„Olyasvalakiről akartam mesélni, aki paranoiás lesz attól, hogy kívülállónak érzi magát”- Jordan Peele
A Tűnj el! alig ötmillió dollárból készült, és csak Amerikában 134 milliót hozott a konyhára, ami egy korábban főként színészként és komikusként ismert elsőfilmes rendezőtől igazán rendkívüli teljesítmény.

38 éves.
Amerikában a Key & Peele című komédiaműsor sztárjaként ismerik.
Édesanyja fehér, édesapja fekete bőrű.
Kapcsolódó cikkek
Szándékos irónia, vagy pusztán a véletlen műve, hogy a Tűnj el! pont ötven évvel a Találd ki, ki jön ma vacsorára után jött ki a mozikban?
Hűha! Csak véletlen. És arról se feledkezz meg, hogy Az élőhalottak éjszakáját is nagyjából ötven évvel ezelőtt mutatták be. A vicces az egészben, hogy milyen kevés dolog változott az eltelt évtizedekben. Ugyanaz a szörnyeteg, a rasszizmus azóta is velünk van, csak más formát öltött.
A komédia irányából érkezel. Mi vitt rá arra, hogy épp a horror műfaj felé fordulj és a rasszizmus témájával foglalkozz?
Imádom a horrort. Olyasvalakiről akartam mesélni, aki paranoiás lesz attól, hogy kívülállónak érzi magát. Őszintén szólva eleinte nem a rasszizmus témája foglalkoztatott. Azt az érzést szerettem volna visszaadni, hogy milyen olyan emberek társaságában lógni hosszabb ideig, akiknek már megvan a maguk közös története, a saját privát vicceik, és ugyan próbálnak úgy tenni, hogy te is otthonosan érezd magad köztük, valójában teljes rejtély számodra, hogy ők milyen kapcsolatban állnak egymással, és mit rejt a múltjuk. Ez egy olyan ötlet volt, amiben megéreztem egy jó horror lehetőségét. A rasszizmus témája csak később folyt bele az alapötletbe.
Mik a kedvenc horrorfilmjeid?
A Rémálom az Elm utcában-tól, a Ragyogástól és A légytől sokáig nem tudtam aludni. Direktben ezek a filmek nem hatottak rám a Tűnj el! készítésekor, de annyiban igen, hogy tudtam: én is valami hasonló erejű filmet szeretnék forgatni. A félelem az egyik legerősebb, legősibb emberi érzésünk.
Hipnotizáltak már valaha?
Nincs tudomásom róla.
Akkor mi vonzott a hipnózisban annyira, hogy komoly szerepet szánj neki a filmedben?
Azt nem árt tudnod az afroamerikai kultúráról, hogy a terápia gondolata, és az, hogy valaki vájkáljon a fejedben számunkra kifejezetten ijesztően hangzik. A feketék kultúrája sokkal spirituálisabb alapú, és sajnálatos módon a terápiák világa sosem volt divatos közöttünk. Innen eredt a gondolat, hogy a főszereplő – és rajta keresztül a néző – számára rendkívül kényelmetlen érzés lenne, ha valaki megpróbálna belepiszkálni a fejébe.
Allison Williams karaktere, Rose mit képvisel számodra a filmben?
A karakter narratívája rendkívül fontos a történetben. Ő az a lány, aki életében először összejön egy fekete bőrű sráccal, és amikor hazaviszi őt, olyan rasszista dinamikát indít el otthon, aminek korábban még sosem volt szemtanúja. Amikor a hétvége folyamán Chris ilyen-olyan rasszista viselkedéssel találkozik, a lány is akkor tapasztalja ezeket először. Azt szerettem volna, hogy Rose figurája által a fehér nézők is megértsék, hogy miért annyira kellemetlen ez a viselkedés.
Daniel Kaluuya alakítása Chris szerepében nagyon visszafogott. Miért ezt kérted tőle?
Azt akartam, hogy Chris valódi legyen, és a nézőket képviselje a vásznon. Úgy viselkedik a filmbéli fura helyzetekben, ahogy azt a legtöbben tennénk. Christ egyfajta megfigyelő szerepben akartam tartani. Ő a legokosabb a szobában, mivel az agya mindig két lépéssel előrébb jár. Ugyanakkor, ha az ember a szerelmével megy látogatóba annak családjához, akkor sokáig kiszolgáltatott helyzetben van, ugyanis nem akarja megbántani őt, és valami nagyon extrémnek kell történnie ahhoz, hogy elhúzzon onnan.
Hűha! Csak véletlen. És arról se feledkezz meg, hogy Az élőhalottak éjszakáját is nagyjából ötven évvel ezelőtt mutatták be. A vicces az egészben, hogy milyen kevés dolog változott az eltelt évtizedekben. Ugyanaz a szörnyeteg, a rasszizmus azóta is velünk van, csak más formát öltött.
A komédia irányából érkezel. Mi vitt rá arra, hogy épp a horror műfaj felé fordulj és a rasszizmus témájával foglalkozz?
Imádom a horrort. Olyasvalakiről akartam mesélni, aki paranoiás lesz attól, hogy kívülállónak érzi magát. Őszintén szólva eleinte nem a rasszizmus témája foglalkoztatott. Azt az érzést szerettem volna visszaadni, hogy milyen olyan emberek társaságában lógni hosszabb ideig, akiknek már megvan a maguk közös története, a saját privát vicceik, és ugyan próbálnak úgy tenni, hogy te is otthonosan érezd magad köztük, valójában teljes rejtély számodra, hogy ők milyen kapcsolatban állnak egymással, és mit rejt a múltjuk. Ez egy olyan ötlet volt, amiben megéreztem egy jó horror lehetőségét. A rasszizmus témája csak később folyt bele az alapötletbe.
Mik a kedvenc horrorfilmjeid?
A Rémálom az Elm utcában-tól, a Ragyogástól és A légytől sokáig nem tudtam aludni. Direktben ezek a filmek nem hatottak rám a Tűnj el! készítésekor, de annyiban igen, hogy tudtam: én is valami hasonló erejű filmet szeretnék forgatni. A félelem az egyik legerősebb, legősibb emberi érzésünk.
Hipnotizáltak már valaha?
Nincs tudomásom róla.
Akkor mi vonzott a hipnózisban annyira, hogy komoly szerepet szánj neki a filmedben?
Azt nem árt tudnod az afroamerikai kultúráról, hogy a terápia gondolata, és az, hogy valaki vájkáljon a fejedben számunkra kifejezetten ijesztően hangzik. A feketék kultúrája sokkal spirituálisabb alapú, és sajnálatos módon a terápiák világa sosem volt divatos közöttünk. Innen eredt a gondolat, hogy a főszereplő – és rajta keresztül a néző – számára rendkívül kényelmetlen érzés lenne, ha valaki megpróbálna belepiszkálni a fejébe.
Allison Williams karaktere, Rose mit képvisel számodra a filmben?
A karakter narratívája rendkívül fontos a történetben. Ő az a lány, aki életében először összejön egy fekete bőrű sráccal, és amikor hazaviszi őt, olyan rasszista dinamikát indít el otthon, aminek korábban még sosem volt szemtanúja. Amikor a hétvége folyamán Chris ilyen-olyan rasszista viselkedéssel találkozik, a lány is akkor tapasztalja ezeket először. Azt szerettem volna, hogy Rose figurája által a fehér nézők is megértsék, hogy miért annyira kellemetlen ez a viselkedés.
Daniel Kaluuya alakítása Chris szerepében nagyon visszafogott. Miért ezt kérted tőle?
Azt akartam, hogy Chris valódi legyen, és a nézőket képviselje a vásznon. Úgy viselkedik a filmbéli fura helyzetekben, ahogy azt a legtöbben tennénk. Christ egyfajta megfigyelő szerepben akartam tartani. Ő a legokosabb a szobában, mivel az agya mindig két lépéssel előrébb jár. Ugyanakkor, ha az ember a szerelmével megy látogatóba annak családjához, akkor sokáig kiszolgáltatott helyzetben van, ugyanis nem akarja megbántani őt, és valami nagyon extrémnek kell történnie ahhoz, hogy elhúzzon onnan.
Film premierek




Játék
Két kislemez után első nagylemezével tér vissza a regresszív posztpunkrockot játszó The Foreheads zenekar.
Filmek a TV-ben
Copyright © 2018 Minnetonka Lapkiadó Kft.
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Felhasználási feltételek