„A film télen játszódik Norvégiában és Hóember a címe. Mégis, mire számíthattam volna?” - Rebecca Ferguson

A Pesti Est exkluzív interjúja
Rebecca Ferguson a filmekben többnyire hallgatag, titokzatos, szigorú nőket alakít, de amikor élőben találkozom vele a londoni Ham Yard Hotelben, egy barátságos, nagyhangú és nagyon közvetlen színésznőt ismerhetek meg. Ferguson mindössze két év leforgása alatt meghódította Hollywoodot, és most Michael Fassbender nyomozótársát alakítja a Hóember című thrillerben.

34 éves.

 

Svéd apától, és brit anyától született.

 

A Mission: Impossible ötödik része hozta meg számára a nemzetközi áttörést.

Végeztél már a Mission: Impossible 6. forgatásával? 
 
Még nem. Tom Cruise balesete miatt most állunk, de olyan gyorsan gyógyul, mint soha egyetlen ember a világon. Reményeink szerint hamarosan újra nekiállunk. 
 
Úgy tudom, sokszor mínusz húsz fokban forgattátok a Hóembert… 
 
A rendezőnk, Tomas Alfredson úgy nézett ki, mint a Michelin-gumiember. Egy masszív, narancssárga pufiszerelés volt rajta tetőtől talpig. El nem tudom képzelni, hogy tudott mozogni benne, de megértem őt. Piszkosul hideg volt, néha annyira, hogy levegőt venni is fájt, de nem kezdek el panaszkodni. Egyrészt svéd vagyok, szóval volt időm hozzászokni, másrészt végig körbe voltunk ugrálva. Jöttek az asszisztensek, és hozták nekünk a forró csokikat, kérdezték, hogy szükségünk van-e egy pokrócra vagy melegebb alsóneműre… Aztán végső megoldásként mindig ott voltak a lakókocsik, ahová be lehetett menekülni a hideg elől. A film télen játszódik, Norvégiában és Hóember a címe. Mégis, mire számíthattam volna? (nevet) 
 
Nem zavart, hogy egy Norvégiában játszódó norvég regényt angol nyelven forgattok? 
 
Ez furcsa egy kicsit, ugyanakkor színészként vannak előnyei. Ennek köszönhetően egyszerre játszhatok együtt svéd, norvég, amerikai és angol színészekkel, mert eltűnnek köztünk a különbségek. Nem erről szól a művészet? 
 
Mikor építettél utoljára hóembert? 
 
Nem tudom, mert van egy fiam, akivel tök gyakran építünk közösen hóembert. Én vagyok a legjobb hóemberépítő a világon. (nevet) Nemrég néztem meg egy jó barátomat, Bill Skarsgardot az Az főszereplőjeként. Nem furcsa, hogy mostanság pont a legártatlanabb, gyerekek által kedvelt dolgokból csinálnak félelmetes horrorokat? Bohócok, hóemberek… Ezek elvileg mind a boldogság szimbólumai voltak, és most Hollywood jól elcseszi őket. (nevet) 
 
Van házad Svédországban és Londonban is. Miért élsz kétlaki életet, amikor ez a két ország nincs túl messze egymástól? 
 
A legtöbb filmemet Londonban vagy New Yorkban forgatom, és olyan ember vagyok, aki munka után szeret hazamenni. Rengeteget utazom, és mostanra elegem lett a személytelen hotelszobákból. Nagy gonddal válogatom össze az otthonom bútorait, és mindegyikhez fűződik valamilyen kis történetem. És a hazai kosztra is szükségem van. Imádok főzni. Pontosabban a pasim imád főzni, én meg imádom a főztjét. (nevet) Akkora egy hazudozó vagyok. (nevet) 
 
Ha ennyire sokat vagy otthon, mivel foglalod el magad? 
 
Folyton zabálok. (röhög) A házunk most renoválás alatt áll, rengeteg dolgunk van vele. Nem unatkozom. Addig is átköltöztünk egy bérelt, a miénknél jóval kisebb házba, ami szintén kényelmes, de sajnos nem olyan nagy, hogy oda vendégeket hívjunk. 
 
Milyen rendező Tomas Alfredson? Hogyan instruálja a színészeit? 
 
Tomas figyelme mindenre kiterjed. Ha kitalál egy képet, annak minden apró részletére odafigyel. Odatesz a díszletbe egy piros labdát. Több ködöt fúj a háttérbe. Összekoszol egy ruhadarabot… Nála minden jelenetben ott van a szépség, még akkor is, ha valami brutálisat mutat a nézőknek. Ugyanilyen részletesen vezeti a színészeit is. Volt egy nap, amikor csak annyi volt a dolgom, hogy a karakterem, Katrine beforduljon egy sarkon. Könnyű napnak tűnt, azt hittem, hogy egy-két óra alatt végzek, és már megyek is haza pihenni. Öt órába telt felvenni. Egy komplett háttértörténetet mesélt nekem arról, hogy a karakterem milyen arcot vágjon. Elmondta, hogy egyszer volt egy találkozója egy színésznővel, és úgy volt, hogy a kocsijával felveszi valahol. Tomas már majdnem odaért, amikor véletlenül elfingotta magát a zárt autóban. Már látta a színésznőt, nem lett volna ideje a fingszagú kocsit kiszellőztetni, pont az út mellett álló színésznő felé nézett, aki integetett neki, ő meg egyszerűen csak továbbhajtott. El kellett képzelnem ezt a szituációt, és a sarkon befordulva olyan arcot kellett vágnom, amilyet Tomas vághatott abban a befingós pillanatban a volánnál ülve. (nevet) 
 
Az ennyire részletes instrukciókkal nem béklyóz meg téged színészként? 
 
Ha tudod, hogy egy elsőrangú rendezővel dolgozhatsz, akiben maximálisan meg tudsz bízni, akkor nincs ezzel semmi baj. Egyszerűen aláveted magad az ötleteinek. Aztán vannak azok a rendezők, akik több kreativitást várnak egy színésztől, és ott beleadod minden ötletedet, mert tudod, hogy ez majd hozzátesz a filmhez. Mindkét módszer lehet működőképes. Azért Tomas is figyel rád, ha nagyon akarsz valamit, de én itt most megelégedtem azzal, hogy követtem az instrukcióit. 
 
A csend nagyon fontos elem a skandinávok mindennapjaiban, és ez ebben a filmben is jelen van. Mesélnél kicsit erről? 
 
Ahogy eddig is láthattad, jómagam nem vagyok csendes típus. Csend? Az meg mi? (nevet) Tomas nagyon jó ebben. Az angol és amerikai színészekkel olyan jól meg tudta értetni a skandinávok gyakran minimalista, szinte apró morgásokból és sziszegésekből álló, sokszor szavak nélküli kommunikációját, hogy azt öröm volt nézni. Mondjuk egy ilyen csendes, skandináv emberekből álló társaság marha furcsa tud ám lenni. Ott állsz köztük, senki nem mond semmit, csak dünnyögnek az orruk alatt, és benne van a levegőben, hogy mikor szólal már meg végre valaki.  
 
Úgy hallottam, elég jó hangulatban telt a forgatás. Sok vicces pillanat lesz a DVD bakiparádéjában? 
 
Azt még nem tudom, de mi biztos megadtuk az alapanyagot hozzá. Michael elképesztően sokat énekelt a forgatáson. Ír népdalt, mai popzenét… Mindent. Michael egy két lábon járó zenei lexikon.  
 
Ennek ellenére mégsem ő, hanem te fogsz énekelni karácsonykor A legnagyobb showman című filmben… 
 
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy énekelni fogok, ugyanakkor valamennyire mégis fogok… A világ egyik legjobb operaénekesnőjét, Jenny Lindet alakítom, és bár a kezdetektől arról volt szó, hogy az énekhangomat más adja majd a filmvásznon, ugyanakkor mégsem akartam kiállni a több száz statiszta elé és egész nap halként tátogni. Rengeteg énekleckét vettem, megtanultam, hogyan képezzem helyesen a hangokat, és a felvételeknél teljes erőből énekeltem, ami már csak azért is jól jött, mert így a torkom és a szájmozgásom pontosan úgy nézett ki, ahogy ilyen helyzetben ki kell néznie. 
 
Hogyan győztek meg, hogy elvállalj egy musicalt? 
 
Michael Gracey, a rendező felhívott, hogy lenne számomra egy szerepe, de nem küld forgatókönyvet, hanem inkább átrepül Stockholmba és beszélgetünk róla. Úgy gondolja, hogy a musicalek forgatókönyvként elég hülyén néznek ki – szeretlek, szeretlek, szeretlek, tánc – ezért inkább átjön hozzám és tart egy rövid prezentációt. Beállított a kezében egy laptoppal meg egy tévével, és kérdezte, hogy hol a nappalink. Megmutattam, ő erre csak annyit mondott, hogy hívlak, amint készen vagyok. Én meg állok ott, hogy beengedtem egy idegent a nappalimba, és fogalmam sincs, mit kéne tennem. (nevet) Aztán elkezdett egy 17 perces prezentációt, és olyan hanghordozásban mesélt, mint a korabeli cirkuszi porondmesterek. Az elején még azt hittem, gyűlölni fogom, olyan kínosnak tűnt az egész. Mit fogok a végén csinálni, megtapsolom? Már előre lejátszottam a fejemben, milyen szörnyű lesz nemet mondani ennek a szuperlelkes fickónak, aki egészen a házamig repült, hogy mindezt bemutathassa. Aztán a 17 perc alatt sírtam, nevettem, libabőröztem… Hihetetlen volt. A végére ott tartottam, hogy akár egy háttérben feltűnő elefántot is eljátszanék, csak hogy benne lehessek valahogy. A kedvenc musicaljeiből vágott össze egészen csodás képsorokat. Úgy tudom, a stúdiónak is ezzel a prezentációval adta el a filmet, csak ott még Hugh Jackman is elment vele énekelni, egy tizenöt tagú kórussal egyetemben. 
 
Esély sem volt rá, hogy végül a saját hangodon hallhassunk énekelni a filmben? 
 
Hát, ahhoz azért kellett volna még egy jó nagy önbizalomlöket. Meg persze egy csomó válium. (nevet) 
 
Jó detektív lenne belőled az életben? 
 
Voltam én már kém is, szóval miért is ne? (nevet) Jogász családból származom, aminek ugyan nem sok köze van a nyomozáshoz, mégis sokszor a kiskapuk keresése a dolguk, és ez a fajta logika szerintem egy nyomozás során is felhasználható. Azt hiszem, ez bennem is megvan. 
 
Tulu
2017.10.04
|


Film premierek

Have a Nice Day

kínai animációs film, 77 perc, 2017

Star Wars: Az utolsó Jedik

amerikai sci-fi, 152 perc, 2017

Legeslegjobb cimborák

német animációs film, 72 perc, 2017

Jesús

chilei-francia-görög-kolumbiai-német filmdráma, 85 perc, 2016

Eszeveszett esküvő

belga-francia-kanadai vígjáték, 117 perc, 2017

Az igazi csoda

amerikai filmdráma, 113 perc, 2017
Játék
Újra mozivásznon a The Doors egyetlen teljes hosszában rögzített koncertje, az 1968-as Live at the Hollywood Bowl digitálisan restaurált és 5.1-ben újrakevert változatban!
Filmek a TV-ben
H
11
K
12
Sze
13
23:25
Menyasszony apró szépséghibával
amerikai vígjáték, 2016
23:30
A szuper ex-nőm
amerikai romantikus vígjáték, 2006
23:35
Rosa, az esküvőszervező
német romantikus vígjáték, 2/1. rész: A kezdetek, 2015
23:40
Büszkeség és balítélet meg a zombik
amerikai-angol horror, 2016
23:45
Copyright © 2017 Minnetonka Lapkiadó Kft.