Fapofa a közönségben – Interjú Kerekes Józseffel és Dombóvári „Dombi” Istvánnal

A Karinthy Színház és a Dumaszínház művészeivel a 6. Színházak Éjszakája alkalmából beszélgettünk
A vígjátéknak és a stand-upnak is ugyanaz a célja: megnevettetni a közönséget. Egyikük hangjával és arcjátékával, másikuk pedig a poénjaival még az interjú alatt is képes erre.
Mennyire könnyű számotokra estéről estére humorosnak lenni? 
 
Dombóvári István: Inkább úgy tenném fel a kérdést, hogy mennyire nehéz. Az ember mindennap megpróbálja, aztán vagy sikerül, vagy nem. Általában persze sikerül, csak különböző intenzitással.  
 
Kerekes József: Mindig félve mondom, mert természetesen a nagy drámai színészek kikérnék maguknak, de azt gondolom, hogy sokkal könnyebb este 7-től 10-ig elbújni egy nagy drámai szerep mögé, mert ha szerencséd van, akkor sikerül könnyet csalni a néző szemébe, ha nincs, akkor maximum csöndben van. Ezzel szemben nálunk nincs mese, ha valaki elmond egy poént, és arra ugyanaz a csönd a válasz, mint arra, hogy „imádkoztál ma éjjel, Desdemona?”, akkor egyértelműen rosszul csináltál valamit. Annak, hogy bejön-e a poén, természetesen van egy szakmai része, amit az ember a korral, tapasztalattal elsajátít. Megtanultuk, hogy egy poént hogyan kell felépíteni, hogy lehet megágyazni neki. Nyilván a stand-upnak is, csakúgy, mint a vígjátékoknak, megvannak a technikái. 
 
D.I.: Szerintem ezt a rutin hozza. 
 
K.J.: Igen, az évek során az ember a saját kárán tanul. Ez részben személyiségfüggő is, mert van, aki megfeszül, hogy miért nem jönnek be a poénjai, a másik meg tök lazán besétál, minden poénja ül, és imádják az emberek. Ehhez nem is kell színésznek lenni, ehhez lehet az ember tanár, bányász, bérszámfejtő… 
 
D.I.: Elképzelem a vicces bérszámfejtőt: „Feri bácsi, ennyi a fizetése, hahaha”.  
 
K.J.: Nem tud kibújni a bőréből… 
 
D.I.: Én nem, nekem csak egy van, neked van sok. 
 
K.J.: Egy stand-upossal sem lehet könnyű együtt élni… 
 
D.I.: Nem is akar senki, néha meg egy időben többen is. 
 
K.J.: De visszatérve, szerintem mindkét műfajban ugyanúgy megvan az is, hogy nemcsak a színész, de a nézőtér napi diszpozíciója is számít. Négy gyerekem van – elég nagy szórással –, és az óvónők, pedagógusok pontosan tudják, hogy mikor van front, mert akkor az összes gyerek megbolondul. Nyilvánvaló, hogy hasonló dolgot tudnak produkálni a nézők is. Előfordul, hogy a színpadon azt érezzük, hogy az előadás ugyanúgy megy, ugyanannyira tesszük oda magunkat, mint máskor, és mégsem működik. Arról már nem is beszélve, hogy minden előadáson van valaki, akin látszik, hogy nem azért jött, hogy jól érezze magát. A hétszáz nézőből 699-nek fülig ér a szája, és ő ott ül középen, és az istennek sem lehet rá hatni. 
 
Ezek szerint te ki szoktál nézni a közönségre? 
 
K.J.: Nem, alapvetően nem vagyok kinézős, elég szemérmes vagyok. Van olyan kolléga, aki szemrebbenés nélkül pásztázza a nézőket, én zavarba jövök. Nekem az olyan, mint amikor A bostoni fojtogatóban Tony Curtis egyszer csak meglátja magát a tükörben. Szeretném magamnak megteremteni és fenntartani az illúziót, hogy én most fent vagyok a színpadon. Ezért is csodálom azokat a színészeket, akik monodrámával állnak elő, mert ott ez nem kivitelezhető. 
 
A stand-upnál pedig szinte kötelező az interakció a nézőkkel. 
 
D.I.: Igen, én beszélgetek a nézőkkel, mert a keret megengedi. A másik, hogy míg egy zenésztől azt várják, hogy mindig ugyanazokat a számokat játssza, a színészektől, hogy egy-egy előadás szinte mindig ugyanolyan legyen, a stand-upnál sokszor az a vád, hogy évek óta ugyanazt a szöveget nyomod. Ebből ki tudok törni azzal, hogy rengeteget improvizálok, ami persze megint vékony jég, mert simán elképzelhető, hogy szar lesz. Erre is megvannak a technikák, van olyan, hogy egy elrontott poén után elkezdek szabadkozni, és jobban jövök ki belőle, mintha jó lett volna a poén. Nálunk is mindig van olyan ember, aki keresztbe tett kézzel feszeng, és véletlenül sem röhögné el magát. Nem olyan régen megszólaltattam egy ilyet, mire ő azt felelte, „majd én eldöntöm, hogy mikor röhögök.” 
 
K.J.: Na jó, de ahogy ezt kimondta, te voltál nyerő pozícióban, mert gondolom, a többi néző szolidaritást vállalt veled. 
 
D.I.: Ez pont így volt. 
 
Egy hagyományos vígjátéknál ritkán térhettek el az eredeti darabtól… 
 
K.J.: Egy hagyományos vígjátéknál nincs ilyen típusú improvizációra lehetőségünk, inkább olyankor vannak rögtönzések, amikor bármilyen színpadi vagy színészi baki becsúszik. 
 
A bakiról jut eszembe, A mi kis falunkban, Bakit alakítod. Lesz a sorozatnak folytatása? 
 
K.J.: Már forgatjuk, szeptember közepétől kerül adásba. Rengetegen imádják a sorozatot, aminek rettenetesen örülök, és egyébként még a csatornát is meglepte a sikere. Akkora fan klubja van, hogy El Caminót járnak a faluba, ahol forgattuk.  
 
Dombi, téged is láthattunk képernyőn, többek közt a Hungary’s Got Talentben. 
 
D.I.: A tévézés teljesen véletlenül jött, és a mai napig nem értem, miért engem választottak egy tehetségkutató egyik műsorvezetőjének, de nagyon élveztem. 
 
Milyen terveitek vannak, hol láthatunk titeket a közeljövőben? 
 
D.I.: Idén jelent meg az első önálló könyvem Félkövér címmel, ami második kiadását éli, ez külön öröm számomra, és ami minden komédiás ember álma, van egy saját formátumom, amivel jelenleg házalok különböző csatornáknál. 
 
K.J.: Én fölmondtam a Vígszínházban, és szeptembertől szabadúszó leszek. Ennek megfelelően az elmúlt három hónapban négy bemutatót abszolváltam, ebben volt egy beugrásom a Játékszínben a Szőke ciklonban, szerepeltem a Kellemes Húsvéti Ünnepeket!-ben Kapitány Iván rendezésében, próbáltam Háda Janival, illetve most lesz a Novák Eszter rendezésében színre vitt Vőlegény bemutatója is. Valamint új helyszínen, a Hatszín Teátrumban a következő évadban is játszom a Karinthy Színház előadását, A nadrág című darabot. 
 
Molnár Ágnes
2017.09.14
|


Ahol a héten érdemes...
Budapest, Uránia, január 12. - május 25.
 
 
április 19 - 25.
 
Budapest, Vígszínház, április 24. 19:30
 
Budapest, Újszínház, április 24. 10:00
Játék
Világunkat látszólag sebezhetetlen, ragadozó lények foglalták el, melyek a legkisebb zajra is azonnal lecsapnak prédájukra, kíméletlen, halálos erővel.
Copyright © 2018 Minnetonka Lapkiadó Kft.