Basszus és bariton - Interjú Szegedi Csabával és Frech Zoltánnal

Az Erkel Színház és a Turay Ida Színház művészeivel a 7. Színházak Éjszakája alkalmából beszélgettünk
Szegedi Csaba 2010 óta az Operaház egyik legtöbbet foglalkoztatott lírai baritonja, Frech Zoltán a Four Fathers, a Honvéd Férfikar és a Turay Ida Színház tagja. A Carmina Buranától a Love Me Tenderig operákról és zenés darabokról beszélgettünk velük.
Csaba, harmadik alkalommal rendezted meg a nyáron a Perkupai Operafesztivált, ami idén már kétnaposra nőtte ki magát. Mesélnél róla kicsit? 
 
Sz.Cs.: Körülbelül négy éve pattant ki a fejemből a fesztivál ötlete. Már korábban is sokszor adtam szólókoncerteket borsodi falvakban, és mivel az eredeti álmom, hogy református lelkész leszek, nem valósulhatott meg, azt gondoltam, azzal tehetek a kis falum javára, hogy operaénekesként kihozom ezekből a fellépésekből, amit csak lehet. Az első fesztivál egyetlenegy gálából állt, amit Tóth Samu barátommal és operaházi korrepetitorommal csináltunk egy hatalmas molinóval a hátunk mögött. A második fesztiválra egy óriásit léptünk előre, akkorra Szekeres László barátom megkomponálta a fesztivál fanfárját, elkészült a fesztiváltortánk és a logónk is Pogonyi Noémi grafikus jóvoltából, szóval az egésznek kezdett egy átfogó arculata kialakulni. Erre az alkalomra sikerült Miklósa Erikát megnyernünk sztárvendégnek, aki nemcsak hatalmas örömöt szerzett a fesztivál vendégeinek, de neki is hatalmas élmény volt. Idén már kétnapos volt a fesztivál, gyakorlatilag kiaknáztuk a falu összes lehetőségét, és ismét komoly előadókat tudtunk elhívni. Van egy nagyon lelkes helyi csapat mögöttem, és azt gondolom, hogy ezzel minőséget és hagyományt tudunk teremteni, turisztikai szempontból is fontos szerepe lehet, valamint az ottani értékeket, kézműves hagyományokat is erősíthetjük. A mottónk, hogy az opera mindenkié, így kitartunk amellett, hogy minden program ingyenesen látogatható legyen, és a vendégek sem a sztárgázsiért jönnek, amit nem tudnánk kifizetni, hanem, mert érzik, hogy ez egy jó kezdeményezés. Saját főzésű szilva- és körtepálinkával vártam a művészeket, Miller Lajos és Béla barátja bográcsgulyást főzött, szóval ez egy olyan esemény, amibe mindenki beletette szívét-lelkét.  
 
Zoltán, a Honvéd Férfikar tagjaként, a basszus szólam vezetőjeként, te is részt vettél ezen a fesztiválon. 
 
F.Z.: Az az igazság, hogy a Turay Ida Színházzal volt fellépésem, ami miatt én sajnos nem tudtam ott lenni, de hosszú évek óta lép fel a Férfikórus olyan koncerteken, operákban – például a Bánk bánban – ahol szükséges egy erőteljes férfikari kisegítés. 
 
Sz.Cs.: Dolgoztunk együtt a Carmina Buranában is, illetve Kodály Zoltán Zrínyi Szózatában is, és most lesz egy új projektünk, Brahms Német requiemje, amivel Kálmán (Strausz Kálmán – a szerk.) megkeresett, és ami egy igazi kuriózum egy baritonnak.  
 
Zoltán, te prózai és zenés darabokban is játszol. A Honvéd Férfikar mellett alapító tagja vagy a Four Fathersnek. Alapvetően színész vagy énekes szerettél volna lenni?  
 
F.Z.: A Nemzeti Színház Stúdiójába jártam, és amikor elvégeztem, volt egy hely a Honvéd Férfikarban, és azt mondtam magamnak, hogy „príma, két-három évet elleszek itt, közben erősödik a hangom, járok énektanárhoz”. A terv tökéletes volt, de aztán úgy alakult, hogy egy-két év után csináltunk egy kis énekegyüttest, a Four Fatherst, amivel elindultunk. Engem az együttes és a kar mind a mai napig tökéletesen kielégít. A Honvédban huszonhatodik éve énekelek, az együttest pedig huszonhárom éve csináljuk. Közben kaptam egy szereplehetőséget a Turay Ida Színháztól, ahol szintén ott ragadtam 
 
Csaba, ahogy te is említetted, te egyáltalán nem operaénekesnek készültél. 
 
Sz.Cs.: Tizennyolc éves koromig református lelkész szerettem volna lenni, de mondvacsinált okokkal nem vettek fel teológia szakra Debrecenben, ahol az akkori rektor azt mondta nekem, „Csabikám, szerintem inkább énekelj”. Rengeteget készültem arra a felvételire, és ez volt életem első igazi nagy pofonja. Utána eszméletlen kacskaringós úton kerültem a Bartók konziba, ahol Fekete Mária tanszékvezető tanárnő és Szabó Tibor igazgató felvételiztettek, és valószínűleg meghallották, hogy van itt egy nagy hang, nem is olyan csúnya, csak összevissza szól, talán lehet kezdeni vele valamit. Bekerültem Madarász Iván csoportjába, és 2001 és 2003 között kőkemény, drákói szigorban eltöltött alapozás jött, ami után fogadások születtek a kollegáim körében, hogy vajon felvesznek-e majd a Zeneakadémiára.  
 
Melyik volt az első zenemű, ami megérintett? 
 
Sz.Cs.: A Zeneakadémia alatt a Háry János, majd a János vitézben Bagó, ami azóta is egy óriási szerelem, majd közvetlenül a diploma után az Operaházban A sevillai borbélyban Figaróval debütálhattam tíz évvel ezelőtt.  
 
Zoltán, a Turay Ida Színházban idén mutattátok be az Elvis Presley életéből készült Amerikai legenda című zenés játékot és nyáron egy Elvis-dalokból álló koncertet is. Ezek szerint ez egy személyes kötődés? 
 
F.Z.: Kölyökkorom óta érdekeltek Elvis Presley dalai és a személyisége. A hetvenes, nyolcvanas években tiltólistán volt itthon, és nem nagyon lehetett tudni a kapitalizmus szélsőséges életet élő figurájáról. Az évek alatt a Turay Ida Színház oszlopos tagja lettem, és lehetőséget kaptam Darvasi Ilona alapító igazgatótól, hogy Elvis életét bemutathassam. Így született meg Topolcsányi Laura tollából az Amerikai legenda. Laurával sokat beszélgettünk, ő beleásta magát a témába, és megírta a kétszemélyes darabot, amiben a partnerem Szilvási Judit. Kevesen tudják, hogy Elvis Presley 2011-ben díszpolgára lett Budapestnek, egy parkot is elneveztek róla, és a magyar Elvis Klubnak a törekvése is, hogy legyen itthon egy Elvis-szobor. A darab története úgy indul, hogy van egy padon ülő Elvis-szobor, aki mellé le lehet ülni, jön egy amerikai turistalány, aki felhívja a nagymamáját, akiről kiderül, hogy Elvis első szerelme volt, közben megelevenedik a szobor. Nagyon érdekes előadás, amiben a fikció és a valóság keveredik, én végig énekelek benne, Szilvási Judit pedig egy személyben játssza a diáklányt, az első szerelmet, a mamát, Priscilla Presley-t. Nagyon szeretem ezt a darabot.  
 
Csaba, neked volt már operán kívüli kalandozásod? 
 
Sz.Cs.: A klasszikus műfajon kívül nem igazán volt időm másra, de például mindig is érdekelt Az operaház fantomja musical. Most nyáron, amikor meghívtak Erdőbényére, kérték tőlem, hogy énekeljem el a fantom áriáját, ezért miközben a Balatonon két gyerekkel csobbantam a vízbe, letöltöttem a kottát, rákerestem a magyar szövegre, és megtanultam az eredetit. Amellett, hogy jólesett, úgy érzem, a fantom felkerült a szerepeim közé. 
 
Csaba, az Operaház első idei bemutatója a Carmina Burana lesz. Nem ismeretlen számodra Carl Orff műve, legutóbb nyáron volt egy beugrásod, de ez a mostani előadás igazi különlegességnek ígérkezik.  
 
Sz.Cs.: Egyelőre én is annyit tudok, hogy őrületes látványvilág lesz, különleges háttér, videovetítés és minden. Bogányi Tibor az előadás ötletgazdája és ő is fogja vezényelni. Remélem, mi is jól el tudjuk majd énekelni! Egyébként most a Margitszigeten, amikor be kellett ugranom, azt éreztem, hogy az volt életem legjobb Carmina Buranája. Két éve érzem azt, hogy végre kezdem azt hallani, amit szeretnék magamtól hallani. Kezd beérni a dolog és most már vállalom a felvételeimet is. 
 
Zoltán, decemberben mutatjátok be a Hyppolit, a lakáj zenés vígjátékot, amiben a címszerepet alakítod. 
 
F.Z.: Nagyon örültem a felkérésnek, mert egy ikonikus, nagy sikerű darab. Fel kell kössem a gatyámat, mert egy Kossuth-díjas színésznővel, Hűvösvölgyi Ildikóval és a Jászai Mari-díjas Mikó Istvánnal lépek színpadra.  
 
Csaba, milyen lesz a következő évadod az Erkelben? 
 
Sz.Cs.: Az elmúlt évadom volt a tizedik és egyben az eddigi legnehezebb is. Kilenc szerepem volt, ebből hat premier, mellette két kisgyerek otthon, az egyik kevesebbet alszik, mint a másik, álmatlan éjszakák tömkelege. Az idei évad egy picit nyugisabb lesz, csak három premierem lesz, és sok olyan szerep, amit az elmúlt évadban megtanultam. Az első premier a Carmina Burana lesz, aztán – mivel Puccini-év van – következik a Nyugat lánya, amit nagyon várok, a serifet alakítom bene. Aztán lesz Bohémélet, majd ismét megadatik, hogy a Bánk bánban énekelhetem a főszerepet, ami az életem ajándéka, mert abban a szerepben minden benne van. Aztán lesz Porgy és Bess, Lammermoori Lucia, Parasztbecsület/Bajazzók, és az év végén a Manon Lescaut, amit elvileg már az Operaház felújított épületében fogunk előadni.
 
Molnár Ágnes
2018.09.15
|


Játék
One-woman show egy utolsó felvonásban William Luce művéből a GK Társulat és a Manna produkciójában.
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.