Pest is... eltéved

Az ember főiskolásként romantikus hévvel telve kicsit még messzebbre tervezett. Elég közhelyesnek hat, de egészen egy párizsi padlásszobáig, ahol éveken át könyveket irkált volna olyan dolgokról, amikről tulajdonképpen akkor még fogalma sem volt.
Aztán később, ha már alulról fejeli a 40-et, és végül jócskán ott ragadt, ahová született, kicsit Woody Allen New Yorkjaként, némi melankóliával festi le lakóhelyét: „Hősünk imádta Pestet. Bálványozta, már-már érdemtelenül… Számára ez a város évszaktól függetlenül mindig fekete-fehérben létezett…”. 
 
A vastagkeretes szemüveggel bíró rendezőzsenihez hasonlóan, én szintén nagy előszeretettel sétálgatok keresztül-kasul a városban, akár szakadó esőben is. Egy dolog azonban évtizedek óta nem változott nálam, hiába ismerem tenyérszinten a fővárost mind a 23 szebb és romosabb kerületével, valahogy mindig is képtelen voltam megjegyezni az utcaneveket. Pedig amíg a tékában dolgoztam, fejből ment több száz kölcsönző-, tag- és kazettasorszám. Ezért is felettébb problémás útbaigazítanom az alkalmi eltévelyedőket. Ha egy turista felvilágosítást kér tőlem paplanméretű térképet lobogtatva, legalább olyan bamba arccal bámulok, mint egykoron azok a balek járókelők, akik képtelenek voltak Sándor György humorista Burda szabásmintáján megmutatni a helyes útirányt. Pironkodik is miattam szegény apám, ki De Niro lendületével taxizik immáron több mint három és fél évtizede. 
 
Persze manapság ott villog a telefonban a GPS, de nehéz az átállás, pláne, hogy világéletemben ismert helyekhez kötöttem mindent, ami idővel egyre bonyolultabbá vált. Ha ma leszervezek egy randit a Jégbüféhez, már nem is ugyanott található, s hiába került csak egy sarokkal arrébb, nem minden esetben lehet tíz lépéssel kozmetikázni a problémát. A Moszkva téri gomba sem mond lassan senkinek semmit, hiszen a teret átkeresztelték, míg a legendás bódét elbontották. A Bástya, Horizont, Apolló és egyéb bezárt filmszínházak ezer éve rossz támpontok, már a helyettük nyílt ABC vagy bank is elköltözött. Amúgy meg, ha az embert nem Kossuth-nak vagy Petőfinek hívják, jobb, ha nem is keresztelnek el róla utcát, mert tiszavirág-életű lehet ez a dicsőség. 
 
Aztán bizonyára vannak olyan sorstársaim, akikből egy egyszerű metróaluljáró is előcsalja a „Kisvakond a városban” életérzést, a számos lehetőséggel kecsegtető lépcsőfelüljárókkal, amik az Escher által rajzoltakhoz hasonlóvá válhatnak. Végtelenné vagy sehová nem vezető folytonos sorrá, minek következtében hiába célzom be az irányt, végül csak a felszínen kell átfutnom a Váci út négy sávján, hogy ténylegesen célba érjek. Szóval a tájékozódás faramuci dolog, még akkor is, ha jól ismert terepen járok. Ha jó szerencsével megérem a nyugdíjas kort, borítékolható, hogy a gyermekeim a rendőrséggel kerestetnek meg majd egy óriási bevásárlóközpontban. 
 

Cheese
2017.06.07
|


Játék
Thomas Webb (Callum Turner) jómódú család gyermeke, aki véletlenül megtudja, szülei házassága közel sem olyan idilli, mint képzelte: apja (Pierce Brosnan) egy fiatalabb nővel (Kate Beckinsale) csalja a feleségét.
Copyright © 2017 Minnetonka Lapkiadó Kft.