„Propagandába csapna át” – interjú Daniel Kehlmann-nal

Egyszerre krimi és filozófiai párviadal Daniel Kehlmann új drámája, a Szenteste, amelyet a Hatszín Teátrum állított színpadra.
Egy kihallgatás: a nyomozó és a terrorizmussal gyanúsított filozófusnő intellektuális összecsapása – ez Daniel Kehlmann vadonatúj kamaradrámája, a Szenteste (Heilig Abend). A világhírű osztrák–német író feszült hangulatú, valós időben játszódó színdarabja napjaink egyik legsúlyosabb dilemmáját járja körül: mi előbbre való, a szabadság vagy a biztonság? Az ősbemutatót februárban tartották a bécsi Theater in der Josefstadtban. 
 
– A professzornőt azzal gyanúsítják, hogy valahol elhelyezett egy időzített bombát, amelyik szenteste, pontban éjfélkor felrobban. A rendőrnek másfél órája maradt, hogy kiderítse az igazságot és hatástalanítsa a pokolgépet – ha ugyan van egyáltalán. 
 
– Az volt a szándékom, hogy egy valódi dilemmát mutassak be, egy ténylegesen létező konfliktust, ahol az egyik oldalon a szabadság áll, a másikon a biztonság. Egy ilyen dilemmának nincs egyszerű megoldása. Nem szeretnék túl sokat elárulni, csak annyit mondanék, hogy egy efféle szituációban nem lehet egyértelmű győztes és vesztes, ezért néhány dolognak nyitva kell maradnia. Hiszen ha az egyik szereplőnek nyilvánvalóan igaza volna, a másik meg tévedne, akkor a darab azonnal propagandába csapna át. Úgy látom, ahol jó válaszom van, azt nem hallgathatom el. Ahol viszont tanácstalan vagyok, ott az a feladatom, hogy megosszam a tanácstalanságomat. 
 
– Ez a darab valóságos párviadal, nem? 
 
– Egy színpadi dialógusnak, hogy izgalmas legyen, mindig konfliktusok körül kell forognia. Már a próbákon érezhető, hogy minden pillanat, amelyik nem mélyíti el vagy lendíti tovább a konfliktust, unalmasnak hat, és fölösleges. Tehát ha az ember kétszereplős darabot ír, annak muszáj párbajnak lennie. 
 
– A cselekmény versenyfutás az idővel. Úgy tűnik, ön aktuális témát akart, egyúttal kedve támadt krimit írni. Így van? 
 
– Úgy éreztem, mindenekelőtt az Edward Snowden-féle leleplezésekre kell reagálnom. Íróként mindig is foglalkoztatott a megfigyelés problémája. Hogy valahol van valaki, aki látja, amit csinálunk, mi pedig nem tudunk erről. És egyszer csak az a valaki megtud valamit az életünkről, amiről azt hittük, hogy senki sem tudja. Az állam mindent és mindenkit megfigyelhet, a titkosszolgálatok szinte kontroll nélkül működhetnek, a rendőrség pedig annyi mindent tudhat rólunk, amit korábban elképzelni sem tudtuk. Tehát életemben először írtam valami – szűkebb értelemben véve – aktuálisat, egy darabot, ami a szalagcímek eseményeire reagál – még akkor is, ha némileg eltolva, bizonyos értelemben kifordított módon. Azóta még több durva terrortámadás történt a világban, Párizstól Brüsszelig. Aztán ott volt Donald Trump borzalmas választási kampánya. Ez azt jelenti, hogy a darabban mindkét oldal álláspontja egyre kevésbé elméleti, mindinkább aktuális. A rendőr azt mondja, hogy az embereket meg kell védeni a terrortól, a filozófus szerint a rendszer annyira erőszakos, hogy vele szemben mindenfajta ellenállás igazolható. A világ megváltozott, ami iszonyú, sokkal jobban szeretném, ha nem történtek volna ilyen dolgok. Viszont a darabnak jót tettek.  
 
 
Daniel Kehlmann a mai német nyelvű irodalom egyik legkiemelkedőbb alakja. Münchenben született, jelenleg Bécsben és Berlinben él. Regényei és esszékötetei már huszonéves korában hatalmas kritikai és közönségsikert arattak. A világhírt A világ fölmérése című regénye hozta meg számára: csak Németországban több mint kétmillió példányt adtak el belőle, és negyvenhat nyelvre – köztük magyarra is – lefordították. A Szentestét óriási sikerrel, tavaly mutatták be Bécsben, idén pedig Münchenben. Német nyelvterületen kívül a Hatszín Teátrum bemutatója az első. 


(Deutschlandfunk)
2018.03.02
|


Játék
Mikor egy masszív szörnyeteg megtámad egy tengeralattjárót, a legénység a Csendes-óceán legmélyebb árkának fenekén reked. A Megalodon támadt rájuk, egy rég kihaltnak vélt, 25 méteres óriáscápa.
Copyright © 2018 Minnetonka Lapkiadó Kft.