Ezüstkor – Szentendre századfordító évtizedei, a modern város kezdetei

Szentendre, Barcsay Múzeum, 2017. október 26. - 2018. március 31.
Szentendrét a festők városaként emlegetjük, hiszen a városka a 20. század eleje óta vonzza a művészeket, s ma is több mint kétszáz képző- és iparművész, valamint író, költő, zeneművész és színész él itt.
Szentendre múltjáról azonban alig tudunk valamit, arról, milyen kanyargós út vezetett odáig, hogy a ma körülbelül 25 ezer lakost számláló, hangulatos városka elnyerje a hangzatos címet. Ezen kíván változtatni a Ferenczy Múzeumi Centrum Dumtsa Jenő utcai Barcsay Múzeuma, amely nagyszabású kiállítással repíti vissza a látogatót a valamikori Szentendrére. 
 
A jelenből nézve nehéz elképzelni, hogy a város a 18. században élte aranykorát, pedig délies hangulatú, barokk stílusú polgárházai, templomai, macskaköves utcácskái és szűk sikátorai mind az ország török uralom alóli felszabadulását követő felvirágzásról mesélnek. A konjunktúra nagyban volt köszönhető az 1690-es nagy szerb kivándorlásnak, amely sok szerbet hozott Szentendrére, akik maradandó nyomokat hagytak a város képén és kultúráján, a 19. század közepén pedig magyarok, németek és szlovákok települtek be. 
 
A filoxéra pusztítása után, gazdasági erejéből megfosztva, az 1870-es évek végétől azonban sajnos gyors hanyatlásnak indult a város. Dumtsa Jenőnek, a város első polgármesterének, akiben a kiegyezést követő modernizációs hullám szentendrei vezéralakját tisztelhetjük, a korlátozott anyagi lehetőségek ellenére mégis sikerült ismét emelkedő pályára állítania Szentendrét, a beköszöntött ezüstkornak pedig csak az első világháború vetett véget. Ezt a másodvirágzást követhetjük végig a tárlaton.  
 
2017.11.20
|


Játék
A Zuboly egy olyan öszvér, amelyben huncutul forr össze a magyar népzene ősereje a slágervilág sutaságaival. A kujon hatosfogat előtt a Csángálló fűt be gyimesi és moldvai dallamokkal.
Copyright © 2017 Minnetonka Lapkiadó Kft.