„Hiszek abban, hogy lehet akár öt percre is szerelembe esni” - Gabe Klinger

Az est.hu exkluzív interjúja
Gabe Klinger egyike volt azon szerencsés rendezőknek, akik nem sokkal a tavalyi tragikus kimenetelű balesete előtt együtt dolgozhattak Anton Yelchinnel. A Porto című egyéjszakás szerelmesfilm magyar premierje apropóján Skype-on értem utol a rendezőt.
Tavaly a Londoni Filmfesztiválon leállíttattad a filmed sajtóvetítését, mert rossz képformátumban kezdték vetíteni. Ennyire maximalista vagy, hogy még a sajtóvetítésekre is eljársz? 
 
(nevet) Szóval ott voltál. Egy másik filmet mentem megnézni a moziba, csak épp a szomszéd teremben adták a Portót, így, gondoltam, belenézek az elejébe. És milyen jól tettem! Amúgy jobb szeretem távol tartani magam a sajtóvetítésektől. Magam is voltam filmkritikus, tudom, hogy nem szerencsés, ha az alkotó is ott van. 
 
Magyarországon a filmedet csakis 35 mm-es kópiáról vetítik, digitálisan egyáltalán nem. Ehhez te ragaszkodtál? 
 
Á, dehogy. Rendezőként ebbe nem lehet beleszólásom. Amúgy is egyre kevesebb az olyan mozi, ahol még van 35 mm-es vetítő, és főképp a filmfesztiválokon szokták így játszani. A magyar forgalmazónak jó tapasztalatai voltak a Saul fia 35 mm-es vetítéseivel, ezért gondolták úgy, hogy megpróbálják ezt az utat az én filmemmel is. 
 
A Portóban egy személyes történetet mesélsz el, vagy csupán fikció mindaz, amit látunk? 
 
Én, az írótársam, valamint a főszereplőim, Anton és Lucie annyit beszélgettünk a sztoriról, hogy a végén már úgy éreztem, mintha megtörtént volna velem az egész. Az igazság az, hogy mindannyiunk tapasztalatai és élményei ott vannak a történetben. 
 
Úgy tudom, a filmet először Athénban akartad forgatni. Mi történt azzal a verzióval? 
 
A Double Play című dokumentumfilmemmel eljutottam Athénba is, és amikor a közönségtalálkozókon az emberek kérdezgetni kezdték, hogy mi lesz a következő filmem, és hol játszódik majd, én rávágtam, hogy egy Athénban játszódó szerelmes filmre készülök. (nevet) Aztán tényleg elkezdtem dolgozni az athéni verzión, és lettek is ebben szövetségeseim, de a görög gazdasági válság közbeszólt, és a város sem bizonyult túl együttműködőnek. Végül a producerem javasolta Porto városát, amibe egyből beleszerettem, és a város is nagyon segítőkésznek bizonyult. 
 
Jól gondolom, hogy a Porto nem egy egyéjszakás kaland, hanem egy egyéjszakás szerelem története? 
 
Örülök, hogy érzed a különbséget a kettő között. Mindkét karakter számára több volt ez, mint kaland, csakhogy míg Mati számára ez a szerelem egyetlen éjszakára szólt, Jake azt szerette volna, hogy örökké tartson. Ez okozza a kettejük közti konfliktust. Én hiszek abban, hogy lehet akár csak öt percre is szerelembe esni úgy, hogy csak meglátok valakit az utcán, aki teljesen levesz a lábamról. Aztán soha nem látom többé… 
 
Meglepett, hogy nem egy portugál színésznőt választottál Anton mellé, hanem egy franciát. 
 
Fontos volt számomra, hogy mindketten kívülállók legyenek a városban, mert ez olyasmi, ami összeköti őket. Ha Mati helybéli lenne, és ott élne a családja, akkor végeredményben egy nagyon más filmet kaptunk volna.  
 
Hogyan találtál rá Lucie Lucasra? 
 
Csak szerencsém volt. Lucie egy kétgyerekes anyuka, van két kislánya, és nagyon tudatosan építi a karrierjét. A pénzt, amit modellként és a tévében keres olyan kis, művészi értékű filmekbe fekteti, amik számára fontosak. Nagyon tetszett benne, hogy miután elküldtem neki a forgatókönyvet, rengeteg jegyzettel kiegészítve juttatta vissza nekem, pedig akkor még nem is adtam neki a szerepet. Őszintén elmondta, hogy mi tetszett és mi nem tetszett neki benne, és már ezzel is megfogott.  
 
Jól tudom, hogy Anton Yelchin a gyerekkori barátod? 
 
Nem, dehogy. 2013 decemberében találkoztunk először a Burying the Ex című Joe Dante-film forgatásán. Akkoriban épp Dantéről írtam egy könyvet, így kerültem oda. Antonnal sokat dumáltunk, és végül összehaverkodtunk. Meséltem neki a filmtervemről, és olyan mázlista voltam, hogy érdekelte a dolog. A Portót végül 2015 elején kezdtük forgatni, szóval Antonnal volt egy bő évünk, hogy sokat beszélgessünk a projektről. Utaztunk együtt, rengeteg filmet megnéztünk közösen. A barátsága nagyon sokat jelentett nekem, és közben volt időnk olyan dolgokon agyalni, hogy milyen legyen Jake járása, vagy éppen a frizurája. Anton szeretett elmerülni a legapróbb részletekben is. A támogatása már csak azért is fontos volt, mert hiába volt fiatal, már több mint harminc film volt mögötte, én pedig mindössze egy dokumentumfilmet rendeztem korábban, szóval a tapasztalata sokszor jól jött nekem. Folyton filmekről dumáltunk, mert mindketten szerelmesei voltunk a kicsiny, izgalmas művészfilmeknek, és rengeteget megnéztünk belőlük. Olyan magyar filmeket is, mint a Fehér isten vagy a Saul fia
 
Sajnálom, hogy tőle ezt már nem tudom megkérdezni, de mi volt a reakciója, amikor látta a kész filmet? 
 
Nagyon büszke volt a karakterére. Ezt onnan tudom, hogy a tragédia után többször beszélgettem az anyukájával, aki elmondta, hogy a halála előtt sokat mesélt neki a Portóról. Úgy tudom, a kedvenc jelenete az volt, amikor a bárban beleköt egy fickóba, és kis híján bunyó lesz belőle. Az ott nem egy színész volt Antonnal szemben, hanem egy ott szórakozó ember, és az a kötekedés tényleg megtörtént. Antonnak nagyon tetszett, hogy abban a helyzetben nem önmagaként viselkedett, és végig Jake karakterében tudott maradni.  
 
Sok kritikus említi, hogy a filmed mennyire hasonlít Richard Linklater Mielőtt felkel a nap című mozijához. Egyetértesz ezzel? 
 
Az emberre rengeteg film hat egy film készítésekor. Imádom Linklater Mielőtt-trilógiáját, de ez nem jelenti azt, hogy folyton ezekre a filmekre gondoltam, amikor a Portón dolgoztam. Rendezőként hiába van innen-onnan direkt inspirációm, a film egy idő után úgyis önálló életre kel. Szerintem a legfőbb különbség a Mielőtt felkel a nap és a Porto között, hogy Linklater szereplői végig pontosan tisztában vannak azzal, hogy mi történik és mi zajlik le bennük, míg nálam inkább csak sodródnak az eseményekkel és a saját érzéseikkel. Ilyen értelemben a szereplőim sokkal többet szenvednek, és talán azt is mondhatom, hogy tragikus figurák. 
 
Feltűnt a stáblistán Jim Jarmusch neve executive producerként. Miképpen segítette a filmet? 
 
Jim még a Paterson forgatása előtt segített be nekünk, és főképp a finanszírozás kapcsán jelentett sokat, hogy velünk volt. Az ő nevére rengeteg ajtó kinyílt előttünk, ami egyébként zárva maradt volna. Nagyon szeretem Jimben, hogy az elképesztő karrierje ellenére máig hű maradt ahhoz a független szellemiséghez, amit a kezdeti időkben képviselt.  
 
Tulu
2017.06.07
|


Film premierek

Az igazi törődés

norvég filmdráma, 102 perc, 2017

Űrvihar

amerikai katasztrófafilm, 109 perc, 2017

Nyírjuk ki Gunthert!

amerikai akcióvígjáték, 90 perc, 2017

Négyen a bank ellen

német krimivígjáték, 96 perc, 2016

Aurora Borealis - Északi fény

magyar filmdráma, 104 perc, 2017

anyám!

amerikai horror, 115 perc, 2017

A kis vámpír

angol-dán-német animációs film, 90 perc, 2017
Játék
Őserő, profizmus, életigenlés – ezekkel a szavakkal jellemezhető Dr. Lonnie Smith orgonista pályafutása.
Filmek a TV-ben
H
16
K
17
Sze
18
23:45
Kill Bill 2
amerikai akciófilm, 2004
23:55
Kényszerleszállás
amerikai filmdráma, 2012
00:00
Fűrész VII.
amerikai-kanadai horror, 2010
00:10
Túl a csillogáson
amerikai életrajzi film, 2013
00:15
Locke - Nincs visszaút
amerikai-angol filmdráma, 2013
Copyright © 2017 Minnetonka Lapkiadó Kft.