Londonban kezdtük a felkészülést az Oscar-díj-szezonra

A Pesti Est exkluzív beszámolója a Londoni Filmfesztiválról
Mivel idén sem a Sundance, sem Berlin, sem Cannes nem termelt ki igazán nagy Oscar-esélyest (bár a Csuklyások – BlacKkKlansmant azért emlegetik így páran), idén későn indult be a fesztiválokon az Oscar-díj-szezon. Egészen Londonig repültünk, hogy megnézzük azokat a filmeket, amikről télen mindenki beszélni fog.
Idén csak a Velencei, illetve a nem sokkal utána kezdődő Torontói Filmfesztiválon robbant be az Oscar-szezon. Mire az év ezen szakaszához érünk, általában már van néhány filmcím, ami a mezőnyből kiemelkedve várja, hogy majd vastagon megszórják Oscar-jelölésekkel, de 2018 ezúttal másképp gondolta. A Londoni Filmfesztivál szervezői mindig is híresek voltak arról, hogy jó érzékkel válogatnak más fesztiválok legjobbjaiból, de idén a szokásosnál is izmosabbra sikerült a program. A már bemutatott Oscar-esélyes filmek közül egyedül a Russell Crowe és Nicole Kidman főszereplésével készült Kitörölt fiú hiányzott a választékból, pedig idén akadt némi kockázat: a fesztiváligazgató, Clare Stewart szülési szabadságát töltve ezúttal nem vett részt a program összeállításában. Ám helyettese, Tricia Tuttle annyira jól vizsgázott, hogy a fesztivál véget értével őt nevezte ki a BFI új fesztiváligazgatónak. Persze Stewartot nem rúgták ki: maga mondott le, hogy a jövőben új szakmai kihívásokat keressen, legalábbis HR-es nyelven így szokás ezt mondani. 
 
Tuttle-vel a fesztivál jó lóra tett: művészeti igazgatói múltja mellett kétségtelenül ért a szakmájához, ráadásul garantáltan tovább fogja építeni azt a nőközpontú, feminista tematikát, ami kapcsán az LFF már évekkel ezelőtt elkötelezte magát. Annyira, hogy idén minden más filmfesztivált túllicitálva 30% fölé tornázták fel a női rendezők arányát a programban, ráadásul a versenyszekcióban a filmek felét nők rendezték (itt volt látható Nemes Jeles László Napszállta című munkája is), ami például a Velencei Filmfesztiválhoz hasonlítva igazi bravúr, ahol összesen egy filmet jegyzett nő a versenyprogramból. 
 
Közönségkedvencek orrba-szájba 
 
Sajnos a fesztivált nyitó Nyughatatlan özvegyek című sztárparádés thrillerről ugyan lemaradtam, de a program ezenkívül is bőven kínált közönségkényeztető darabokat. Londonban mindig is figyeltek arra, hogy a hardcore művészfilmek közé bőven jussanak a nagyközönség számára is fogyasztható darabok. Ennek talán a legékesebb példája az idei program meglepetésfilmje volt, ami olyan film, amire a nézők vakon váltanak jegyet, anélkül, hogy tudnák, mit kapnak a pénzükért. A Peter Farrelly (a Keresd a nőt! egyik rendezője) által jegyzett Green Book című road movie csodás film a barátságról, valamint az amerikaiak rasszizmusáról, és minden megvan benne ahhoz, hogy nálunk is az Életrevalókhoz hasonló sikere legyen. Viggo Mortensen akkora tapsot kapott a teremben az olasz–amerikai kidobóember/sofőr megformálásáért, hogy még ő is elcsodálkozott a nézők lelkesedésén.
 
Szintén nagyon szerették az emberek a kissé súlytalan, de a színészeket pompásan használó The Old Man and the Gun-t, ami példás főhajtás Robert Redford pompás karrierje előtt: még egyszer eljátszhatta a szerepet, amiért a legjobban imádták a nézők, a sármos mosolyú csibészt. Az Egy szent szarvas meggyilkolása rendezőjétől, Jorgosz Lantimosztól senki sem várta, hogy egy közönségbarát filmmel álljon elő, pedig ez történt. A kedvenc című udvari cselszövéseket bemutató mozija nemcsak rendkívül szórakoztató, hanem hihetetlenül vicces is, Emma Stone pedig újra bizonyítja, hogy egészen elképesztő komika.  
 
A hardcore darabok 
 
Persze a vérbeli művészfilmek szerelmesei is bőven kaptak a jóból. A mexikói Alfonso Cuarón ünnepelt filmje, a Roma egy rendkívül érzékeny, személyes, költőien realista darab, amiben a rendező a saját gyerekkori babysitterének állít mozgóképes, megható emléket. A legjobb idegen nyelvű film esélyesének tartják, ugyanakkor óriási kár, hogy mozivásznakon csak elvétve lesz látható: a Netflix forgalmazza majd a saját csomagjában decembertől a fekete-fehér csodát. Költőiségből bőven jutott Barry Jenkinsnek is, aki a Holdfény után újfent szerelmesfilmet forgatott. Az If Beale Street Could Talk csodás, fájdalmas történet a szerelemről, ami áldozatul esik az amerikai fehérek rasszizmusának. Szintén az amerikai rasszizmust járta körül a The Hate U Give: egy lánynak egy igazoltatás során lelövi a barátját egy rendőr, ő pedig a trauma hatására teljesen megváltozik.
 
Nem ígért könnyű szórakozást a Natalie Portman és Jude Law főszereplésével készült Vox Lux sem. Brady Corbet filmje egy tinilányról szól, aki túlélt egy iskolai mészárlást, majd a megemlékező ünnepségen elénekelte a saját dalát, amiért felkapta őt egy kiadó, és gigantikus popsztárt csinált belőle. A fesztivál legnagyobb meglepetését pedig Melissa McCarthy szállította. A vastag humorú, komikus szerepeiről ismert színésznő a Can You Ever Forgive Me? főszerepében bújt Lee Israel írónő bőrébe, aki azzal lett ismertté, hogy híres írók magánleveleit hamisította, majd adta el őket jó pénzért, mintha igaziak lennének. Sötét tónusú, szomorú, mégis életteli, árnyalt alakítás: ne csodálkozzunk, ha majd az Oscar-jelöltek között láthatjuk viszont. 
Tulu
2018.10.29
|


Film premierek

Toy Story 4.

amerikai animációs film, 100 perc, 2019

Casanova - Az utolsó szerelem

francia történelmi dráma, 98 perc, 2019

Gyerekjáték

amerikai horror, 90 perc, 2019

Csekély esély

amerikai vígjáték, 125 perc, 2019
Játék
Az Illumination és a Universal Pictures bemutatja Dr. Seuss közkedvelt karácsonyi klasszikusa alapján készült legújabb animációját, A Grincset.
Filmek a TV-ben
23:45
Get Carter
amerikai krimi, 2000
23:50
Elmosódott igazság
kanadai thriller, 2017
23:55
A nagyfőnök
hongkongi akciófilm, 1971
23:55
Egy veszedelmes elme vallomásai
amerikai filmdráma, 2002
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.