Színház mint trambulin – Interjú Mérai Katalinnal, Hábermann Líviával, Kroó Balázzsal

Az RS9 Színház, a Vidám Színpad és a Bethlen téri Színház művészeivel a 7. Színházak Éjszakája alkalmából beszélgettünk
Mindhárman más karakterek, a színház, az előadóművészet szeretete és alkalmazhatósága mégis összeköti őket. És egy kicsit a Barátok közt is. Most némileg más oldalukról is bemutatjuk Mérai Katát, Hábermann Líviát és Kroó Balázst.
Hosszabb-rövidebb ideig mindannyian szerepeltetek a Barátok közt sorozatban. Kata, te sok éve alakítod az egyik főszereplőt, Berényi Julit, közben talán kevesen tudják rólad, hogy például az RS9 Színház darabjaiban, életében is részt veszel. Nem akartad elengedni a színházat? 
 
M.K.: Eleve úgy szerződtem annak idején, hogy ne kelljen feladni a színházat. Sokan mondták, hogy jó dolog a sorozatlét, csak mindent föl kell adni miatta. Amikor Kalamár Tamás felhívott, hogy lenne Juli szerepe, akkor azonnal mondtam neki, hogy egyetlen dolgot tudok magamról, hogy ha le akar kötni, akkor a legrosszabbat teszi velem, mert fél év múlva menekülőre fogom majd a dolgot. Egyrészt nem bírom a kötöttséget, másrészt szükségem van a színházra is. 
 
Heti szinten mennyi munka egy napi sorozat? 
 
M.K.: Ez változó, sok mindentől függ, például, hogy mennyire írják hangsúlyosra a karaktert, mennyire fontos éppen a története, vagy van-e valaki, akinek lejár a szerződése, esetleg új ember jön. Van olyan, hogy akár több blokkba is beleforgatunk egy időben, ezt mindig a gyártás határozza meg. 
 
Ti hogy csöppentetek bele? 
 
K.B.: Én Sztárek Andreával dolgoztam együtt, rajta keresztül ismertem meg Rozgonyi Ádám producert, aki behívott. Egy „futó kalandot” alakítottam, de nagyon érdekes volt belecsöppenni egy ilyen jellegű sorozatba. 
 
H.L.: Engem egy konrét szereppel kerestek meg. Akkor még teltebb voltam, és nekik pont erre a karakterre volt szükségük. 
 
Az, hogy sokat fogytál, változtatott a karaktereken, amiket játszol? 
 
H.L.: Mindenen változtatott. Számomra a legtöbbet a mindennapi életemhez tett hozzá, de szakmailag is változtatott a karakteremen. Ez a változás például Gizusba, a Csak színház és más semmiben alakított karakterembe belefért, de a Barátok köztben játszott szerepembe, feltételezem, már nem. Ettől függetlenül nagyon izgalmas utazás volt számomra, kétszer is feltűntem egy pár epizód erejéig. Most nyáron forgattuk a Csak színház és más semmi negyedik évadát, amit szintén nagyon élveztem. 
 
Az RS9 is kicsit kapcsolódási pont. Kata, te hogy kezdtél el ott játszani? 
 
M.K.: Amikor feljöttem Kecskemétről Budapestre, nagyon közel laktam az RS9-hez. Egyedül laktam, elindultam az éjszakába, láttam, hogy itt egy színház, lementem, elkezdtem fröccsözni Balkay Gézával, majd előadásokra járni és végül ott ragadtam. Nagyon vicces volt az is, ahogy például a színházban megismerkedtem Csáki Ritával, akivel azóta nagyon sokat dolgoztunk, írtunk is együtt. 
 
Lesz új darabod az RS9-ben? 
 
M.K.: A Végképp című darabot fogjuk bemutatni decemberben, ami egy nagyon izgalmas négyszereplős előadás. Valamint a Vallai kertben játsszuk novembertől az Őnagysága kabaréja című kétszereplős „öltözői cívódást”. 
 
Balázs, nektek is van előadásotok, amivel felléptek az RS9 Vallai kertben. 
 
K.B.: Igen, az Andaxinház Suttogók előadásával szoktunk fellépni. Ez egy József Attila-versekből álló előadás, zenei betétekkel. Havonta egyszer-kétszer játsszuk, és mindig nagyon izgalmas összeülni és megbeszélni azokat a mindig aktuális kérdéseket, amik József Attilát sosem hagyták nyugodni. 
 
Lívia, te főleg vígjátékokban, bohózatokban szerepelsz. Tudatosan ezen a vonalon indultál el? 
 
H.L.: Igazából véletlenszerűen jött. Már a Tűzvonalban című sorozatban is komikus karaktert alakítottam, most a Csak színházban is és a Vidám Színpadon is hasonló szerepeket játszom. 
 
A következő évadban lesz új bemutatód? 
 
H.L.: Jövőre diplomázom a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, ahol színészként egy önálló est, azaz monodráma lesz a diplomamunkám. 
 
Kata, ha jól tudom, te is szeretnél egy önálló estet. 
 
M.K.: Igen. Meglepő módon rólam szólna. Ez számomra nagyon nehéz, ugyanis minél többet akar magából megmutatni az ember, annál több kétsége van azzal kapcsolatban, hogy mit is mondjon el. Egyfajta karikatúraként szeretném bemutatni magam, kicsit stand upos, imprós formában, amit imádok. Az RS9-ben a Folyóügy is olyan előadás, ami minden alkalommal más. Kvázi megtörtént, bosszantó eseteket dolgozunk fel, kicsit tükröt tartva saját magunknak és az egész világnak. Általában sírunk a röhögéstől, amikor kijövünk, mondjuk, van, amikor már bent is. 
 
Balázs, a Bethlen Téri Színházban játszotok a Pulzus Társulással, aminek van egy nagyon izgalmas kezdeményezése, a Gang Színház. Ez hogyan indult? 
 
K.B.: 2010-ben névlegesen létrehoztuk a Pulzus Társulás nevű projektszínházat, mert nincsen mögötte állandó társulat, hanem amikor van rá lehetőségünk, akkor dolgozunk közösen. A Merlinből indultunk, aztán kis kitérőkkel eljutottunk a Bethlen Téri Színházba, ahol az utolsó két bemutatónk, a Belső gyermek és a Finálé volt. 2014-ben jött az ötlet, hogy mi lenne, ha megpróbálnánk 7. kerületi társasházak belső udvarán játszani előadásokat. Darabválasztásnak szinte adta magát Goldoni Terecske című vígjátéka, hisz a 21. századi változata mintha csak éppen egy gangos házban játszódna. Két évad alatt 22 alkalommal játszottuk. Szerencsére olyan sok szeretetnek és megbecsülésnek örülhetett a Gang Színház első projektje, hogy idén folytathatjuk. Békés Pál Egy kis térzene című darabját játszottuk már tízszer, és fogjuk még, már biztosan tizenkétszer szeptemberben. 
 
Ebben van egy kis célzott közösségépítés is, nem? 
 
K.B.: Ez a Gang Színház missziója. Hogy egy olyan közösségi élményt adjunk, mondjuk, két szomszédnak, akik közül az egyik utoljára ’72-ben, az általános negyedik osztályban volt színházban és a szomszédjának, akinek, mondjuk, színházbérlete van, és közben nem tudják a másik nevét és köszönni is ritkán szoktak egymásnak. Reménykedünk benne, hogy ez a közösségi élmény közelebb hozza őket egymáshoz. 
 
Lívia, te a színészet mellett gyerekekkel is foglalkozol. Ez hogy jött? 
 
H.L.: Földessy Margitnál kezdtem a színészkedést, majd tíz évig az ő drámapedagógiai asszisztense voltam, mielőtt önjáró lettem. Csináltam az Óbudai Társaskörben egy kis stúdiót, a Szín-tér Stúdiót, ahol már negyedik éve foglalkozom gyerekekkel, emellett rendszeresen hívnak a Korda Stúdióba is, ahol például kétnyelvű, angol–magyar táborokat tartok vagy Da Vinci Kids tévécsatorna égisze alatt foglalkozásokat. 
 
A stúdiódban mivel foglalkozol? 
 
H.L.: Kreativitás-, készség- és személyiségfejlesztéssel. Tanultam pszichodrámát, illetve a színészet mellett tréner is vagyok felnőttek számára. Mindig is nagyon érdekelt a pszichológia, ami szerintem a színészetben is fontos. Megoldó embernek tartom magam, aki szereti érteni, hogy mi miért történik és szereti elemezni a dolgokat. Elsősorban persze színésznő vagyok, de a gyerekekkel való foglalkozás, trénerkedés sem független ettől. 
 
Balázs, te a Nyitott Kör Egyesületben foglalkozol színházi neveléssel. Mesélnél egy kicsit róla? 
 
K.B.: A társulatot 12 évvel ezelőtt alapította meg Meszlényi-Bodnár Zoltán, és lépésről lépésre építkezett. Oda is 2014 körül kerültem, először egy előadásba. Aztán megcsináltam Kaposi László 120 órás drámapedagógia tréningjét, ami kötelező volt ahhoz, hogy részt vehessek benne. A színházi nevelésnek rengeteg válfaja van, amit mi csinálunk, az részvételi színház. Az a lényege, hogy nemcsak egy előadást kapnak a gyerekek és fiatalok, amit megnéznek, hazavisznek magukkal, aztán gondolnak, amit gondolnak róla, hanem egy feldolgozó rész vagy párosul hozzá vagy fésűs rendszerben illeszkedik bele. Most egy új csapattal indulunk el szeptemberben, nagyon jó színészekkel és drámatanárokkal, és idén három új bemutató lesz. Azok az előadások, amik most futnak az önazonosság, a kirekesztettség, a felnőtté válás és a hatalom kérdéskörével foglalkoznak, de például lesz egy olyan előadásunk, ami a cyberbullyingról fog szólni. 
 
Lívia, mennyiben más az, amit te csinálsz a gyerekekkel? 
 
H.L.: Szerintem egészen más az, amikor egyalkalmas dologról van szó és csak egy-két órára találkozom a gyerekekkel. A stúdiómban az a célom, hogy olyan komfortos közeget alakítsak ki a gyerekek számára, ahol megnyílhatnak és önmaguk lehetnek. Felszínre szeretném hozni az oly sokszor elfelejtett sokszínűségünket. Arra törekszem, hogy segítsem a kommunikációt, kapcsolatépítést és önkifejezést és később az önmegvalósítás létrejöttét. Fontos, hogy a gyermekek megtanuljanak jól kérdezni, hogy kíváncsiak legyünk egymásra, és hogy a lehető legpontosabban ki tudják fejezni magukat és meg tudják fogalmazni a gondolataikat. Szerintem csodálatos, hogy a színpad és a színház erre mennyi lehetőséget képes teremteni. A gyerekek alapvetően kíváncsiak, és ez egy olyan trambulin, ami segíti őket ebben. 
 
Mit csináltok a Színházak Éjszakáján? 
 
H.L.: A Vidám Színpad programjában gyerekek számára készülök kreatív és interaktív játékokkal és sok nevetéssel. Nagyon szeretem a szabad asszociációs játékokat, és ez most különleges helyzet lesz, mert a gyerekek feljöhetnek a színpadra, a szülők pedig – akiket szintén be fogok vonni ebbe a játékba – nézhetik őket a nézőtér soraiból. 
 
K.B.: Mi a Gang Színház-as előadást mutatjuk be a Bethlen Téri Színház házában. 
 
M.K.: Az RS9-ben ezt Lábán Kati mindig sokáig titokban tartja, de általában reggeltől éjszakáig szokott tartani nálunk a program. Tavaly a Folyóügy-bemutató jó apropó volt a nézők bevonására. Az előadásból eljátszottunk két jelenetet, ami után megpróbáltuk a nézőket rávenni arra, hogy ők is mondjanak olyan szituációkat, amik megtörténtek velük. Ebben először kicsit félve vettek részt, aztán alig tudtunk elmenni, mert a végére mindenki el akarta mondani a saját történetét. Szerintem most is lesz valami hasonló. 
Molnár Ágnes
2018.09.20
|


Játék
A PanyolaFeszt arra törekszik, hogy a vidék hagyományait, értékeit csokorba gyűjtve megmutassa a helybélieknek és a faluba érkezőknek egyaránt.
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.