„Több száz 911-es segélyhívást hallgattam végig” - Gustav Möller

A Pesti Est exkluzív interjúja
Gustav Möller A bűnös című első filmje még év elején kezdte meg a világhódító körútját, és a fesztiválok öltek azért, hogy bemutathassák ezt a nem mindennapi mozit. A bűnös ugyanis egy rendőrségi segélyhívó központban dolgozó rendőrre és egy emberrablási ügyre fókuszál, de úgy, hogy közben sosem hagyjuk ott a szobát és a rendőrt. A rendezővel telefonon beszélgettünk.

30 éves.

 

A bűnös előtt egy tévésorozatban szerzett rendezői rutint.

 

A következő filmje már több helyszínen játszódik majd.

Amikor először hallottam a filmedről, de még nem láttam, a sztoriját olvasva két mozi jutott róla eszembe: a Halle Berry főszereplésével készült A hívás és a Tom Hardy főszereplésével készült Locke. Találkoztál ezekkel a filmekkel, mielőtt nekikezdték A bűnösnek? 
 
A film ötletét egy valódi 911-es hívás adta, de amikor elkezdtem utánajárni a témának, többen is szóltak, hogy létezik már egy hasonló sztorijú film, a 2013-as A hívás. Filmkészítőként kötelességemnek éreztem, hogy megnézzem: nem azért, hogy másoljam, hanem pont azért, hogy hogyan tudnám teljesen másképpen megcsinálni. A Locke-ot már ismertem korábbról, nagyon jó filmnek tartom egy kiváló alakítással a középpontjában, de amikor újranéztem, ott is arra voltam kíváncsi, hogy mit tudnék én másképp csinálni. Az egyik legfontosabb, amire rájöttem, hogy nagyon nagy hangsúlyt kell fektetnem a hangdizájn létrehozására. A korábbi hasonló filmek nagyon dialógusközpontúak voltak, számomra pedig fontos volt, hogy a háttérhangokból is kirajzolódhasson egy kép a néző előtt. A zajoknak és zörejeknek ebben a filmben legalább akkora szerepe van, mint más filmekben a kameramunkának. 
 
A főszereplőddel, Jakob Cedergrennel hogyan vettétek fel a filmet? A felvétel idején tényleg a többi színésszel beszélt telefonon, vagy csak valaki besegített, és az ő hangjukat csak később kevertétek hozzá? 
 
Az egész sztorit kronológiai sorrendben rögzítettük, és nagyon hosszú, többperces snittekből raktuk össze. A vonal másik végén valóban a színészek voltak, akik ott voltak velünk a forgatáson, csak egy folyosóval arrébb, egy másik szobában ültek velem és egy monitorral. A beszédhangok 90%-át élőben rögzítettük, viszont a hangdizájnt csak később kevertük hozzá. Ez azért is volt jó, mert a hangokat így Jakob reakcióihoz időzítve tudtuk a film alá keverni.  
 
Jakob és még egy-két szereplő kivételével többnyire csak a színészeid hangjára volt szükséged. Ez a szokásostól eltérő castingfolyamatot eredményezett? 
 
Arra figyeltem, hogy emlékezetes és egymástól minél eltérőbb hangokat használjunk, hiszen itt a nézőknek gyakorlatilag a saját filmjüket kell megálmodniuk a hallottak alapján. A nézők egyetlen támpontja a szereplők hangja, ezért a válogatásnál én sem akartam más támpontot magamnak. Vakon hallgattam meg a színészeket, vagyis a castingügynök átküldte az elkészült meghallgatások hangfelvételeit, én pedig név, fénykép és minden egyéb információ nélkül csak és kizárólag a hang alapján választottam ki a színészeket.  
 
Az, hogy a teljes filmedet arra építed, hogy kizárólag egy színészt mutatsz egyetlen szobában, azért elég merész koncepció. Volt benned félsz, hogy talán nem működik majd? 
 
A filmhez felkészülésként több száz 911-es segélyhívást hallgattam végig, közben pedig képek pörögtek a fejemben és automatikusan elképzeltem magamban, hogy mi történhet a vonal másik végén. Biztos voltam benne, hogy ez a filmben is működni fog, csak azt nem tudtam, mennyire széles közönség lesz vevő minderre. A januári Sundance-es világpremier előtt ezért iszonyatosan ideges voltam, de amikor véget értek a vetítések, éreztem, hogy rendben ment. A reakciók csodásak voltak, a közönségdíjat is megkaptuk ott és Rotterdamban is, szóval ekkor már tudtam, hogy sínen vagyunk. 
 
Számomra meglepő volt, hogy a film sötét témái ellenére sok humort használsz benne. Erre miért volt szükséged? 
 
A bűnös egy nagyon feszes és feszült mozi, és időnként szükségem volt arra, hogy oldjam benne a feszültséget, amihez a humor tökéletes eszköznek bizonyult. Egy kicsit lélegezni kezdett tőle a film. Most némileg cinikus leszek, de szerintem ha meg tudod nevettetni a nézőt, utána annál nagyobbat fog ütni a drámai jelenet is. Jó, ha egy film nézőiből minél többféle érzést tudsz kiváltani. 
 
Amikor készültél a filmre, tapasztaltál bármi meglepőt? 
 
Korábban nem tudtam, hogy Dániában a segélyhívó központokban nem egyszerű telefonos operátorok, hanem valódi rendőrök dolgoznak. A sok hollywoodi film után nem erre számítottam. (nevet) 
 
A bűnösnek két fő sztoriszála van: az egyik az emberrablás, a másik pedig Asger múltja, illetve annak a rávetülő árnyéka. Kezdettől fogva nyilvánvaló volt, hogy két sztorit mesélsz majd párhuzamosan? 
 
Talán meglepődsz majd, de igazából Asger múltjával kezdődött minden: annak kidolgozása adta a film magját, és nem az emberrablós szál. Úgy gondolom, hogy a filmkészítésben a karakter a legfontosabb alkotóelem, ezért mi is Asgerrel, az ő hátterével és konfliktusaival kezdtünk, és amikor ezzel megvoltunk, ehhez igazítottuk hozzá a második sztoriszálat. A legjobb filmeknek azokat tartom, amik elsősorban a karakterekre építenek. Nem szerencsés, ha a történethez igazítjuk a karaktereket.  
 
Úgy tudom, A bűnösre sokban hatott Sidney Lumet munkássága. Elmagyaráznád, hogy miért éppen ő? 
 
Három kamerával, hosszú snittekben vettük fel a filmet - Lumet is így dolgozott annak idején a Kánikulai délután című filmjében. Azt a fajta feszültséget akartam visszaadni A bűnösben, amit annak idején a Kánikulai délutánt nézve átéltem. A hetvenes évek hollywoodi filmjei amúgy is nagy hatással voltak rám, mindig is ez volt a kedvenc filmtörténeti korszakom.  
 
Svédországban születtél, de a filmes iskolát már Dániában végezted, és az első filmed is dán. A dán filmes élet pezsgőbb a svédnél? 
 
Húszévesen költöztem Dániába, de már tinédzserként nagy rajongója voltam a dán filmművészetnek, hiszen rendkívül gazdag. Amikor kérdezik, hogy hová sorolom magam, mindig azt szoktam mondani, hogy a dán rendezők közé.  
Tulu
2018.10.22
|


Film premierek

Kölcsönlakás

magyar vígjáték, 98 perc, 2019

Hidegháború

angol-francia-lengyel romantikus filmdráma, 88 perc, 2018

Boldog halálnapot! 2.

amerikai horror, 100 perc, 2019

Az a nap a tengerparton

angol romantikus filmdráma, 110 perc, 2017

A Maria Callas-sztori

francia dokumentumfilm, 119 perc, 2017

Alita: A harc angyala

amerikai-argentin-kanadai sci-fi, 122 perc, 2018
Játék
Február 28-tól érkezik a magyar mozikba az Király Levente Piedone nyomában című portréfilmjének kibővített moziváltozata, amely az eddigi legátfogóbb portréfilm Bud Spencer életéről.
Filmek a TV-ben
18:20
Godzilla
amerikai fantasy, 1998
18:20
A sármőr
dán film, 2017 (feliratos)
18:50
A bűn árfolyama
amerikai-német thriller, 2008
18:50
Brigsby mackó
amerikai film, 2017
18:50
Legyőzhetetlen
amerikai dráma, 2006
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.