„A humor már gyerekként is fontos volt számomra” – Interjú Kertész Erzsivel

Az est.hu exkluzív interjúja
Mi történik, ha a zöld szamár lesétál a festményről? Egyébként is, hogy lesz a festő múzsája egy zöld szamár? És mi lesz vele, ha már megfestették? Izgalmas családi programnak ígérkezik a Magyar Nemzeti Galéria, a Budapest Bábszínház és a Pozsonyi Pagony kiadó együttműködésében létrejött Mini Textúra 2017.

Kapcsolódó cikkek

Ez egy főként kisiskolás gyerekek számára készült összművészeti játék, melyben megelevenednek a festmények és elszabadulhat a fantázia. Négy festmény kapcsán írt rövid történetet öt szerző, melyeket a Bábszínház művészei négy jelenetben adnak elő, majd a gyerekek felkutathatják a darabokat ihlető műveket is. Az egyik szerzővel, Kertész Erzsivel, a Panthera - A hógömb fogságában című sikerkönyv írójával beszélgettünk a programról és könyveiről. 
 
– Hogy jött létre ez az összművészeti program, ami egyszerre népszerűsíti az olvasást, a színházba és a múzeumba járást a gyerekek körében? 
 
– Engem a Pagony kiadó kért fel a feladatra, aminek nagy örömmel tettem eleget. Indításképpen a szerzőtársakkal közösen ellátogattunk a Galériába, és egy tárlatvezetés keretében sok mindent megtudtunk a képekről. Néhány festményt kifejezetten a figyelmünkbe ajánlottak a Galéria munkatársai. Engem azonnal megragadott Bortnyik Sándor Zöld szamár című képe. A benne rejlő humor és irónia miatt újra és újra visszatértem ehhez a festményhez, hagytam, hogy hasson rám. Úgy gondoltam, ebből lehetne egy humoros jelenetet írni, hiszen egyrészt megjelenik a képen egy szerelmi szál, másrészt meg egy különös zöld szamár is. Olyan abszurd jellege van, ami meghökkenti a szemlélőt, és noha elképzelhető, hogy nem lát benne azonnal egy történetet, de elkezd gondolkodni azon, hogy mi is zajlik itt. A képeket egyébként inkább kiindulópontnak tekintettük, ránk volt bízva, hogy az asszociációk alapján, amiket megindít bennünk, milyen történetet írunk. Szerintem az egyik legérdekesebb dolog a képzőművészeti alkotások szemlélésében éppen az, hogy különböző emberekből mennyire eltérő reakciókat vált ki ugyanaz a kép. Mi a rendezőtársammal, Szilágyi Bálinttal együtt kezdtünk el gondolkodni erről a festményről, így a jelenet tulajdonképpen kettőnk közös munkájának, ötleteinek az eredménye.  
 
– Érdekes, hogy az 1924-ben készült festmény után egy évvel Bortnyik Sándor is szerepet játszott a Zöld Szamár Színház létrejöttében, ami a képhez hasonlóan az avantgárd vonalat képviselte. Szóval, a zöld szamár nem először kapcsolódik a színházhoz, ugyanakkor, ami nekem tetszett az általad megírt jelenetben – amibe belenézhettünk –, az volt, hogy azt az abszurditást adja vissza, amit a kép, csak egy másik műfajban.  
 
– Igen, pont ez volt a célunk vele. Szerettük volna kiemelni a kép abszurditását a jelenetben is. Én azt látom, hogy a gyerekek általában fogékonyak a humorra, és remélem, hogy a poénok nagy része érthető, befogadható lesz számukra. De persze gondoltunk a kísérőkre, szülőkre, tanárokra is. Egy kicsit utána is olvastam a kép történetének – amitől aztán megpróbáltam függetlenedni –, és ez egy kiábrándulást sugalló festmény, egyrészt romantikus, másfelől pedig kineveti a romantikát, a túlzott idillt.  
 
– A jeleneted abszurditása kapásból az, ahogy a festő beleszeret a szamárba… 
 
– Igen, és ebben az is benne van, ahogyan az alkotó beleszeret az alkotásába, vagy annak tárgyába. Ezt olykor én is meg szoktam élni, amikor egy téma eluralkodik rajtam, és akkor egy darabig semmi más nem foglalkoztat, de lehet, hogy ez csak addig tart, amíg az alkotás megszületik. 
 
– Izgalmas volt egyébként számodra ez a feladat, könnyebbség vagy nehézség volt, hogy egy kicsit meg volt kötve a kezed? 
 
– Mindig izgalmas mások ötletéből kiindulva írni. Alapesetben, amikor elkezdek írni, általában a nulláról indulok, és minden rám van bízva. Ezúttal viszont olyan volt, mintha előre megkaptam volna az illusztrációkat, ami bizonyos szempontból megkönnyítette az írást. 
 
– Ez a játék szerintem kicsit arra is jó, hogy visszaadja azt a fajta szabadságot a gyerekeknek, amiről az ember időnként azt gondolja, hogy a különböző intézményekben megpróbálják kiölni belőlük. 
 
– Igen, bátorítja a képzeletet, a fantáziát, a szabad asszociációt. Én pszichológusként is mindig nagyra értékeltem azokat a komolyabb vagy játékosabb személyiségvizsgáló teszteket, eszközöket, ahol adott egy kép vagy ábra, és mindenki elmondhatja, hogy mit lát benne. Ez nagyon sok mindent elárul az adott személyről.  
 
– Ahogy említetted, eredeti szakmádat tekintve pszichológus vagy, és viszonylag későn kezdtél el írni, a gyerekeid születése után. Nekik kezdtél el írni? 
 
– Nem, ebben pont az az érdekes, hogy bár az ő születésük után kezdtem el gyerekkönyveket írni, valahogy kezdettől a nagyobb korosztály számára jöttek az ötletek. Számomra könnyebb nagyobbaknak írni, mint az egészen kicsiknek. Van, aki nagyon rá tud érezni, mi kell, mi fontos a legkisebbeknek. Az viszont igaz, hogy részben az inspirált írásra, hogy elkezdtem a gyerekeimnek mesekönyveket vásárolni, és visszajöttek az emlékeim, hogy mennyire szerettem a mesék, a képek világát. Örülök, hogy visszatérhettem ide. 
 
– Használod a pszichológusként szerzett tudásodat, tapasztalataidat íráskor? 
 
– Munkapszichológusként dolgoztam, pszichoterápiával, gyógyítással soha nem foglalkoztam. Alkalmassági vizsgálatok, tréningek, vezetőképzés, szervezetek hatékonyabbá tétele volt a feladatom. Nagyon sok emberrel foglalkoztam, és azt hiszem, bőségesen van tapasztalatom, már ami a személyiségek sokszínűségét illeti. De mindezt nem annyira tudatosan használom, inkább ösztönösen írok. Előre általában nem szoktam pszichológiai szempontból is megfontolni egy-egy karaktert vagy szituációt, inkább hagyom, hogy megelevenedjen a lelki szemeim előtt, és esetleg második-harmadik nekifutásra finomítom, pontosítom. 
 
– Tavaly négy könyved jelent meg. Ezeket korábban írtad, és most értek meg a kiadásra vagy ennyire termékeny éved volt? 
 
– Tavaly ez azért ért így össze, mert egy könyv kiadása attól is függ, hogy az illusztrátorok mennyire vannak leterhelve, mikorra tudnak bevállalni egy-egy munkát. Emellett pedig a nagyobb könyves események környékén, mint a Könyvfesztivál és Könyvhét, jellemzően jobban összegyűlnek a kiadásra szánt könyvek. 
 
– Melyik volt az első könyv, amit írtál? 
 
– Az első a Labirintó volt. 
 
– Az tényleg nagyobb gyerekeknek való. 
 
– Igen, sőt néha azt is mondják, hogy ez félig-meddig felnőtt könyv. Bevallom, hogy én is folyamatosan keresem az irányokat, kísérletezgetek. Néha pedig igencsak nehéz az életkori besorolás. Vannak a fejemben kisebbeknek és nagyobbaknak szóló történetek is, és néhány év tanulás után már lassan azt is tudom, hogy a konkrét korosztályra szabott könyveknél milyen szempontokat kell figyelembe venni. Ezt régen lazábban kezeltem, most már jobban odafigyelek erre is. 
 
– A tavaly megjelent Panthera egy kalandregény, amiből viszonylag kevés kortárs mű születik. 
 
– Tulajdonképpen pont innen jött az ötlet. A Pagony kiadó felismerte, hogy viszonylag kevés az ennek a korosztálynak szóló mai kalandregény, és amikor erről beszélgettünk, azt éreztem, hogy ilyet még nem csináltam, szívesen megpróbálnám. Szeretem sokféle műfajban kipróbálni magam. Általában többféle történet, ötlet is jár egyszerre a fejemben, de természetesen az időn és energián is múlik, hogy mennyit tudok ebből megvalósítani. 
 
– Honnan jött a Panthera alapötlete? 
 
– Valahol belefutottam egy újságcikkbe, ami egy magashegyi hegymászó expedícióról szólt, és annyira megfogott, hogy többször is elolvastam. Én ugyan nem mászok, de nagyon érdekelnek a csoportdinamikai történések, hogy mi történik akkor, ha egy csapat ember össze van zárva, milyen kihívásokkal néznek szembe, hogyan oldanak meg egy hatalmas feladatot együtt, vagy külön-külön. Nagyon tetszett ez a történet, és amikor a kiadóval, Kovács Eszterrel beszélgettünk arról, hogy milyen jó lenne egy kalandregény, azonnal beugrott ez a hegymászós irány. Úgy éreztem, egy olyasfajta nyomás, mint egy hatalmas hegy megmászása, nagyon jól ki tudja hozni a csoportban rejlő feszültségeket és a különböző személyiségeket is. 
 
– A Panthera a tavalyi év egyik ifjúsági sikerkönyve volt. Lesz folytatása is? 
 
– Igen, a második rész a Könyvfesztiválra jelenik meg. Bernát Barbara már javában dolgozik az illusztrációkon, melyek szerintem nagyban hozzájárulnak a könyv sikeréhez.  
 
– A Panthera folytatásáról elárulhatsz valamit? 
 
– Annyit talán elárulhatok, hogy az első részben megismert, hógömbbe zárt hegyről, a Pantheráról kiderül, hogy valójában nem is lakatlan, és az ott élők mindenáron ki akarnak jutni a hógömbből. Nekik ugyanis nagyon fontos küldetésük van. Az sem titok, hogy az új szereplők mellett az első részben megismert gyerekek is felbukkannak majd a történetben. 
 
– Érdekes, hogy a gyerekek mennyire szeretik a könyvsorozatokat.  
 
– Szerintem azért szeretik a sorozatokat, mert jó visszatérni egy-egy számukra kedves, ismerős világba, újra találkozni a szereplőkkel, akiket régi ismerősként köszönthetnek. Persze az mindig kérdés, hogy meddig él vagy működik jól egy sorozat. Ez egyébként számomra is nagy kérdés.  
 
– Te emlékszel, hogy milyen típusú könyveket szerettél gyerekként? 
 
– Kimondottan szerettem a kalandregényeket, sőt, az indiános könyveket is, amellett, hogy szerintem szinte az összes lányregényt elolvastam. Később a Gyűrűk Urának is rajongója lettem. Nagy általánosságban azok a művek ragadtak meg a legjobban, amelyekben volt egy kis irónia. A humor már gyerekként is fontos volt számomra, és például G. Szabó Judit kiskamasz regényeiben ezt abszolút megtaláltam, így azokat nagyon sokszor elolvastam.  
 
Molnár Ágnes
2017.03.10
|


Bébi úr

amerikai animációs film, 97 perc, 2017

Lengemesék

magyar animációs film, 80 perc, 2017

A szépség és a szörnyeteg

amerikai musical, 123 perc, 2017

Hupikék törpikék: Az elveszett falu

amerikai animációs film, 89 perc, 2017

Nyuszi suli: Az aranytojás őrzői

német animációs film, 79 perc, 2017
Ifjúsági/gyerek műsorok a TV-ben
05:55
Játékidő
I. évad, 13. rész
06:00
Tinti kalandjai
magyar animációs filmsorozat: Idegen tollakkal
06:00
Ella, az elefánt
I. évad, 41. rész: Tiki jutalma
06:00
Tini titánok, harcra fel!
Leg Day/Dignity Of Teeth
06:00
Loopolva
I. évad, 12. rész: Baba Papa
Copyright © 2017 Minnetonka Lapkiadó Kft.