„Ki kell lépnünk a saját buborékjainkból” - Steve McQueen

Teljesen új műfajban próbálta ki magát a 12 év rabszolgaság rendezője, amikor úgy döntött, hogy egy ’80-as évekbeli brit sorozatból adaptál amerikai heist-filmet. Társ-forgatókönyvírónak az utóbbi években nagy sikerrel adaptált regények, a Holtodiglan és az Éles tárgyak szerzőjét, Gillian Flynnt választotta maga mellé.

49 éves.

 

A 12 év rabszolgaság című filmje 2014-ben elnyerte az Oscar-díjat.

 

Első két nagyjátékfilmjének (Éhség, Szégyen) főszereplője Michael Fassbender.

A Nyughatatlan özvegyek főszereplői olyan asszonyok, akikre hatalmas adósságot hagytak bűnöző férjeik, így kénytelenek szélsőséges módszerekhez folyamodni a pénz megszerzéséért. 
 
Mennyi idő telt el a 12 év rabszolgaság Oscar-díja után, mire eldöntötted, hogy a Nyughatatlan özvegyek lesz a következő filmed? 
 
Már a 12 év rabszolgaság előkészítése idején tudtam, hogy ez lesz a következő filmem. 13 évesen láttam először az Özvegyeket a tévében, és hatalmas hatással volt rám. Azonosultam ezekkel a nőkkel, akiket a külsejük alapján ítélnek cselekvésre képtelennek. Londonban élő 13 éves fekete srácként át tudtam érezni a helyzetüket. Ez a négy esélytelennek tűnő nő végül elért valamit, ezzel inspiráló karakterekké válva. 
 
Mégis csak az Oscar után három évvel kezdtétek meg a forgatást Chicagóban. 
 
2011-ben jött az ötlet, A szégyentelen után, mert Hollywoodban voltam és ismertem több olyan színészt, akik éppen ráértek volna. Arra gondoltam, hogy 35 éve cipelem magammal ezt a tévésorozatot, pedig anno még sejtésem sem volt arról, hogy végül filmkészítő leszek. Akkoriban még nem tudtam, hogy egy ilyen filmet szeretnék csinálni, aztán 2011-ben megszületett az ötlet, és a megvalósítás is lehetségesnek tűnt. Elkezdtem eljárni Chicagóba, beszélgettem az FBI embereivel, az alvilág visszavonult tagjaival, politikusokkal, vallási vezetőkkel. Érdekes volt az eredetileg 1983 Londonjában játszódó történetet áthelyezni napjaink Chicagójába, mert ott most kifejezetten kiélezett a helyzet. Politikailag, etnikailag, minden szempontból. A történet fikciós, de azt akartam, hogy a valóságban gyökerezzen.  
 
Beszéljünk az özvegyekről. Mindegyikük más-más társadalmi háttérrel rendelkezik. Meddig tartott a karakterek és a környezetük megalkotása? 
 
Hosszú ideig, mert a szereplőknek hitelesnek kellett lenniük. Azt hiszem, először Belle karaktere volt meg, akit Cynthia Erivo alakít. Veronicával kapcsolatban először nem tudtam, hogy latino, fekete vagy fehér legyen, de Viola Davisben megtaláltam az emberem. Számomra ő olyan karakter, mint Katharine Hepburn, Bette Davis és Joan Crawford. Vagy Greta Garbo! Olyan méltóságteljes kisugárzása van, ami a ’30-as, ’40-es és ‘50-es évek filmjeiben volt a norma, de manapság látszólag ritkaságszámba megy, hogy ilyen típusú emberekre bízzák egy nagyszabású film főszerepét. Elizabeth Debicki esetében a szereplő által bejárt út volt a fontos: hogyan bántalmazta az anyja és a férje is ezt a butának tartott és többszörösen kihasznált amerikai–lengyel lányt. Michelle Rodriguez érdekes módon az édesanyjára gondolva vállalta a szerepet. Először nemet mondott nekem, ezért meg kellett hallgatnom több mint száz másik nőt, de nem találtam meg a karaktert. Megint meg kellett keresnem Michelle-t, kérleltem, hogy találkozzunk, és akkor elvállalta.  
 
Nem okozott nehézséget az akciójelenetek leforgatása? 
 
Nem volt feltétlenül nehéz, inkább csak új. Az új pedig izgalmas! Imádok olyan szituációba kerülni, ami ismeretlen számomra, mert ilyenkor lehet tanulni, és az mindig csodás. Ha nem tudom a válaszokat, akkor valaki más tudni fogja, én pedig megtanulom. Remek dolog annyira szabadnak lenni, hogy merünk hallgatni másokra. Nem teszik elegen. 
 
Mi volt a legnagyobb meglepetés, ami a film készítése során ért? 
 
A tény, hogy elkészítettem egy műfaji filmet. Illetve az, hogy a műfaji hagyományokat felhasználva belevittem egy kicsit a valóságból, hogy mindenki részt vehessen ebben a filmben – ez számomra nagy jelentőséggel bír. Négy különböző etnikumú és különböző társadalmi osztályba tartozó nő fog benne össze, hogy véghezvigyenek valamit. Azt gondolom, hogy ez jól jelképezi azt, ami a világban történik. Ki kell lépnünk a saját buborékjainkból és be kell fogadnunk mindenkit. És ez nem arról szól, hogy leereszkedünk egy alsóbb szinte, hanem arról, hogy új embereket veszünk be a narratívába. Ha a nézők beülnek egy popcornnal a moziba, és utána bizonyos dolgok világosabbá válnak számukra, az fantasztikus. Egyébként pedig mindenki érezze jól magát közben! Szerintem ebben a filmben minden megvan, amire egy nézőnek szüksége lehet, részemről pedig egy rendkívül személyes alkotás. 
 
(18 kép)


Film premierek

Kölcsönlakás

magyar vígjáték, 98 perc, 2019

Hidegháború

angol-francia-lengyel romantikus filmdráma, 88 perc, 2018

Boldog halálnapot! 2.

amerikai horror, 100 perc, 2019

Az a nap a tengerparton

angol romantikus filmdráma, 110 perc, 2017

A Maria Callas-sztori

francia dokumentumfilm, 119 perc, 2017

Alita: A harc angyala

amerikai-argentin-kanadai sci-fi, 122 perc, 2018
Játék
Február 28-tól érkezik a magyar mozikba az Király Levente Piedone nyomában című portréfilmjének kibővített moziváltozata, amely az eddigi legátfogóbb portréfilm Bud Spencer életéről.
Filmek a TV-ben
H
11
K
12
Sze
13
Cs
14
18:10
Viszlát, Christopher Robin
angol életrajzi film, 2017
18:10
A Gyűrűk Ura - A király visszatér
amerikai kalandfilm, 2003
18:15
Asterix Amerikában
francia-német animációs film, 1994
18:25
Mona Lisa mosolya
amerikai dráma, 2003
18:30
Szilveszter éjjel
amerikai vígjáték, 2011
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.