„Csak abból lesz valami, amibe energiát fektet az ember” - Petrik Andrea

A Pesti Est exkluzív interjúja
A Kincsem nemcsak egy szokatlan szerepet és feladatot jelentett Petrik Andreának, hanem egy rossz életszakaszból való kilábalást is. Steampunk ruhakölteményekről, megérzésekről, áldozathozatalról és arról is beszélgettünk, hogy nem lehet mindenkinek tetszeni.

31 éves.

 

A vajdasági Temerinben született.

 

A színészi pályát a Radnóti Miklós Színház tagjaként kezdte.

Sokszor mondtad magadról, hogy olyan színésznő vagy, aki megosztja az embereket. A Kincsemben pont az vonzott, hogy ez egy olyan főszerep, amiben mindenkinek tetszhetsz? 
 
Én tényleg ezt gondolom magamról, de mivel kiválasztottak erre a szerepre, szerintem nekem ezzel nem kell foglalkoznom. Persze ez a karakter is megosztó egy kicsit, ez kivédhetetlen. Az ember soha nem tud mindenkinek tetszeni, és ez nem is lehet cél, de azt azért remélem, hogy ebben a filmben inkább szeretni fognak, mint nem. 
 
Azt, hogy megosztó lennél csak te érzed, vagy ilyen visszajelzéseket kapsz? 
 
Ez inkább az én megérzésem, ami kapásból a szépségem létezésével vagy nem létezésével kezdődik. Vannak, akik nagyon szépnek látnak, és vannak, akik kifejezetten nem. Én nagyon valamilyen vagyok, és ezzel erős reakciókat váltok ki az emberekből. 
 
Sokáig tartott, hogy elfogadd ilyennek magad? 
 
Szerencsére a jó szerepek így is régóta megtalálnak. Mostanában kezdett el érdekelni magamban a finomság, a líraiság és a törékenység. Azt gondolom, hogy ha valaki bízik és hisz bennem, és jól vezetnek, akkor bármit el tudok játszani. Például most Pass Andrea darabjában játszom egy független színházban, egy olyan szerepben, ami nagyon az alkatom ellen megy, közben meg mégsem. A nagyon erős, drámai nőalakok egyértelműen nekem valók, ugyanakkor sok minden más is, csak azok nem adják magukat ennyire.  
 
A Kincsem castingjáról milyen emlékeket őrzöl? 
 
Ez nagyon rég történt. Azt hittem, hogy nem sikerült, aztán hallottam olyat is, hogy el sem indul a film, sőt még olyasmi is a fülembe jutott, hogy végül más kapta meg a szerepet. Egy-két évvel később visszahívtak a második körre, amin rendesen csodálkoztam, mert azt hittem, hogy ez már egy lejárt lemez. Ebben az is érdekes, hogy az első körnél volt egy sugallatom, hogy ezt a szerepet én fogom eljátszani, pedig egyáltalán nem hiszek az ezotériában, amit aztán elengedtem kicsit, de amikor végül visszahívtak, akkor kiderült, hogy igazam volt. Persze ekkor még hátra volt egy harmadik forduló is, amikor már Ervinnel közösen hallgattak meg. 
 
Elképesztő ruhakölteményeket viselsz. Gondolom, nem lehetett könnyű ezekben játszani… 
 
Gábor (Herendi Gábor, a film rendezője – a szerző) a mi ruháinknál próbálta a steampunk ruhastílust megidézni. Minden színésznő álma, hogy ilyen gyönyörű jelmezeket viselhessen, ugyanakkor ezekben a ruhákban forgatni azért komoly kihívást jelent. Nagyon nehéz bennük ülni, figyelnem kellett a forgatás alatt, hogy mennyi folyadékot iszom, és olykor még légszomjjal is küzdöttem, annyira össze voltam fűzve. Ez persze csak egy minimális áldozat, amit érdemes volt meghozni. Amúgy is szeretek áldozatot hozni valamiért, ami fontos. Nyilván nem mindenért adjuk a vérünket, de én szeretem odaadni a vérem és tenni dolgokért. Azt látom, hogy csak abból lesz valami, amibe energiát fektet az ember. 
 
Mennyi időt töltöttél reggelente az öltözőben, valamint a fodrásznál és a sminkesnél? 
 
Nagyjából három-négy órát. Ha a jelenetben volt rajtam seb vagy égés, akkor még ennél is tovább tartott. Külön nehézség volt, hogy gyakran pont akkorra fáradtam el, amikor végre kijöhettem onnan, és a kamerák elé kerültem a felvételekhez. Nem panaszként mondom, mert az egész stáb a tenyerén hordozott, csak ez együtt jár egy kosztümös filmmel. 
 
A Kincsem forgatása elég hosszú volt. Sok színházi munkáról kellett lemondanod miatta? 
 
Igazából nem, mert az az évem mind szakmai, mind magánéleti szempontból elég rossz volt, szóval ez a szerep pont a legjobbkor jött.  
 
 
Tulu
2017.03.13
|


Film premierek

Szafari

osztrák dokumentumfilm, 91 perc, 2016

Lengemesék

magyar animációs film, 80 perc, 2017

Elveszve Párizsban

belga-francia vígjáték, 83 perc, 2016

Bye Bye Man - A rettegés neve

amerikai horror, 96 perc, 2017

A tökéletes gyilkos

magyar thriller, 98 perc, 2017

A kör

amerikai thriller, 110 perc, 2017

6, 9 a Richter-skálán

bolgár-magyar-román vígjáték, 116 perc, 2016
Játék
Emlékszik-e még valaki arra, mi az a „szocialista vígjáték”? Aminek társadalmi mondanivalója ugyan kicsinyke volt, a humora pedig soványka, viszont a Patyolattól a Közértig bátran kritizálta az élet nagy kérdéseit.
Filmek a TV-ben
H
24
K
25
Sze
26
Cs
27
P
28
19:30
Nászok ásza
amerikai romantikus vígjáték, 1998
19:30
Hurok
magyar sci-fi, 2016
20:00
A béranya
amerikai filmdráma, 2016
20:00
A Gyűrűk Ura - A Gyűrű Szövetsége
amerikai-új-zélandi kalandfilm, 2001
20:00
Copyright © 2017 Minnetonka Lapkiadó Kft.