Gondolkodásra nevelés – Interjú Lovas Dániellel és Krausz Gáborral

A Stúdió K Színház és a Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház művészeivel a 7. Színházak Éjszakája alkalmából beszélgettünk
Mindketten játszották már Marci szerepét a Nincsenapám, seanyám című darabban, ugyanaz volt a színészmesterség tanáruk, ráadásul mindketten balkezesek. Lovas Dániellel és Krausz Gáborral beszélgettünk bábokról, a drámapedagógia és a színház szerepéről.
Régóta ismeritek egymást. Honnan is? 
 
K.G.: Mindkettőnknek Nagy Mari volt a színészmesterség tanárunk és dolgoztunk is együtt. Mondhatni, egy alomból vagyunk. 
 
Ugyanabban a stúdióban tanultatok? 
 
L.D.: Nem, én egy évig voltam a József Attila Színház stúdiójában, utána felvételiztem az Újszínház stúdiójába, és ott is végeztem.  
 
K.G.: Én először a KIMI-be jártam, ahol megszűnt az osztályom, és áttettek minket a Kolibri Színház stúdiójába, ahova másodikosként kerültem. Miután 2005-ben elvégeztem a színész II. képzést, egy évig szabadúszó voltam, de a Kolibriben ugyanúgy próbáltam a darabokat, majd 2006-ban kaptam szerződést. 
 
Dani, te hogy kerültél a Stúdió K-ba? 
 
L.D.: A Stúdió K 1994 környékén alakult újra, és amikor 2006-ban kivált belőle a Hólyagcirkusz, akkor új embereket kerestek, és én is így kerültem a csoportba.  
 
Gábor, te eleve gyerekszínházban akartál játszani? 
 
K.G.: Bevallom, eleinte nem nagyon érdekelt a gyerekszínház. Inkább a próza érdekelt, és azóta is főleg a prózai szerepek találnak meg. Sőt, mivel akkoriban karatéztam, ki is jelentettem, hogy nem járok bábórára, majd karatézom helyette. 
 
Ehhez képest ma már mindketten szerepeltek bábos darabokban. Hogy sajátítottátok el a bábozást? 
 
K.G.: Szerintem a bábozásban a legfontosabb erény a kreativitás. Emellett a Kolibriben igazán nagy talentumú emberek vannak ebből a közegből, és egyrészt figyelhetjük, hogy ők hogy csinálják – vagy azt is mondhatjuk, lopunk tőlük –, másrészt merünk kérdezni is.  
 
L.D.: Mi az Újszínház stúdiójában semmilyen szinten nem foglalkoztunk a bábozással, majd amikor odakerültem a Stúdió K-ba, Tamás (Fodor Tamás – a szerk.) mondta, hogy én leszek a következő bábdarabban, a Diótörő Ferenc és a nagy szalonnaháborúban maga Diótörő Ferenc. Az volt az első bábdarab, amiben szerepeltem, és nagyon keményen készültem rá. Én is sokat tanultam az idősebbektől, de nálunk például nagyon sokszor előfordul, hogy letesszük a bábot és megcsináljuk mi magunk a mozdulatot, hogy lássuk, körülbelül hogy is néz ki. Ebben persze az a legjobb, hogy a következő próbára az ember elfelejti és kezdheti elölről, mert – ahogy Nagypál Gábor szokta mondani – „az a hülye báb nem emlékszik”. 
 
K.G.: Egyébként nagyon sok mindent meghatároz, hogy milyen bábot kapsz. Minden egyes bábbal új kapcsolatot kell létesíteni. Én nem bábozom túl sokat, mert inkább a fiatal felnőtteknek szóló előadásokban szerepelek, de most van egy kedvenc bábom, Juri, az óriás császárpingvin a Mágikus állatok iskolájában, akihez annyira elkezdtem kötődni, hogy már úgy vagyok vele, ha leveszik a darabot, valahogy hazaviszem.  
 
Dani, a Stúdió K-ban Németh Ilona fantasztikus bábjait használjátok. Neked van kedvenced? 
 
L.D.: Nagyon sok van, például az új darabban, az Odüsszeuszban, amit szeptemberben fogunk bemutatni, szerintem a Küklopsz lesz a kedvencem. Amennyire féltem a bábozástól, annyira imádom csinálni, és az a baj, hogy néha már azon kapom magam, hogy ha az IKEA-ban meglátok egy plüssállatot, azzal is elkezdek matatni.  
 
Említetted az új előadást. Az Odüsszeusz is hasonló lesz, mint a korábbi képzőművészeti alkotásokból kiinduló darabjaitok?  
 
L.D.: Igen. Ez az alkotófolyamat a Szamár a torony tetején című előadással indult el, ami Chagall képi világát próbálta meg megidézni, majd a Maya hajója Picassóét, illetve volt még a Madárház, ami pedig Hundertwasserét. Most Turner ihlette meg Ilonát. A kiindulópont a vihar, a hajó, az utazás volt, és ebből jött az Odüsszeusz. A Színházak Éjszakáján lesz a darab nyilvános főpróbája.  
 
Gábor, nálatok milyen programok lesznek a Színházak Éjszakáján? 
 
K.G.: Nálunk lesz Dráma-társas-játék felnőttek számára, aztán A herceg úrfi vizsgája, ami egy szabad drámás játék, este pedig a Visszatérő című előadás, amit drámafoglalkozás követ középiskolásoknak. 
 
Gondolom, nem véletlen ez a program, hiszen az idei Színházak Éjszakája egyik fókusza a színházpedagógia. Mindketten szerepeltetek már ilyen előadásokban, foglalkozásokban.  
 
K.G.: A Kolibri volt az első kőszínház, amelyik elkezdett drámapedagógiával foglalkozni. Az első személyes élményem a Klamm háborújához köthető, majd pedig a Helló, náci! előadáshoz – amit utána átvettünk egy másik szereposztásban, és most Fehér Danival és Nizsai Danival játszunk. Megmondom őszintén, azonnal elirigyeltem azt a fajta közvetlen kapcsolatot, ami egy ilyen előadás alkalmával létrejön a néző és a színész között. Azt, hogy nemcsak én vagyok hatással a nézőre, hanem az előadás után a néző is hatással van rám. Nagyon sok drámafoglalkozáson veszek részt, mert tényleg iszonyú izgalmas, hogy kétirányú lesz a kommunikáció. Nagyon érdekes egy kilencéves kisfiútól valami olyasmit hallani, amiről az ugrik be, hogy „úristen, én miért nem gondoltam erre a próbafolyamat alatt?”. Amikor belecsöppentem ezekbe a drámafoglalkozásokba, egy tizenhat állomásos vidéki „turnét” csináltunk a Helló, náci!-val, egyszer odajött hozzám egy huszonegy éves srác és azt mondta, hogy még soha életében nem volt színházban – az volt az első színházi élménye. 
 
Dani, te a Kerekasztal Színházi Nevelési Központ és a Stúdió K színházpedagógia előadásában szerepeltél. Mesélnél róla? 
 
L.D.: A Szélben szállók egy TIE (theatre in education) előadás, ami úgy épül fel, hogy bizonyos részenként megszakítjuk a darabot, és a résztvevők különböző feladatokat kapnak. Ezért az előadás mindig változik, ami természetesen tőlünk is igényel némi drámapedagógusi képességet. 
 
K.G.: Nagyon fontosnak tartom, hogy bejött a drámapedagógia Magyarországra, mert a mai tizenévesek talán úgy tanulnak meg színházba járni, hogy nemcsak élvezik, de interpretálják is a darabot, és arra is rájöhetnek, hogy számít a véleményük. Időnként nagyon kemény témákat is feszegetünk, és a tanárnak kellően nyitottnak kell lennie ahhoz, hogy azt mondja, beülteti rá a fiatalokat.  
 
L.D.: Lehet, hogy hülye szavak, de a jövő színházi nézőit termeljük ki, és az jó, ha a fiatalok nem úgy találkoznak a színházzal, hogy az „szent és érthetetlen”, ahogy a Nézőművészeti Főiskolában elhangzik, hanem segítséget kapnak ahhoz, hogy elgondolkodjanak. A Szélben szállók darabnál nagyon sok mindent le lehet mérni, onnantól kezdve, hogy milyen egy osztály közössége, mennyire merik elmondani a saját véleményüket vagy akár azt is, hogy mennyire mernek gondolkodni. Szerintem a színház nagyon jó terep arra gyereknek, felnőttnek egyaránt, hogy mialatt szórakozik, kikapcsolódik, egy kicsit elgondolkodjon magáról és a világról, ami körülveszi. 
 
Molnár Ágnes
2018.09.18
|


IV. Óbudai Képzőművészeti Tárlat.
Budapest, Esernyős, 2018. december 19. - 2019. január 27.

Only From a Pure Source.
Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, 2018. december 20. - 2019. április 9.

Black Hole. Underground Budapest `88-`94.
Budapest, Kiscelli Múzeum, 2018. december 18. - 2019. június 24.

Játék
A Dés. Évtizedek óta fogalom a magyar zenei életben. Musicalek, filmzenék, nagy slágerek és dzsesszlemezek sora fűződik a nevéhez. De az utóbbi években történt valami, kilépett a nyilvánosság elé a saját magának írt dalaival...
Copyright © 2018 Minnetonka Lapkiadó Kft.