A véletlen szerepe – Interjú Zsigmond Emőkével és Szalay Bencével

Az Örkény István Színház és az Ódry Színpad (SZFE) művészeivel a 7. Színházak Éjszakája alkalmából beszélgettünk
Néha kell egy kis szerencse, máskor egy kis bátorság is a színészi karrierhez. Zsigmond Emőkével, az Örkény Színház fiatal tehetségével és Szalay Bencével, A Viszkis főszereplőjével beszélgettünk.
Mindketten erősen indultatok. Emő, te még nem is jártál a Színművészetire, amikor szerepeltél A halálba táncoltatott leányban.  
 
Zs.E.: Igen, abban az évben vettek fel az egyetemre, akkor még az Újszínház stúdiójába jártam. Iszonyú érdekes volt belecsöppenni ebbe a világba. Semmit sem értettem, mintha más nyelven beszéltek volna körülöttem. És tényleg más nyelven beszélnek! A legutóbbi forgatásomon például ezt hallottuk a vevőből: Cica, hozd a törpét! Mondanom sem kell, hogy ebből a mondatból csak az ige jelentette azt, ami. 
 
Bence, te másodéves voltál, amikor megkaptad A Viszkis főszerepét. Hogy kerültél a képbe? 
 
Sz.B.: Az egy nagyon vicces történet… Van egy baráti társaság, akik kitalálták, hogy kimennek Prágába, de mivel az utolsó pillanatban kiderült, hogy az egyik lány nem tud velük menni, ezért éjszaka felhívtak, hogy ráérek-e. Mondtam, persze, hajnalban hazaugrottan alsógatyáért, meg pénzt váltani. Kimentünk Prágába, és a fotók felkerültek az egyik lány Facebook-oldalára, aki kapcsolatban volt a castingdirektorral. Ő szúrt ki az egyik képen, rákattintott, látta, hogy a Színművészetire járok, és elhívott a castingra. 
 
Idén végzel. Van már elképzelésed róla, hogy a színház terén merrefelé szeretnél elindulni? 
 
Sz.B.: Jó kérdés. Most egy kicsit el is kezdtem pánikolni, ráadásul a múltkor Szász (Szász János – rendező, az SZFE tanára – a szerk.) is elkapott, hogy van-e valami színházi munkám, és mondta, hogy egy kicsit félt, hogy a film és a sorozat (Egynyári kaland – a szerk.) miatt mindenki csak ebben tud majd velem kapcsolatban gondolkozni, szóval a színházi vonalon még el kell indulnom. 
 
Emő, neked ez volt a második évadod az Örkényben. Hogy kerültél oda? 
 
ZS.E.: Nagyon szerettem volna azzal a társulattal együtt dolgozni. Felhívtam Palit (Mácsai Pál igazgató – a szerk.) és mondtam, hogy szeretnék velük dolgozni.  
 
Sz.B.: Be kell kopogtatni?  
 
Zs.E.: Abban az időben kerestem azokat a helyeket és lehetőségeket, amik érdekeltek. Az embernek az egyetemen nagyjából vannak elképzelései, hogy milyen irányba szeretne elindulni, de jó, ha valaki sok mindent ki tud próbálni. Nekem nagyon jó volt, hogy már az egyetem alatt is és utána is egy ideig szabadúszó voltam, és sok mindenkivel dolgozhattam együtt. A negyedév utáni nyáron dolgoztam először úgy színházban, hogy nem az osztályommal közösen. Azon a nyáron csináltam az Utas és holdvilágot a Gyulai várszínházban Sopsits Árpáddal, utána a Budaörsi Latinovits Színházban szerepeltem az Ármány és szerelemben, aztán a Belvárosi Színházban átvettem Tenki Réka, majd Balla Eszter szerepét a Római vakációban. Később bekerültem a Forte Társulat Toldi előadásába a Tháliában, aztán megcsináltam velük a Bűn és Bűnhődést is. 
 
A Fortéval, hogy kerültél kapcsolatba? 
 
Zs.E.: Negyedikben volt Horváth Csabával egy kurzusunk, amiben megcsináltuk a Vérnászt, és nagyon megtetszett, ahogy dolgozik és gondolkodik, és szerettem volna többet tudni arról, amit csinál. Őt is felhívtam, hogy szeretnék vele dolgozni. Ebből a szempontból nem vagyok szívbajos, maximum azt mondják, hogy nem. 
 
Az Örkény híres arról, hogy van egyfajta szabadsága a színészeknek…  
 
Zs.E.: Igen, Pali mindig azt nézi, hogy kinek mi a jó, engem például idén elengedtek Nyíregyházára és így eljátszhattam Roxie szerepét a Chicago című musicalben. 
 
Az Örkényben is megcsináltál egy főszerepet, az idei évad utolsó bemutatója Az üvegbúra volt, ami már látványvilágában is különleges előadás. Hogy jött, hogy színre vigyétek Sylvia Plath regényét?  
 
Zs.E.: Az üvegbúra is úgy jött, hogy úgy három évvel ezelőtt felhívtam Kristófot (Widder Kristóf, a darab rendezője – a szerk.), hogy csináljunk valamit közösen, mondta, hogy olvassam el az Üvegbúrát, mert én jutottam róla az eszébe. Elolvastam, aztán körülbelül egy évvel ezelőtt tálaltuk Palinak, hogy miért is szeretnénk megcsinálni, milyen formában, milyen felállásban, ő pedig azt mondta, hogy rendben van. Az Örkény segítségével pályáztunk, és aztán ki is tűzték az előző évadra.  
 
De azért ez a huszadik század egyik kultuszműve. Ez nem nehezedett rád? 
 
Zs.E.: Dehogynem! Együtt lakom a régi osztálytársnőmmel, Szabó Erikával, és nem tudom, hány estén át ültünk a gangon a kis sámlijainkon mint két vénasszony, és panaszkodtam neki, hogy nem tudom megcsinálni, nem vagyok elég bátor hozzá. Ő meg bátorított, hogy nyugi, minden rendben lesz, hagyd, hogy történjen a dolog.  
 
Bence, visszatérve A Viszkisre. Az osztályod, osztályfőnököd, hogyan fogadta, hogy az „öledbe hullott” a főszerep? 
 
Sz.B.: Egy ideig titokban tartottam és csak pár embernek mondtam el, hogy voltam a castingon. Zsótér (Zsótér Sándor - a szerk.), az osztályfőnököm persze tudott róla, és időnként kérdezgetett, hogy kiderült-e már valamit. Mondtam, hogy még semmi hír, de a lelkemre kötötte, hogy hívjam fel, amint tudok valamit. Azonnal felhívtam, amikor kiderült, mire mondta, hogy menjek be hozzá. Bementem, mondtam neki, „tanár úr, sikerült!” Megveregette a vállamat, majd közölte, hogy egyébként már két hete tudja, mert Nimród (Antal Nimród, a film rendezője - a szerk.) a casting után felhívta, és megkérdezte tőle, hogy elenged-e, csak nem mondhatta el nekem.  
 
Milyen volt élted első nagyjátékfilm-forgatása? 
 
Sz.B.: Életem legkeményebb féléve volt a felkészülés időszaka, hokiedzésre jártam, gyúrtam, meg kellett szerezni a jogsit, közben bejártam aludni az órákra, és mindig azon idegeskedtem, hogy már megint el kell kéredzkednem. A forgatást viszont már nagyon élveztem, annak ellenére, hogy napi 12 órát tartott, mert onnantól kezdve a nyáron csak azzal kellett foglalkoznom. Az egész iszonyúan jól szervezett volt, és nagyon jó hangulatban zajlott. Szerintem nagyon fontos Nimród számára, hogy pozitív hangulatú legyen a forgatás és rengeteg energiát ölt bele, hogy ezt megteremtse. 
 
Milyen volt találkozni, együtt dolgozni Ambrus Attilával? 
 
Sz.B.: Érdekes volt az első találkozásunk. Mondta, hogy tegyem össze a két tenyerem, kulcsoljam össze az ujjaimat, majd az egyik kezén az összes ujját áthúzta rajta (mutatja) úgy, hogy nem tudtam kiszabadítani a kezem. Aztán mondta, hogy: na, így kell kirabolni valakit. 
 
Gyorstalpalót tartott? 
 
Sz.B.: Igen. Később, még azt is kérte, hogy lopjak el neki valamit. Én persze néztem, hogy mit és hogyan. Végül az egyik hokiedzésről elhoztam neki egy korongot.  
 
Tudod, hogy mi lesz az utolsó vizsgadarabotok?  
 
Sz.B.: Az utolsó évünkben egy produkció lesz, amit Kemény Lili fog rendezni, de azt hiszem, hogy még nem szabad róla beszélni.  
 
Emő, neked milyen lesz a következő évadod? 
 
Zs.E.: Befejezzük a Secondhandet Bagossy Lászlóval, Kovács D. Danival és a kettejük által vezetett rendezőhallgató osztállyal. Majd jön hozzánk Mohácsi János Patikát rendezni, abban Kati leszek, aztán Ascher Tamás az Éjjeli menedékhelyet, abban Natasa. Azután az évad végén Bodó Viktorral egy zenés darabot csinálunk. 
 
Molnár Ágnes
2018.09.13
|


Játék
Maja mindenképp szeretne részt venni a vidék legnépszerűbb játékában, a Mézcsatában, ám túlzott lelkesedésével a méhecske magára haragítja a méhbirodalom császárnőjét.
Copyright © 2018 Minnetonka Lapkiadó Kft.