Firkákból született sztárok – Interjú Dániel Andrással

„Sokszor az az érzésem, hogy a kuflik tőlem függetlenül léteznek.”
A Pesti Est exkluzív interjúja
Néhány év leforgása alatt valódi sztárok lettek a kuflik, ezek a nem is kifli-, nem is kukac-, nem is bab- és nem is kavicslények, akiknek életéből a tizedik mesekönyv jelent meg idén, és készül a második és harmadik rajzfilmsorozat is. A kuflik megálmodójával, Dániel András író-grafikussal beszélgettünk.
Idén jelent meg a Kuflik tizedik története, pedig állítólag nem is szereted a sorozatokat. 
 
Én sem gondoltam, hogy ennyi lesz belőle, eredetileg összesen három képeskönyvet terveztem készíteni a kuflikról, de akkor még nem tudtam, hogy akkora sztárok lesznek, hogy még rajzfilmsorozat is készül róluk. A rajzfilm számomra nagyon izgalmas kaland, annak ellenére, hogy mielőtt belevágtunk, szembe kellett néznem vele, mivel is jár ez. Az első évad tavaly került a mozikba, és mivel a tervek szerint több évad is készül, a folytatáshoz előre kell dolgoznom, ami elég sok kuflitörténet megírását, megrajzolását jelenti.  
 
Hogy született meg az első kufli és az első történet? 
 
Mint a legtöbb dolog, az első kufli is véletlenszerűen született meg. Minden kezem ügyébe kerülő cetlire, borítékra firkálgatok, és ha megtetszik egy ilyen rajz, akkor azt elrakom. Egyszer firkáltam így egy kukacszerű valamit, aztán elraktam a többi közé. Borítékokban gyűjtöm ezeket, hátha jók lesznek valamire, és időnként, ha keresek valamit, előveszem őket, és néha még rá is csodálkozom egyikre-másikra, mert sokszor nem is emlékszem rájuk.  
 
Szóval nem rendszerezed a rajzaidat? 
 
Nem vagyok egy kimondottan rendszerező típus. Sőt, inkább azt mondanám, iszonyatos küzdelmet kell folytatnom a rendszerezéssel, hogy ne vegyen körül egy totális káosz, amiben nem tudom, mi hol van. Szóval, egyszer a kezembe került az előbb említett firka, és beugrott az a név, hogy „kufli”, ami, ugye, a kukac és a kifli szavakból jött létre. És ha az embernek eszébe jut egy név, akkor az a valaki elkezd élni, mert attól fogva olyan, mint egy ember a szomszédban. 
 
Van személyes kedvenced a kuflitörténetek közül? 
 
Igen, van egy, de az még nem jelent meg. Van egy történet, amiben a kuflik kipróbálják, hogy mi van akkor, amikor semmi nem történik. Egyébként eredetileg is olyannak képzeltem el a kuflikat, hogy igazából sosem történik velük semmi különös, a nagy heverészésen és lötyögésen kívül. Ehhez képest most már elég mozgalmas az életük, bár az eredeti ötletből annyit azért sikerül megmenteni, hogy eléggé idétlen dolgok esnek meg velük, sehol egy igazi ellenség vagy komolyan vehető probléma, a tanulságról nem is beszélve… 
 
Hogy kezdesz hozzá egy-egy történet megírásához? 
 
Sokszor egy-egy szituáció vagy egy mondat születik csak meg a fejemben: az egyikük mond valamit, de azt, hogy mit válaszol rá a másik, nem is tudom elsőre. Elkezdem írni a történetet, és akkor előmászik, mondjuk, Fityirc valahonnan, és válaszol vagy hozzáfűz valamit ahhoz a mondathoz, amiből elindul a történet. 
 
Veled élnek már ezek a figurák? 
 
A kuflik egyre bővülő világát látni nagyon különös élmény, és nekem sokszor nem is az az érzésem velük kapcsolatban, hogy velem élnek, hanem éppen hogy tőlem függetlenül léteznek már. Teszik a dolgukat, jönnek-mennek a világban. 
 
A karaktereket élő személyekről mintáztad? 
 
Gyakran megkérdezik tőlem, hogy a családtagjaim vagy a barátaim magukra ismernek-e egy-egy karakterben, de szerintem ez nem ennyire egyértelmű. Ettől függetlenül a kuflik reményeim szerint életszerű karakterek, amilyenekkel simán összefuthatunk az utcán vagy a 4-es, 6-os villamoson, mert mind a heten totál hétköznapi fazonok. 
 
Idén megjelent egy ifjúsági könyved is, A nyúlformájú kutya, ami egy kutyáról szól, aki belül kutya, de kívülről inkább nyúl. Ő hogyan született meg?  
 
Egyszer firkáltam telefonálás közben egy figurát, ami nyúlra is emlékeztetett, kutyára is, kicsit antropomorf is volt, és hirtelen ötletből aláírtam, hogy „a nyúlformájú kutya". Ezt a képet nem tettem be szokásos módon a borítékba, hanem kiragasztottam az íróasztalom fölé. Onnantól kezdve ott lógott a polc szélén. Időnként ránéztem, és minél tovább lógott ott, annál inkább azt éreztem, hogy kezdenem kellene valamit vele. Elképzeltem, hogy ahogy lóg ott a polc szélén, a papíron, vajon mire gondolhat. És egyszer előjött bennem egy gyerekkori érzés. Már akkor is sokat rajzoltam mindenféle figurákat, és előfordult, hogy amikor nem sikerült olyan jól egy rajz, akkor azt gondoltam, hogy „szegény, neki már annyi, őt már nem lehet kijavítani, ő örökre így marad azzal az elrontott orral vagy túl nagy füllel. És hogy én ugyan megcsináltam őt, de már nem tudok segíteni rajta”. Ez a gyerekkori gondolat valahogy beugrott ennek a rajznak a kapcsán. Abból az irányból kezdtem megközelíteni, hogy ő ezt vajon hogyan éli meg, mit gondol, mit mondana erről az egészről, és addig piszkált a dolog, míg arra jutottam, hogy megpróbálom „kihangosítani” a gondolatait. A történet lényege annyi, hogy ő egy kutya, akit véletlenül vagy szándékosan elrontott a rajzolója, ezért sokkal inkább nyúlra emlékeztet. Ilyen formában jár-kel egy könyvben, aminek a borítói határolják azt a világot, amiben ő él, és amiből nem tud kilépni.  
 
Izgalmas, hogy bár ifjúsági könyvről van szó, ez mégis egy képeskönyv, amiben a szöveg és az illusztráció ugyanannyira fontos. 
 
Izgatott az a feladat, hogy olyan képeskönyvet készítsek, ami tematikájából adódóan már tizenéveseknek szól. Ez továbbra is érdekel, sőt még azt is el tudom képzelni, hogy felnőtteknek szóló képeskönyvet is készítsek. 
 
A legtöbb könyvedet te írod és illusztrálod, de van kettő, amiben csak szerző vagy. Ez miért alakult így? 
 
Az egyik ilyen a Smorc Angéla nem akar legóba lépni című könyv volt, amit a feleségem, Pikler Éva illusztrált. Ez egyrészt azért alakult így, mert szerettünk volna egy könyvet közösen csinálni, ráadásul én már régóta ki akartam próbálni, hogy milyen az, amikor a hóhért akasztják. Mivel én gyakran illusztrálom mások könyveit, sokszor elgondolkozom azon, milyen is lehet egy írónak, aki ki van szolgáltatva mindenféle grafikusok kénye-kedvének. A másik az Utazz Bálnabusszal! című nagyméretű képeskönyv volt, ami úgy született meg, hogy a kiváló grafikusnak, Máray Mariann-nak voltak egy bizonyos koncepció köré épült képei, és megkeresett, hogy írjak szöveget hozzájuk. Így ez a könyv pont fordítva készült, mint ahogy az általában történni szokott. 
 
Hihetetlen történeteket tudsz kitalálni. Kicsit újra gyerekké válik egy gyerekkönyvszerző? 
 
Nem hiszem, hogy ez igaz lenne rám, én felnőtt fejjel írom ezeket a történeteket, talán inkább az lehetséges, hogy valamivel jobban emlékszem a gyerekkori dolgaimra, gondolataimra, arra, ahogy akkor láttam a világot, mint a legtöbb felnőtt. Például az És most elmondom, én hogyan liftezem-ben megjelenik némi önéletrajzi szál is, mert nekem tényleg zöldbab volt a jelem az óvodában. 
 
Manapság minden sorozatban jelenik meg. A Kufli-sorozaton kívül a Kicsibácsi és kicsinéni (meg az Imikém) könyvből is két kötet készült. Lesz még folytatása valamelyik könyvednek? 
 
Gyakran felteszik nekem ezt a kérdést, de nem tudok rá biztos választ adni. Erőltetni semmiképp sem erőltetném. Csak akkor írnám tovább bármelyiket is, ha a szereplők „kikényszerítenék”, ha eszembe jutnának róluk újabb történetek.  
 
Akárhogy is nézzük, brand lett a kuflikból. Nem féltél ettől? 
 
De, igen. Pont ezért igyekszem figyelni rá az írásnál is, és a kuflivilág különböző kiterjesztéseinél is, hogy a történet ne veszítse el az eredeti jellegét vagy hangulatát. Szerencsére mindenre van rálátásom, beleszólásom kufliügyben, semmi nem történhet velük anélkül, hogy rábólintanék. Ami nehezebb, az az írás része, hogy frissen tudjam tartani a kuflik világát, és megpróbáljam elkerülni, hogy rutinszerűvé váljon, vagy hogy önkéntelenül önismétlésbe keveredjek, újrahasznosítsak egy-egy korábbi ötletet.  
 
Érdekes, hogy már nagyok voltak a gyerekeid, amikor elkezdtél gyerekmeséket írni. Ők mit szólnak hozzá? 
 
Tetszik nekik, szerintem viccesnek tartják, hogy ezt csinálom. A legidősebb fiammal, aki dramaturg szakon végzett a színművészetin, már dolgoztunk is együtt. Tavasszal mutatták be a Mit keresett Jakab az ágy alatt bábelőadást a Budapest Bábszínházban, aminek ő volt a dramaturgja, csakúgy, mint a szombathelyi Mesebolt Bábszínházban a Kicsibácsi és Kicsinéni előadásnak. 
 
Ha jól tudom, a Kuflikból is készült már bábelőadás. 
 
Igen, még két évvel ezelőtt Rumi László rendezett a szatmárnémeti színházban egy remek kuflidarabot, idén tavasszal pedig a Színművészeti Egyetem elsős bábszakos hallgatói készítettek egy vizsgaelőadást kuflitörténetekből, amit nemrég a téli PagonyFeszten a nagyközönség is láthatott. Annyira sikeres volt, hogy szó van esetleges újabb előadásokról is. 
 
Jelenleg min dolgozol? 
 
A kuflik most pihennek egy kicsit, jelenleg egy hosszabb lélegzetű szövegen dolgozom, amit egyelőre csak „valaminek” hívok, mert még erősen alakulóban van. 
 
Mit lehet elárulni róla? 
 
Ha lehet, még semmit, mert – afféle babonából – egy bizonyos pontig nem szeretek arról beszélni, amin éppen dolgozom. Ez annyira igaz, hogy egy ideig még a kiadómnak sem szoktam elárulni, mi készül. De ők már hozzászoktak, és a kiadói tervben már csak azt írják a nevem mellé, hogy „valami”. Amennyire most látom, ez valószínűleg nagyobb terjedelmű lesz, mint bármi más „valami”, amit eddig írtam. Ezért is próbálok mostanában több időt „varázsolni” az írásnak, ami nem egyszerű, mert sokszor a rajzos feladatok meglehetősen rátelepednek az életemre.  
Molnár Ágnes
2018.12.12
|


Egy kutya hazatér

amerikai családi film, 96 perc, 2019

A Grincs

amerikai animációs film, 86 perc, 2018

Asterix: A varázsital titka

francia animációs film, 85 perc, 2018

Mary Poppins visszatér

amerikai családi film, 130 perc, 2018

Lengemesék 2 - Tél a nádtengeren

magyar animációs film, 90 perc, 2018
További gyerekfilmek
Ifjúsági/gyerek műsorok a TV-ben
H
14
K
15
Sze
16
Cs
17
P
18
Szo
19
11:30
Masha és a medve
II. évad, 8. rész: Csak egy fotó!
11:30
Badanamu Pop
I. évad, 17. rész
11:33
Sam, a tűzoltó
VI. évad, 14. rész
11:36
Medvetesók
2015, 85. rész: Kosárlabdameccs
11:40
Masha és a medve
II. évad, 9. rész: Beugratós
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.