Kedvenc helyek

„A gyerekkoncertjeinkben is van egy adag rock&roll kakaó” – Kardos-Horváth János

A Pesti Est exkluzív interjúja
Harmadik gyereklemezével jelentkezik Kardos-Horváth János és a Hahó együttes, amin népszerű magyar zenészek ismert dalainak átdolgozásai szerepelnek. A gyereklemez mellett készül új felnőtt anyag is, ezúttal valószínűleg Kamukázus néven, és lesz még egy Kafkaz maratoni buli is.

Kapcsolódó cikkek

A 2016-os Rózsi néni, sok a szatyor után elkészült a Hahó harmadik gyereklemeze. Mesélnél róla? 
 
Néhány évvel ezelőtt a régi Petőfi Rádióban – kísérleti jelleggel – vezettem egy gyerekzenei műsort, ahová meghívtam olyan zenész ismerősöket, akiknek szintén vannak gyerekeik, és az volt a meglepetésem számukra, hogy a népszerű számaikhoz gyerekszövegeket fabrikáltam. Például Soerii & Poolek Valahol messze című dalára csináltam egy esküvői dalt, a 30Y Bogozd ki számára a Jencikét. Összegyűlt tizenvalahány dal – egyébként kábé ennyit is élt a műsor –, és annyira jók voltak a visszajelzések, hogy azt gondoltuk, megcsináljuk őket stúdióformában is. Domonkos Tibi, a Hahó együttes oszlopos tagja, aki az Óperencia együttesben is billentyűzik, újrahangszerelte a dalokat, és lett belőlük egy lemeznyi anyag.
 
Összesen hány ilyen szám készült el most a lemezre? 
 
Ha beleszámítjuk a Quimby Most múlik pontosan számát, amiből az óvodai Ballagós dal lett, ami már az előző lemezen is szerepelt, illetve az Apa a legnagyobb hőst is, akkor tíz. Utóbbi, ami a Honeybeast A legnagyobb hős számából készült, tulajdonképpen a lemez beharangozója volt, és szerintem azért futott be annyira, mert jó lett hozzá az animáció. Ez például egy olyan dolog, amit meg kell tanulnunk, mert a gyerekek világa teljesen más, és úgyis állandóan a youtube-on lógnak.
 

 
Abban a számban az is szuper, hogy Tarján Zsófi, a Honeybeast énekesnője is énekel. Ez mennyire valósult meg a többi számnál?
 
 
Ez volt az eredeti elképzelés, de aztán nem minden dalnál jött össze, így vannak olyanok, amikben az eredeti előadók is énekelnek, és vannak, amikben nem. Például van rajta egy szám, ami L.L. Junior Kenedi Veronikával előadott Úgy szeretnék című dalából készült, aminek az lett a szövege, hogy „úgy szeretnék minden reggel nagyon későn kelni”. Juniornak nagyon bejött, és benne volt, hogy ráreppeljen. Nekem is meglepő volt a hozzáállása, az pedig még inkább, hogy Junior kőkemény menedzsmentje is azt mondta, hogy nagyon tetszik nekik a dal, és hogy ki akarják adni. De – még a műsor kapcsán – már az is hatalmas élmény volt, ahogy ezek a zenész pasik beszéltek a gyerekeikről és a gyerekeikkel való kapcsolatukról. Szívem szerint csinálnék egy hasolnó műsort nagy emberekkel, politikusokkal, döntéshozókkal, vezérigazgatókkal… Mert a gyerekeit mindenki szereti, és pont ezért nem értem, hogy amikor szemét döntéseket hoznak, vagy szemrebbenés nélkül megnyomják a gombot vagy megpróbálnak lesöpörni valakit, akkor miért nem gondolnak arra, hogy az lehet a gyerekük barátjának az apja. Mint Sting Russians című számában, amiben a refrén utolsó sora az, hogy „…the Russian love their children too”. Szóval ez nem egy nagy megfejtés, de szerintem, aki egy kicsit is holisztikusabban gondolkodik, azért belelátja az ellenségbe a szülőt is.
 

 
Visszatérve a lemezre, neked melyik a kedvenc átiratod? 
 
Ha valamelyiket ki kellene emelnem, akkor a Supernemnek a Hova megy, ki számából készült a Teve vagy ki dal lenne, amiben egy csomó állatot felsorolunk, amik mind a haverjaink. Ezt egyébként imádják a gyerekek. Vagy például nagyon szeretem a Belmondo Mikorjából lett Lego című számot, amihez elkezdtünk egy klipet forgatni, vagy a Konyha együttestől a Vegyétek el tőlem a mobilom – ami szerintem Matyi (Szepesi Mátyás, énekes-gitáros – a szerk.) egyik legnagyobb száma –, amiből a Nem érdekel, élek a ropikon-dal lett, mert a gyerekek állandóan ropit akarnak enni.
 
Korábban jellemzően bejött a képbe az ökotudatos nevelés, ez továbbra is megjelenik?  
 
Igen, és éppen azért nyomatjuk, mert szerintünk az ökológiai lábnyomnak az általános műveltség részének kellene lennie, hogy a gyerekek is képbe kerüljenek arról, mennyire terhelhetjük a környezetet. Mi mindannyian ebben élünk a bandában, és persze tisztában vagyunk vele, hogy mennyire félelmetesen hangzik, hogy ökotudatos gyereknevelés, de mi ennek nem a béna részét toljuk, hanem azt, ami belefér. Van egy szűrőnk, és amiről tudjuk, hogy erőltetett, azt nem nyomjuk direktbe.
 

 
Miben más számodra egy gyerekkoncert, mint egy felnőtt? 
 
Ez egy védettebb világ, sokkal több helyre hívnak, ráadásul nyugisabb is. Mivel mi is apukák vagyunk, már nem tudjuk annyira tolni a felnőtt rock&rollt, és így legalább délután 5-re otthon vagyunk. Szeretek gyerekeknek koncertezni. Számukra például nagyon fontos a jelenlét, és nyugodtan lehet többet beszélgetni velük. A felnőtt koncerteknél, amikor hülyeségeket beszélsz a számok között, akkor persze jön, hogy „játsszál már”, a gyerekek viszont hallgatják, amit mondasz. Legalábbis a számunkra legideálisabb korosztály, a 4-6 évesek, mert a 9 évesek már Tankcsapdát hallgatnak meg Bruno Marsot. Egyébként szerintem azért szerencsés, hogy mi felnőtteknek is zenélünk, mert a gyerekkoncertjeinkben is van egy adag rock&roll kakaó. Ennek általában a hangosítók örülnek a legjobban, akik mindig azt mondják, hogy „végre egy gyerekzenekar, amelyik megszólal”.
 
Azt olvastam, hogy újabb felnőtt lemezed is készül.
 
Igen, ez egy kicsit kísérleti dolog, egy lendületes, táncos cucc, kicsit goásabb zene. Nagyon szeretem a pszichedelikusabb zenéket, és szerintem ilyen még nincs nagyon itthon. Jó szövegekkel, magyaros lendülettel, de egy kicsit pszichedelikusabb zenével. Persze gondban vagyok a nevével, most ott tartunk, hogy Kamukázus néven fog futni a dolog, mert a legtöbb ember még mindig a Kaukázusról ismer, de az abban a felállásban, már nem lesz. És akkor a Kafkaz megmaradna az egy szál gitáros, önálló dolognak. 
 
A rádiózással mi a helyzet?
 
Jó kaland volt, de most egyelőre szünetel. Lenyomtam benne egy évet, ami nagyon sok tapasztalattal bírt. Az elején sok gyerekbetegségem volt, és akkor lett jobb, amikor már oldódtam. Azt hiszem, egyfajta megfelelési kényszer volt bennem, és olyankor az ember megpróbál minél udvariasabb lenni, de az én személyiségem inkább csipkelődősebb. Igazából családi tragédiák miatt hagytam abba. A csatorna elengedett, most pedig egy kicsit úgy érzem, hogy már nem szeretnék valaki alá betagozódni, vagy hogy megmondják, hogy mit szabad mondani és mit nem. Szóval egyelőre nem tudom, hogy mi lesz a rádiózással.
 

 
Mindig ennyire képlékeny az életed?
 
Igazából nem képlékeny, úgy érzem, hogy alanyi jogon kerültem oda, ahol vagyok, és ezt nem szeretném bulvárlufikra cserélni, csak azért, mert kapok egy fix fizetést. Nem szabad, hogy az motiváljon, hogy ha kapok egy tisztességesebb fizetést, akkor minden oké. Érdekel a média, de rendbe kellett tenni a gondolataimat, az elvárásaimat, az igényrendszeremet a világgal kapcsolatban. Ebben sokat segített, hogy el tudtam utazni Ázsiába – ahol már háromszor jártam – egy zarándokútra, és hatalmas dolgokat kaptam. Végigfilmeztem az egészet, amit egy filmrendező szakos lány most vág, és majd kiteszem a netre. Mint egy kis drón, szeretném megmutatni az embereknek, hogy semmi okuk Magyarországon a depresszióra, meg a kilátástalanságra, mert láttam járdaszigeteken élő embereket, és nekem nagyon furcsa, hogy ott sokkal rosszabb körülmények között élni akarnak az emberek, itt meg minden megvan, és mégis mindenki panaszkodik. Természetesen mint fogyasztó, én is kapom az ingereket a világból, én is nagyon szeretnék egy csomó mindent, de szembe kell nézni vele, hogy nem feltétlenül fogok mindent megkapni. Ezeket a dolgokat meg kell tanulni elengedni.
 
Hogyan zárod az idei évet?
 
A szilveszteri buli izgalmas lesz, mert Bérczesi Robival és a Balatonnal fogunk szilveszterezni a Hunniában. Január 5-én pedig lesz egy maratoni koncertem, 110 dalomnak fogok nekifutni, ötször egy óra lesz az egész. Csináltam már ilyet, és végül is egy tisztességes lagzizenész is játszik 5-6 órákat.
 
Idén lett 25 éves a Pesti Est. Neked milyen kötődésed van a laphoz? 
 
Amikor 18-20 éves voltam, és kezdett nyiladozni a tudatom, mindig nagyon vártam a szerdákat, mert akkor jelent meg a Pesti Est és a Magyar Narancs. Nagyon szerettem benne a beköszönőket, amiket mindig elolvastam, illetve a lemezkritikákat is. 
Molnár Ágnes
2017.12.24
|


Játék
Owen Wilson és Ed Helms testvérek, akik azzal a tudattal nőttek fel, hogy apjuk még egészen fiatal korukban meghalt. Mikor aztán megtudják, hogy ez egy nagy hazugság volt, felkerekednek, hogy megtalálják eltűnt felmenőjüket.
Copyright © 2018 Minnetonka Lapkiadó Kft.