Kedvenc helyek

„Az egész világ egy nagy kövér szűrővé vált” - Anastacia

A Pesti Est exkluzív interjúja
Május 13-án a Tüskecsarnokban mutatta be legújabb, Evolution című lemezének dalait Anastacia, akivel a koncert előtt beszélgettünk az új számokról, betegségéről, műtéteiről, és hogy milyen üzenetet szeretne közvetíteni a fiatalabb rajongói felé.

50 éves.

 

Az I’m Outta Love című dalával lett népszerű.

 

2003-ban mellrák elleni alapítványt hozott létre The Anastacia Fund néven.

Április közepén indult az Evolution című új lemezed turnéja. Milyen újra úton lenni? 
 
A legizgalmasabb az egészben, hogy az új számok annyira tökéletes harmóniában vannak a korábbi zenékkel, mintha a lemez 2006-ban jött volna ki. Amikor először diagnosztizáltak rákkal, az Anastacia lemezen dolgoztam. Ez 2004-ben történt, és egészen mostanáig nem jött ki lemezen, amíg teljes egésznek nem érezhettem magam. Ezeket a dolgokat az ember persze csak utólag látja. Amikor a Heavy Rotation lemez készült, épp kiadót váltottam. Aztán jött a Man’s World, majd 2014-ben a Resurrection, ami a második rák után volt, és nagyon más lemez lett, igazán katartikus, érzelmekkel teli, de akkor még mindig nagyon sok mindenen mentem keresztül, és még nem éreztem, hogy teljesen visszatért az erőm. Azt éreztem, hogy túljutottam egy viharon, de még számos másik állt előttem, mert utána még több műtéten kellett keresztülesnem (Anastacia mindig is nyíltan beszélt mastectomia, majd rekonstrukciós műtéteiről – a szerk.). Rengeteg műtétem volt az elmúlt négy évben. Az utolsó, mármint a legeslegutolsó, amin át kellett esnem, tavaly decemberen. Most új embernek érzem magam! 
 
Szóval a Resurrection lemezzel még nem zárult le életed talán második legnehezebb időszaka… 
 
A Resurrection lemez tulajdonképpen arról szólt, hogy oké, leküzdöttem a rákot, de még elég hosszú út áll előttem, míg a testem újra normálisan érzi magát, vagy hogy én nőként újra kényelmesen érezzem magamat a bőrömben az után a hatalmas változás után, amiről én magam döntöttem. Ez nem egy pillanat alatt történik. Az ember életében bekövetkező megpróbáltatások után, legyen szó arról, hogy valakinek gyereke születik vagy átesik egy rákon, már sosem lesz ugyanaz. És nincs is értelme, hogy ezzel áltassa magát. A legfontosabb, hogy megtaláljuk magunkban azt a kis részt, amelyik boldog. Persze már nem fogunk úgy kinézni, és talán még a hangunk sem lesz ugyanolyan, de meg kell találnunk önmagunkban a boldogságot. Azt hiszem, pont ebben próbálom meg segíteni az embereket a zenémmel. 
 
Az Evolution lemezt Stockholmban vettétek fel 2016 nyarán, az Ultimate Collection turné ideje alatt. 
 
Igen, és ez nem feltétlenül olyan dolog, amit szívesen csinálnék újból. Habár, úgy tűnik, elég jól tudok nyomás alatt dolgozni, és visszatekintve azt gondolom, hogy remek album lett, különösen annak fényében, hogy mennyire kimerült voltam, és hogy voltak olyan pontok, hogy a hajamat téptem. 
 
Miért volt rajtad ekkora nyomás? 
 
Mert már megvolt a megjelenési dátum. Általában fordítva van, az ember megcsinál egy lemezt, és utána kitalálja a megjelenés időpontját. A turné közben vetődött fel, hogy csináljunk egy új lemezt, mire mondtam, hogy „oké, ilyet még úgysem csináltam, vegyük fel a turné alatt!” De egyáltalán nem volt könnyű. Nem is számítottam rá, hogy az lesz, talán csak nem gondoltam, hogy hangilag ekkora kihívást jelent. 
 
(fotó: Egervári Réka)
(fotó: Egervári Réka)
Először dolgozták Anders Bagge svéd dalszerző-producerrel…
 
 
Igen, és ugyancsak az első alkalom volt, hogy egy teljes lemezt nem Amerikában vettem fel. Az ember nem is gondolná, de az is számít, hogy nem a saját ágyadban alszol és nem a saját kocsidat vezeted… Egy idegen országban voltam, és bár Svédország gyönyörű hely és a legtöbb ember beszél angolul, valahogy mégsem volt teljesen ugyanaz. 
 
A lemezen szereplő dalok jó részének a szerzője, társszerzője vagy, de az elsőként kijött Caught In the Middle számot például nem te írtad. Máshogy viszonyulsz azokhoz a dalokhoz, amiknek nem te vagy a szerzője? 
 
A karrierem során előfordult, hogy másoktól kaptam számokat vagy mutattak nekem dalokat, amikre azt mondtam, „hú, ez én vagyok!” Nem túl gyakran fordul elő, de amikor igen, az nagyon izgalmas számomra. Most az idő rövidsége miatt szükségünk volt dalokra, és ez egy remek szám. 
 
Annyira megtetszett, hogy úgy érezted, ezzel kell kijönni elsőként az új anyagról? 
 
Inkább azt mondanám, hogy megfelelőnek tűnt rá. Ami engem illet, rengeteg dalt szeretek a lemezről… 
 
(fotó: Egervári Réka)
(fotó: Egervári Réka)
Mik a kedvenceid?
 
 
Hú, a Why például fantasztikus, csak talán nem annyira rádióbarát. A Before-t is nagyon szeretem, azért, amiről szól, a Knock Me Downt is. Azt hiszem, elég sok olyan dal van a lemezen, aminek old school hangzása van. A Boxer is fantasztikus, a Pain pedig olyan dal, ami az ember lelkének legmélyebb bugyraiból visít rá. Azt gondolom, hogy ezek a dalok azt a funky, rock, soul dolgot adják vissza, amit a karrierem során mindig is képviseltem és végre újra képes vagyok maximálisan közvetíteni.  
 
Mindig is azt mondtad, hogy számodra a dalok szövegei, üzenetei a legfontosabbak. Mi ennek a lemeznek a legfontosabb üzenete? 
 
Szerintem leginkább az, hogy az ember, hagyja magát alakulni, és nem kell ostoroznia magát különböző dolgokon. Például ahogy a Before-ban éneklem… (énekel) Thinking all night, thinking all day / About how I used to be before / I'm thinking about her, thinking about me / Always going after more… Az embernek nem szabad marcangolnia magát azon, hogy megpróbáljon valaki más lenni, vagy az, ami korábban volt, hanem engednie kell, hogy változzon – eleganciával és kedvességgel. Különösen egy olyan iparágban, ahol a szűrők, a szépség, a csillogás és a blabla számítanak. Persze, ez nekünk, művészeknek fontos, de nem akarom, hogy ez megfojtsa az embereket, vagy hogy a fiatal közönség azt érezze, minden fényképébe, amit feltesz magáról valahova, azonnal bele kell nyúlnia. Mert van egy sztenderd, aminek nagyon nehéz megfelelni. Amikor az ember felébred reggel, nem egy szűrőn keresztül látja magát, hanem a tükörben, én pedig nem akarom, hogy a fiatalok azt érezzék, nem tudnak megfelelni ennek a filternek. Magabiztosságot szeretnék adni nekik, hogy vállalják önmagukat, mert az egész világ egy nagy kövér szűrővé vált. 
 
(fotó: Egervári Réka)
(fotó: Egervári Réka)
Két évvel ezelőtt szerepeltél a brit Strictly Come Dancing táncos vetélkedőben, ami azért érdekes, mert az előadói karriered is tulajdonképpen táncosként kezdted.
 
 
Igen, bár igazából akkor sem voltam táncos, egyszerűen csak jó ritmusérzékem volt és kényelmesen éreztem magam a színpadon. Viszont ahogy elkezdtem énekelni, abba is hagytam. Tulajdonképpen sosem táncoltam a koncertjeim alatt, mert mindig is az éneklésé volt a prioritás. Így amikor elvállaltam a Strictlyt tulajdonképpen kiléptem a komfortzónámból, és örülök, hogy megtettem. Talán jobb lett volna, ha az utolsó műtétem után jött volna, mert akkor még nem éreztem magam annyira kényelmesen a bőrömben, de azt gondolom, hogy még az ilyen küzdelmektől is jobb emberré válik valaki. 
 
Az egészségügyi problémák és a rengeteg műtét ellenére sem lassítottál az utóbbi években. Soha nem érzed magad fáradtnak? 
 
De, van, hogy elfáradok, de amikor turnézok, akkor számomra minden a munkáról szól. Nem megyek el szórakozni, nem találkozom emberekkel. Interjúkat adok és a koncertre koncentrálok. Az én koncertjeim sosem 70 százalékosak, sokkal inkább 110 százalékosak. Minden egyes hangot kiadok, ami a lemezen hallható, időnként még annál is többet. Amikor promóciós turnén vagyok, amit elég sokszor csinálok, akkor több időm van, és nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy bejárhattam a világot. De amikor turnén vagyok, nem engedhetem meg magamnak, hogy egy gyönyörű templom vagy látvány elvonja a figyelmemet arról, hogy éppen turnézok. 
Molnár Ágnes
2018.05.17
|


Játék
Egy kíméletlen drogháborúban nincsenek szabályok... Miután a mexikói kartellek terjeszkedése egyre nagyobb méreteket ölt az Egyesült Államok területén, Matt Graver (Josh Brolin) különleges ügynök újabb véres küldetésre indul.
Copyright © 2018 Minnetonka Lapkiadó Kft.