Kedvenc helyek

Ministry: AmeriKKKant

Megjelenés dátuma: 2018. március 9.
est.hu:
6/10
|
olvasói
4/10 (7)
[ industrial / metal ] Kevés olyan nagy hatású múzsája volt a politizáló amerikai előadóknak a történelemben, mint a Bush-kormányzat a 2000-es években. Míg a Pearl Jam és az REM depresszióba süllyedt, a Bad Religion, a NOFX és a Sick Of It All pl. pályafutása legdühösebb lemezeit tette le az asztalra.
Aztán ott volt Al Jourgensen, aki egy csapásra kigyógyult heroinfüggőségéből, a kormos kanalat (Dark Side Of The Spoon) és az injekcióstűt pedig rakéta-sorozatvetőre cserélte le. Ennek következtében az industrial mezőny egyik úttörője minden addiginál gyorsabb és metálosabb anyagokkal jelentkezett – immár az alapító tag, Paul Barker nélkül. Aztán a Houses of the Molé–Rio Grande Blood–The Last Sucker hármas után elfogyott a lendület, Jourgensen azonban korábbi, visszavonulást fontolgató bejelentéseivel ellentétben csak egy hosszabb pihenőt tartott. Majd kijött újabb két lemez, az amerikai nép pedig eközben megelégelte a punk-metál-hiphopszínér békülékeny hangvételű kiadványait, és megválasztotta az Egyesült Államok 45. elnökét. 
 
És bár a leghíresebb Twitter-celeb minden rezdülésével igyekszik bizonyítani ifjabb Bushnál is fényévekkel retardáltabb mivoltát, úgy tűnik, képtelen Jourgensent olyan dühkitörésekre késztetni, mint anno republikánus elődje. A beszédes intrót („We will make America great again”) követő Twilight Zone lassan hömpölygő tempói, mocskos gitárjai és hangfoszlányai leginkább a méltatlanul alulértékelt Filth Pig albumra hajaznak, ám összességében kevésbé izgalmas, mint az ott hallható zajmonstrumok.
 

 
A hasonlóan lassúra vett Victims Of A Clown - bár kétségtelenül feelinges - nem nyújt túl sok kapaszkodót, kiváltképp, hogy szintén nyolc perc körüli szerzemény. A We're Tired of It viszont egy tősgyökeres dühhimusz, mely sajnos meglehetősen gyorsan átkúszik a jellegtelen, klipes Wargasmbe. A pörgős Antifa valamivel karakteresebb, ám távolról sem idézi fel a Ministry aranykorát. Szerencsére a gitárszólókkal is operáló címadó track tökéletes záródal, mely nyolcperces hossza ellenére sem fullad unalomba. 
 
Az AmeriKKKant közel sem rossz lemez, de Jourgensen megannyi ziccert hagyott ki vele, Amerika legnagyobb nevettetője többet érdemelt volna.  
 
Kiadó: Nuclear Blast 
kirsch
2018.03.26
|


Játék
Brian King és David Prowse zenekarában egyszerre van jelen a Hüsker Dü punkos zajossága és Bruce Springsteen slágeressége.
Copyright © 2018 Minnetonka Lapkiadó Kft.