„A színház egy nagyon szűk világ ahhoz képest, hogy én az életben mennyi mindennel szeretek foglalkozni” - Kolovratnik Krisztián

A Pesti Est exkluzív interjúja
Hét éve már, hogy Kolovratnik Krisztiánt utoljára láthattuk színészként, de a Budapest Noir hívásának ő sem tudott ellenállni. A sármos, láncdohányos bűnügyi riporter figuráját mintha rá öntötték volna, ráadásul ő is ugyanolyan erős dohányos, mint a film főhőse, Gordon Zsigmond. A nagy visszatérésről beszélgettünk.

40 éves.

 

Gárdos Éva rendező véletlenül akadt rá, amikor meglátta őt egy kávézóban.

 

A szerepben folyton dohányoznia kellett, de olykor így is kért cigarettaszünetet.

Kapcsolódó cikkek

Évekkel ezelőtt abbahagytad a színészkedést. Elmondanád, hogy miért? 
 
Számomra mindig fontos volt, hogy próbáljam lerázni magamról a kiszolgáltatottságot, márpedig a színészet baromi kiszolgáltatott dolog. Ráadásul olyan életmódot követel, ami mellett a család – legalábbis nekem – nem igazán fér bele. Úgy éreztem, hogy a gyerekeimmel akarom tölteni az időt. Ha nélkülem nőnek fel, az egy visszahozhatatlan dolog, minden más pótolható. Csináltam egy filmgyártó céget, és van még egy bisztrónk, ami megteremti számomra az önállóságot. Ezek olyan vállalkozások, amiknél szabadon dönthetek a saját munkabeosztásomról, így akár még az is belefér, hogy ha hívnak, elvállaljak egy filmszerepet. A színház egy nagyon szűk világ ahhoz képest, hogy én az életben mennyi mindennel szeretek foglalkozni. 
 
Érezhető, hogy ahogy telnek az évek, egyre kevesebben ismernek meg az utcán? 
 
Igen, de ez a fajta ismertség engem sosem érdekelt, sőt néha tehernek éreztem.  
 
A színészkedést a biciklizéshez hasonlóan nem lehet elfelejteni? 
 
Általánosságban nem tudom a választ, de ez a forgatás számomra nagyon könnyedén ment. Ez nem jelenti azt, hogy nem kellett sok munkát beletennem és megdolgoznom érte, de ebbe a szerepbe könnyű volt belehelyezkednem, mert közel állt hozzám. Nem kellett miatta elhagynom a komfortzónámat. 
 
Mióta visszavonultál, a Budapest Noirt leszámítva előfordult már, hogy egy-egy szerep kedvéért mégis visszatértél a színészkedéshez? 
 
Utoljára úgy hat éve volt fellépésem a Rózsavölgyiben, a Pereg a film, amit Sándor Pállal és Hegyi Barbarával csináltunk, klasszikus filmslágereket énekeltünk zongorakísérettel. Azóta hagyományos előadásom nem volt, de néhány konferanszié munkát azért még vállaltam, és ezeket mindig nagyon élveztem. 
 
A filmben sokat bunyózol. Hogyan készültél fel a jelenetekre? 
 
Bokszoltam három évig. Szuper dolog volt, hogy Erdei Zsolt volt a bokszszakértőnk. Amikor először megbeszélést tartottunk a produceri irodában, akkor kérdezték tőle, hogy mennyi idő lenne engem felkészíteni úgy, hogy hihetőnek tűnjön a figurám bunyója, mire rávágta, hogy nagyjából két hónap, heti három-négy edzéssel. A legvégén mertem csak megszólalni, hogy „Zsolt, bocsánat, de én régebben bokszoltam egy kicsit”, ő meg erre ott helyben mondta, hogy „Na jó, akkor gyere!” (nevet) Felálltunk az irodában egymással szemben és elkezdtünk bokszolni. Az lett a vége, hogy nem kellett edzésekre járnom. 
 
Van egy jelenet, amiben menekültök egy taxival, miközben te a kocsi oldalába kapaszkodva állsz. Mennyire volt veszélyes? 
 
Azért volt veszélyes, mert ezek tényleg nagyon régi autók, amikre különösen vigyáznunk kellett. Igazi gyűjtői darabok. Márpedig az oldalplató, amin álltam, fából készült. Piszok régi fából, ami, ki tudja, mennyire van elrohadva. Kérdeztem is a tulajtól, hogy nem fog-e leszakadni? Ő meg csak annyit mondott, hogy „Figyelj, ezt én nem tudom.” Szerencsére rengeteg műszaki ember dolgozott a forgatáson, akik ellenőrizték és meg is erősítették egy kicsit a platót, én pedig bíztam bennük.  
 
Mennyivel hajtottatok? 
 
Nem sokkal. Olyan harminc-negyvennel mennek ezek az autók. Tök buli volt. 
 
Te magad találkoztál a regény szerzőjével, a rejtélyes Kondor Vilmossal? Ha igen, adott valamilyen tanácsot a karakterrel kapcsolatban? 
 
Igen, találkoztunk. Két napra jött ki a forgatásra, de semmibe sem akart beleszólni. A filmet teljesen különálló dologként kezeli. Ő megírt egy regényt, aminek az utóélete most az, hogy film készül belőle. 
 
Tulu
2017.10.30
|


Film premierek

Lumiére

francia dokumentumfilm, 90 perc, 2016

Megtorlás

amerikai-angol-belga-francia-holland-svéd western, 148 perc, 2017

Madame

francia vígjáték, 91 perc, 2017

Boldog halálnapot!

amerikai horror, 96 perc, 2017

Az Igazság Ligája

amerikai akciófilm, 121 perc, 2017

120 dobbanás percenként

francia filmdráma, 140 perc, 2017
Játék
The Trill of It All néven látott napvilágot Sam Smith legújabb nagylemeze.
Filmek a TV-ben
18:15
Naplemente
angol-luxemburgi filmdráma, 2015 (feliratos)
18:30
Nyomul a nyolcadik dimenzió
amerikai kalandfilm, 1984
18:45
A szólista
amerikai dráma, 2009
18:55
Kettőn áll a vásár
amerikai vígjáték, 1995
18:55
Különösen veszélyes
amerikai akciófilm, 1997
Copyright © 2017 Minnetonka Lapkiadó Kft.