Kedvenc helyek

Nine Inch Nails: Bad Witch

Megjelenés dátuma: 2018. június 22.
est.hu:
6/10
|
olvasói
10/10 (34)
[ industrial ] Egy zenei előadó iránti fanatizmus akár tiszteletreméltó dolog is lehet, ha a rajongóban megmarad az objektivitás szikrája, és nem feltétlenül érez kényszert azon egyedek felkoncolására, akik kritikát fogalmaznak meg kedvence egy-egy újabb produktumával kapcsolatban.
Nos – hogy csak pár példát említsünk - Maynard James Keenan, Eddie Vedder vagy Trent Reznor keményvonalas szimpatizánsai mintha az átlagnál is kevésbé rendelkeznének a fent említett erénnyel. Pedig a legkevésbé sem kínos dolog belátni, hogy a zenészek túlnyomó többsége (is) húszas-harmincas éveiben éli legkreatívabb időszakát. És ha zenekarával egykor olyan meghatározó alapműveket tett le az asztalra, mint az Aenima, a Ten vagy a The Downward Spiral, onnantól fogva felesleges a további életmű kényszeres istenítése, kiváltképp, ha a későbbi művek egyik-másika színvonalban meg sem közelíti az említett klasszikusokat. Márpedig a Bad Witch-ről eddig napvilágot látott kritikák arról árulkodnak, hogy Trent Reznor változatlanul a szent tehenek kasztjába tartozik. 
 
A felfokozott várakozás egyrészt érthető volt, hiszen a Hesitation Marks megjelenése óta öt év telt el, az új album azonban egy párhuzamos univerzumban sem szolgálna rá a tömjénezésre. A Bad Witch ugyanis már csak félórás hossza miatt sem titulálható másnak, mint korrekt iparosmunkának.
 
A nyitó Shit Mirror koszos, punkos lendületéből ugyan hiányzik a March Of The Pigs dühe, ám az utóbbi idők experimentálisabb hangvételű anyagai után mégis jó hallani Reznortól egy hasonszőrű szerzeményt. A jungle-ös ütemekre épülő Ahead Of Ourselves berobbanó gitárjaival hasonlóan intenzív, ugyanakkor felejthető darab. A szaxofonnal végletekig megőrjített Play The Goddamned Part leginkább a Lost Highway filmzenealbumra hajaz - melynek elkészítéséből Reznor is aktívan kivette a részét – annak éjsötét atmoszférája nélkül. 
 

 
A lemez magasan legjobb szerzeménye a szintén arcbamászó God Break Down the Door, melyben Reznor már-már túlontúl hitelesen idézi meg David Bowie szellemét. A hétperces I'm Not From This World egy atmoszférikus(nak szánt), jobbára funkciótlan zajhalmaz, mely a színtelen-szagtalan Over and Outba kúszik át. A Bad Witch egy jobbára tét nélküli produkció, mely sallangok nélkül, EP formában sokkal inkább megállná a helyét az életműben. 
 
Kiadó: Capitol 
Trooper
2018.07.24
|


Játék
1977. A fiatal amerikai Susie Bannion (Dakota Johnson) Berlinbe utazik, hogy csatlakozzon a nagyhírű Markos Tanz Companyhoz. Ahogy megérkezik, a társulat egy másik tagja, Patricia titokzatos körülmények között eltűnik.
Copyright © 2018 Minnetonka Lapkiadó Kft.