copyright © 2017 Minnetonka Lapkiadó Kft.