„A kultúra fogyasztása egy tanulási folyamat” - Lőrincz Edina

A Pesti Est exkluzív interjúja
Idén tíz éve alakult meg az Óbudai Kulturális Központ Nonprofit Kft., aminek ma már öt háza működik a III. kerületben. A száz feletti állandó program mellett az intézmények helybe hozzák a kultúrát, lehetőséget biztosítanak az amatőr kezdeményezéseknek és közösséget teremtenek. Lőrincz Edinával, az Óbudai Kulturális Központ igazgatójával beszélgettünk.
Utoljára hat évvel ezelőtt beszélgettünk veled, azóta két új ház is nyílt itt Óbudán.  
 
A közművelődési szakmában alapkoncepció a kulturális esélyegyenlőség megteremtése, ami területi szempontból azt kívánta meg, hogy még két helyszínt találjunk Óbudán. Az Óbudai Kulturális Központ a San Marco utcában 1975-ben épült, a Békásmegyeri Közösségi Ház a ’80-as években jött létre, és a csillaghegyi ház is régóta működött már egyesületi formában. Mivel Óbuda tulajdonképpen kisebb városrészekből áll, szükségesnek éreztük, hogy Kaszásdűlőn is működjön egy ház, ez lett a 3K (Kaszásdűlői Kulturális Központ). Emellett a Kolosy téren, a piac első emeletén alakult meg a Civil Ház, aminek a működése végül kicsit más lett, mint általában a művelődési házaké. Itt civil szervezetekkel kötött megállapodások révén tudunk ingyenes programokat biztosítani a lakosság számára, például most, az adventi időszakban közösen állítunk betlehemet a kézműves egyesületekkel és azokkal a civil szervezetekkel, akik a családos-gyerekes területen működnek. Ez a konstrukció 2013 óta nagyon jól működik, és ha minden igaz, akkor nemsokára egy nagyobb helyre költözhet majd a Civil Ház, mert akkora igény van rá. 
 
Az öt ház különböző profilokkal működik?  
 
Valójában mindig a helyi szokásoknak megfelelően, tulajdonképpen a lakossággal szimbiózisban igyekszünk kitalálni azt, hogy mi működne jól az adott helyen. Míg az Óbudai Kulturális Központ inkább egy tradicionálisabb belső óbudai hely, Békásmegyeren sokáig főleg a fiataloknak és családoknak szerveztünk programokat, de ott most nagyon erős vizuális kultúra kezd kialakulni. A ház homlokzatán, az árkádok alatt jelenleg is van egy kiállítás, és ott is elkezdtünk mozielőadásokat szervezni, ami nagyon népszerűvé vált mostanában. Igazi bejegyzett mozit Csillaghegyen üzemeltetünk, amit Csillag Mozinak neveztünk el, és ott tulajdonképpen az határozza meg a programokat. Vannak zenésfilm-vetítések, amihez kapcsolódva élőzenei koncerteket, máskor beszélgetéseket szervezünk színészekkel, rendezőkkel, aki bevezetnek minket az adott alkotás kulisszatitkaiba. Kaszásdűlő azért érdekes, mert az – a többi óbudaihoz képest – egy kis lakótelep, ami viszont városépítészetileg eléggé behatárolt. Ott a helyi lakosság nagyon jól vette, hogy oda is telepítettünk egy kis kulturális intézményt, mert rögtön birtokba vették. Az egy kis helyiség, aminek egyik terme színházteremmé vált, a másikat pedig egyéb szabadidős tevékenységekre használják. Azért is jó, hogy ez létrejött, mert míg az Óbudai Kulturális Központ színházterme a nagyobb darabokhoz tökéletes, a 3K pódiumszínpada kamaradarabok, monodrámák, intimebb előadások befogadására alkalmas.  
 
A 3K-ban például nemrég látható volt A csemegepultos naplója, míg az Óbudai Kulturális Központban például a Turay Ida Színház vendégszerepel majd. Mennyire feladatotok, hogy a budapesti előadásoknak is helyet biztosítsatok? 
 
Azt gondolom, hogy egy művelődési háznak, még Budapesten belül is, az is funkciója, hogy helybe hozza a színházat vagy a kiállításokat, és úgy tűnik, hogy ez elég jól működik. 
 
Nagyon vegyes a zenei kínálatotok is, Szinetár Dóra lemezbemutató koncertjétől az Eta- és Kretens-buliig sok minden megtalálható benne. 
 
Igen, bár az Eta és a Kretens azért kötődnek ehhez a helyhez, mert egy punkközpont volt itt a nyolcvanas években, és ők kicsit „hazajárnak” ide. Szinetár Dóra pedig gyerekkorában szavalóversenyt nyert itt. Így ő is kötődik a házhoz. Azt fontos azonban kiemelni, hogy a hagyományos értelemben mi nem rendezvényszervezők vagyunk. A közművelődés inkább egyfajta értékközvetítés, nem véletlenül hívtak minket népművelőknek korábban. Ez szerintem nem volt rossz szó, mert nekünk az igényekhez képest kell kitalálnunk, hogy mi az, ami értéket közvetít. Mi az, amit a 21. században itt Budapesten képző- vagy bármilyen művészetnek érdemes nevezni. Ugyanakkor fontos azt is szem előtt tartani, hogy a kultúrházaknak továbbra is az egyik fő funkciója – amiért egyébként eredetileg megszerettem a szakmámat –, hogy teret enged az amatőr alkotóművészetnek. Szinte sehol máshol nem tud bemutatkozni, kibontakozni az ember, akár gyerekként vagy felnőttként, mint egy művelődési házban. Itt bárki önfeledten szerepelhet ugyanazon a színpadon, ahol egy Kossuth-díjas művész, és azt gondolom, hogy ezt a szerepet fontos, hogy továbbra is betöltse egy művelődési ház. 
 
Milyen állandó programjaitok vannak? 
 
Körülbelül száz állandó programunk van, tanfolyamok, előadások, nagyon sok mozgásos program, társastánc, harcművészet, sakk, egészséges életmóddal kapcsolatos előadás, Biblia-előadás, színházi kulisszatitkok előadás, kézműves alkotóház… Rengeteg programunk van, és azt remélem, hogy mindenki megtalálja a neki valót. Emellett bíztatok is mindenkit arra, hogy jelezzék felénk, hogy mik azok a dolgok, amiket szeretnének. Ezek azok a programok, amik szerintem a művelődési házak alaptevékenységét, mindennapjait adják. Nagyon sokan ezeket a programokat keresik. Komplett családok élnek itt velünk tulajdonképpen, van, aki a gyerekét beíratja az egyik tanfolyamra, ő maga eljár tornázni, hétvégén pedig a nagymama elhozza az előadásra az unokát. Számomra ez a szépsége a szakmámnak.  
 
Hogy alakítjátok ki az egyéb programokat? 
 
Azt szoktam mondani, hogy meg kell fogalmazni, hogy mi az, amit mi szeretnénk, amit itt meg lehet valósítani, és hogy kiknek csináljuk. Huszonhárom éve dolgozom itt, és egy idő után az ember olyan kapcsolatot alakít ki a helyi közösséggel, hogy folyamatos visszajelzéseket kap. Minden művelődési ház közönsége egy idő után közösséggé válik, és ez különbözteti meg legjobban a többi kulturális intézménytől. Itt sokkal több az interaktív lehetőség, ami személyesebb kapcsolatot enged teremteni. A művelődési házaknak mindig is más volt a humánpolitikája, itt én szedem a jegyet vasárnap az előadáson. Régebben előfordult, hogy ez kényszerűségből történt, de most már a harmadik kerületi önkormányzat támogat minket annyira – és nem csak minket, de más kulturális intézményeket is –, hogy erre ne legyen szükség, mégis fontosnak tartom, hogy az emberek között legyünk. Látjuk rajtuk, hogy tetszett-e nekik az előadás, sőt meg is mondják a véleményüket, amire egyébként is buzdítjuk őket.  
 
Melyek azok a programok, amit kiemelnél? 
 
Nagyon népszerű az irodalmi kávéházunk, aminek a következő vendége november 30-án Szávai Viktória lesz. Ez annyiból különleges program, hogy az egyik teremben kávéházi hangulatot próbálunk megteremteni, a belépőjeggyel együtt a vendégek kapnak egy kávét vagy teát, és egy étlapszerű kiadványból rendelhetnek verseket, műveket, amiket a művészek előadnak. A vasárnapi gyerekelőadások is nagyon népszerűek. A 3K-ban is van egy sorozatunk, ahol Barabás Éva beszélget művészekkel, érdekes emberekkel, az ő mostani vendége Vecsei H. Miklós színművész lesz november 30-án. Lesz Bódi Magdinak és a Stúdió 11-nek egy karácsonyi műsora az ÓKK-ban. A Békásmegyeri Közösségi Házban is elkezdtünk színházi előadásokat szervezni, itt Ivancsics Ilona és Színtársainak egy darabja lesz látható, illetve még a Mágnás Miska is. Csillaghegyen lesz egy swing est, Kaszásdűlőn pedig gyerekelőadások. Ezenkívül természetesen minden házban lesznek adventi, karácsonyra készülő programok. 
 
Szerinted mi az, ami miatt az emberek szívesen járnak hozzátok? 
 
A kulturális intézmények között a mai napig a legnagyobb látogatottsága a művelődési házaknak van, mert ide valóban bárki bejöhet. Itt nem kell az embereknek azon aggódniuk, hogyan is kell felöltözni az operába, vagy hogy bemehet-e egyáltalán egy nagy galériába. A kultúra fogyasztása egy tanulási folyamat, és azt gondolom, hogy a művelődési házakban ezt könnyebb elkezdeni, mert átmenetet, összekötő kapcsot tudnak nyújtani. Mindenkit szeretnénk már gyerekkorba megtanítani arra, hogy bátran bemehet egy kulturális intézménybe. Ugyanakkor nálunk egyfajta bizalomnak, kapcsolatnak is ki kell alakulnia, és ebből a szempontból nehezebb a dolgunk, mint más kulturális intézménynek. Nem vagyunk professzionális kiállítóterem, színház, mozi, ráadásul Budapesten nagyon sok ilyen intézmény van, mégis mindegyikre szükség van. Azt gondolom, a legnagyobb öröm pont az, hogy az embereknek mindezekre szükségük van, és reméljük, ez így is marad. 
 
Molnár Ágnes
2018.11.28
|


Játék
A Dés. Évtizedek óta fogalom a magyar zenei életben. Musicalek, filmzenék, nagy slágerek és dzsesszlemezek sora fűződik a nevéhez. De az utóbbi években történt valami, kilépett a nyilvánosság elé a saját magának írt dalaival...
Copyright © 2018 Minnetonka Lapkiadó Kft.