Színházon túli szerepek – Interjú Parti Nórával és Vilmányi Benett-tel

Az Átrium és a Radnóti Miklós Színház művészeivel a 7. Színházak Éjszakája alkalmából beszélgettünk
Parti Nóra életében az anyaság fontosabb szerep, mint bármely színházi, Vilmányi Benett pedig többre vágyik, mint hogy színészként definiálja magát. Az elmúlt évadban mindketten olyan főszerepekkel találkoztak, amik igazi kihívást jelentettek számukra.
Nóra, tavaly két bemutatód volt az Átriumban. A félelem megeszi a lelket-ben több kisebb szereped volt, az évad végén bemutatott Chicagóban viszont az egyik főszereplő voltál. Van jelentősége számodra, hogy kis szerepet játszol vagy nagyot? 
 
P.N.: A feladatot tekintve nincs, mert a kicsi szerepbe ugyanúgy bele kell tenned mindent, sőt talán nehezebb is, hiszen sokkal kevesebb időd van megmutatni a szerepben az embert, mert mindig erre törekszem: az embert próbálom meg ábrázolni. A Félelemben, annak ellenére, hogy hányfajta embert kell megjelenítenem, otthonosabban mozgok, mert abban mikroszínjátszás van, majdhogynem filmesen kell játszani. Velma szerepe a Chicagóban azért volt küzdelmesebb, mert nagyon régen játszottam nagyobb volumenű, egész előadáson átívelő szerepet. De azért is nehéz volt, mert soha nem szerepeltem még musicalben – és úgy éreztem, mintha egy másik bolygón lennék. Fogalmam sem volt róla, hogyan lehet énekkel vagy a tánccal közvetíteni valamit. Erre kellett rájönnöm, persze aztán Robi (Alföldi Róbert, a darab rendezője – a szerk.) nem hagyott sok időt ezen töprengeni… 
 
Egyedül tanultad meg a dalokat?  
 
P.N.: Károly Kati és Grósz Zsuzsi segítségével tanultuk meg a dalokat, aztán Robi többnek a szerkezetét formálta át úgy, ahogyan azt ő az előadáshoz megálmodta. Nagyon kemény időszak volt, ettől függetlenül nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy eljátszhatom ezt a szerepet, mert álmomban nem gondoltam volna, hogy ennyi idősen szembe jön velem egy ilyen „zenés” kihívás. Prózában már kényelmesen elvagyok, tudom, mit honnan kell előszedni, ennél a darabnál viszont fogalmam sem volt róla. 
 
Benett, idén végeztél a színművészetin, jövő évadtól leszerződtetett a Radnóti Színház, ahol már több darabban szerepelsz, közben főszerepet alakítasz a Magyar Színház Balta a fejbe című előadásában, nyáron pedig bemutattátok az Orlai Produkcióban készült Mi és ők darabot. Lehet, hogy van egy kis hájp körülötted? 
 
V.B.: Lehet, és ez nem is olyan egyszerű dolog. Talán úgy tudnám megfogalmazni, hogy van egyfajta szeretet, elismerés az irányomban, amiben az a nagyon nehéz számomra, hogy olyat csináljak, ami saját magamnak is alátámasztja mindezt. Biztos eljön az a pillanat, amikor én is azt érzem, hogy megérdemlem, de most még nem érzem. 
 
A kisebb szerepeid mellett az Iván, a rettenetben, a Téli regében és az Ádám almáiban az első főszereped a Radnótiban A játékosban volt. Hogyan élted meg? 
 
V.B.: Nagy feladat volt. Az egyetemen nincs nagyon alkalom arra, hogy kipróbáljuk magunkat nagyobb színpadon, és arra sincs mindenkinek lehetősége, hogy egy nagyobb szerepet eljátszhasson. Amellett, hogy nehéz szerep volt, és már maga az adaptáció sem könnyű műfaj, technikailag is nagyon sok munka volt vele. Már az is szinte lehetetlennek tűnt, hogy az utolsó sorig elmenjen a hangom. Ráadásul a Radnótiban vannak erős, karakteres hangok, és például amikor egyszerre van a színpadon Pál Andris, László Zsolt és Schneider Zoli, akkor kicsit azt érzem, hogy cincoghatok én mellettük… Azt gondolom, hogy ha az ember eljut a kis szerepektől a nagyokig, azalatt sok mindent megtapasztal. Azt éreztem, hogy nagyon gyorsan be kellett hoznom a hátrányt, ráadásul nehéz volt maga a szerep is. Ettől függetlenül nagyon jó élmény volt. 
 
Nóra, az Átriumban először az Igenis, miniszterelnök úr!-ban dolgoztál, majd Az őrült nők ketrecében. Előbbi jóval túl van a századik, utóbbi a kétszázadik előadáson. Milyen fázisai vannak, ha egy darabból több százat játszol? 
 
P.N.: Kezdődik a vajúdás időszakával, amikor formálódik az előadás, ez nálam általában mindig a nulláról indul, aztán jó esetben egyszer csak megszületik az az ember, akinek a gondolatait, érzéseit közvetítem. Aztán jön az a fázis, hogy a közönség szereti-e vagy nem, milyen érzelmek, energiák vannak benne. Ha érzed, hogy szeretik, akkor lehet repülni a szerepben. 
 
Szeretsz ugyanazzal a rendezővel, csapattal dolgozni? 
 
P.N.: Nagyon szeretek részt venni a Kultúrbrigád produkcióiban. Olyan alkat vagyok, hogy ha találok egy jó csapatot, akkor szeretek odatartozni, viszont szükségem van arra is, hogy azt érezzem, én osztom be az időmet. A Kultúrbrigádnál van egyfajta társulati érzésem, de olyan, mint egy jó házasság: el tudok menni bulizni, de azért jó hazamenni.  
 
Benett, neked számít, hogy kivel dolgozol? 
 
V.B.: Persze. A Magyar Színházban azért vállaltam el a Balta a fejbe című előadást, mert tetszett, amit Horváth Illés – nem csak ebben a darabban, hanem a Magyar Színházban általában is – csinálni szeretne. Vagy mondhatnám Benőt is (Fehér Balázs Benő – a szerk.), akivel eddig kétszer dolgoztunk együtt, A játékosban és a Mi és őkben, és egyszer sem kételkedtem az ötleteiben és teljes mértékben rá tudtam bízni magam.  
 
Nóra, az évad végén csináltátok meg a Chicagót. Jót tesz egy darabnak a nyári szünet? 
 
P.N.: Szerintem most kimondottan jót tesz neki. Iszonyú hajtás volt az évad vége, majd lenyomtunk belőle tizenkét előadást. Szerintem pont jól megérik a darab szeptemberre. 
 
Szeptemberben lesz egy Így szerettek ők felolvasószínházi előadásod. 
 
P.N.: Igen, abban Alföldi Robi lesz Molnár Ferenc, én pedig Darvas Lili színésznő, de az igazat megvallva, még nem kezdtem el beleásni magam.  
 
Van olyan színésznő, akinek az élete vagy munkássága meghatározó számodra? 
 
P.N.: Nem vagyok rajongó típus, igazából mindig azokra csodálkoztam rá, akikkel összetalálkoztam a munka során. Például nagyon szeretem, ahogy Lázár Kati létezik a színpadon, illetve Básti Julit is, akivel évek óta játszom egy darabban a Centrálban (Jó emberek – a szerk.). Ő abból a szempontból is nagyon közel áll hozzám, hogy amellett, hogy csodálom a színészetét, látom azt is, milyen szépen, milyen szeretettel neveli a fiait. Nagyon foglalkoztat, hogy hogyan lehet a kettőt összeegyeztetni. Mert az sima ügy, amikor az ember a színháznak adja az életét, de hogy hogyan lehet megfelelni több színtéren úgy, hogy egészséges, boldog embereket nevelj, közben pedig ne hazudj a színpadon, az nagyon nehéz. És ha már színésznőkről beszélünk, legújabb ajándéka az életemnek Hernádi Judit, akivel mind az öltözőben, mind a színpadon szívesen töltenék éveket. 
 
Benett, elhíresült az a talán kontextusból kiragadott kijelentésed, hogy te szeretnél lenni Pintér Béla. Ezt hogy értetted? 
 
V.B.: Rossz példa volt. Valójában annyit akartam mondani, hogy számomra rémálom, hogy kizárólag színészként határozzam meg magam. Ez még csak nem is azt jelenti, hogy szeretnék egy saját társulatot és szeretnék darabokat írni és rendezni. Mindössze annyiról van szó, hogy sokkal szélesebb területen tudom csak elképzelni önmagam. Nehéz ezt megfogalmazni, de szeretnék más dolgokat is csinálni, mert különben nem érzem jól magam. 
 
Nóra, te dolgoztál már Pintér Bélával, mikor átvetted Elza szerepét a Kaisers TV, Ungarnban. Milyen volt vele együtt dolgozni? 
 
P.N.: Csodálatos. Valójában beugrás volt, de az a pár nap, fantasztikus volt. Nem tudom máshogy megfogalmazni, minthogy ő egy zseni.  
 
Benett, ti viszont másodévben megcsináltátok a Sütemények királynőjét. Szeretted? 
 
V.B.: Az egy jó előadás volt, nagyon jól lett kitalálva a díszlet és jó volt a szereposztás is. 
 
Az idei Színházak Éjszakája témája a színházpedagógia. Nóra, végzettségedet tekintve pedagógus vagy (és újságíró), vettél már részt ilyen típusú foglalkozáson? 
 
P.N.: Én ezekben nem vagyok jó! Nem tudok sok gyereket irányítani egyszerre. Azt hiszem, túlságosan rájuk hangolódom és a végén totál fejetlenség lesz. Már az óvodagyakorlaton kiderült, amikor ugrándoztam a homokozóban a gyerekekkel, miközben nyilván nem ez lett volna a feladat.  
 
Milyen lesz a következő évadotok? 
 
P.N.: A Madáchban Földes Eszter rendez egy darabot, amiben szerepelek, az a címe, hogy Idáig tudom a történetet, annak októberben lesz a bemutatója, illetve még egy darabot vállaltam el a Nézőművészeti Kft-vel, mert az az igazság, hogy most sok előadás gyűlt össze, és nem akartam túlvállalni magam.  
 
V.B.: A Radnótiban játszom a Gloria című darabban, amit Hajdu Szabolcs rendez, és Székely Csaba 10 című darabjában, amit Sebestyén Aba rendez. 
Molnár Ágnes
2018.09.14
|


Copyright © 2018 Minnetonka Lapkiadó Kft.