Boróka - A démonűző, stresszoldó bogyócska

Méreg-, alma- és szürkészöld, liláskék és fekete. Bogyók és tűlevelek. Milyen gyönyörű színkompozíció és harmonikus formavilág. Egy boróka így néz ki általában, mindennap, este és reggel, télen és nyáron. Nem unalmas, mindig nett. Önmagában változatos.
A ciprusfélék családjába tartozó borókanemzetségen belül is 55 faj létezik. Az örökzöld cserje, mely fűszer- és gyógynövény, 3 és 5 méter közötti magasságokba nő. A latinul Juniperusnak nevezett csapat tagjai többféle alakúak, mutatósak, de ez nem jelenti azt, hogy kényesek is. A boróka hazánkban is megtalálható egyik alfaját közönségesnek is hívják, de egyébként is igénytelen az életvitele, azaz szinte mindent kibír. 
 
A boróka és a jin-jang 
 
E kettőt most csak mi hoztuk így össze, de nagyon érdekes, hogy a kétlaki növény lehet bokros, de fatermetű is. A keleti jelkép ott kapcsolódik össze e növénnyel, hogy a nőivarú egyedek, amelyeket ugye a másik poroz be, szétterülő formában nőnek, terjednek, míg a pasik, akiket itt porzónak nevezünk, az egekbe törnek. A befelé forduló, lágyabb energia és a kifelé haladó, felfelé emelkedő. Ismerős? 
 
A lapos tűlevelek fonákja ugyan zöld, de fényesen ezüstös, emiatt tűnik bizonyos fényben és szögben szürkésnek. Illata friss, átható, jellegzetes. Citromra, esetleg almára emlékeztet. Levélhónaljaiban, melyből rengeteg van, növekednek a hengeres porzós virágok, és ezekből nyílnak a törpehajtások, melyekből pedig a rügyszerű termős virágok. A borókabogyó éretten fekete, de ahhoz, hogy beérjen, két-három év kell. Ezért láthatók a bokron egyszerre éretlen és érett, azaz zöldes és fekete gömbök is. 
 
Hol van otthon a világban és mi a funkciója? 
 
Főleg Északon, de ott aztán elég sok helyen, mondhatnánk, kozmopolita: Észak-Amerikában, Észak-Ázsiában, Észak-Afrikában és szimplán Európában. A napfényes, száraz területeket szereti, főleg ott található, ahol a szélsőségesebb időjárás miatt erdő nemigen. Jól elvan a tengerparton, de bírja a 2-3000 méteres magaslatokat is. Nálunk a Kiskunságban és a Somogy megyei Barcs környékén található. 
 
A boróka az a növény, amelyet barokk kertekben sokszor láthatunk: pázsit, kavicsos, kanyargós utak, egy-egy szökőkút és a borókabokrok a megfelelő alakzatban, formára vágva. Aztán szintén boróka volt az, ami karácsonyfaként méltóságteljesen tartotta a díszeket, amíg ki nem túrta őt szerte a világban a fenyő. Ehhez a szokáshoz bátran vissza lehet térni, de érdemes földdel együtt cserépben beállítani a szobába, hogy aztán ismét kitegyük a szabadba. Fás része a bútorkészítésben kap szerepet, intarziák alkotásának egyik résztvevője, valamint ceruza, ostornyél, sétapálca, pipaszár és hangszerek alapanyaga is. 
 
És van gyógyhatása is? 
 
Természetesen. A növény bogyójából készülnek különböző termékek, melyeket más-más probléma kezelésére használhatsz. Illóolaja a télen könnyedén összeszedhető hurutos megbetegedések esetén az egyik legjobb inhaláló szer, asztmásoknak is segít. Jelentős a vizelethajtó és emésztést segítő hatása. Külsőleg alkalmazva a reumás fájdalmak csökkentésére is alkalmas. Hajhullás, korpásodás ellen is kiváló. Gyógyítja a pikkelysömört, a bőrgyulladást, jó hatással van a narancsbőrre, tisztítja a pattanásos arcbőrt, de még stresszoldásra is jó, csökkenti a szorongást, tehát valóban csodaszernek tűnik, ahogyan azt eleink képzelték. Ők nem sajnálták az energiát, kis vászonzacskóba az ajtajukra akasztottak egy keveset ebből a fűszeresen illatos bogyóból, hogy elűzzék a démonokat. 
 
Az egyiptomiak annak idején nemcsak halottaik balzsamozásakor használták, hanem a saját testüket is bedörzsölték a bogyó olajával. Füstöléssel érték el, hogy testileg-lelkileg is megtisztuljanak. Rágógumi ugyan – talán – még nem volt, de borókabogyót rágcsáltak, hogy leheletük friss legyen. A rómaiak inkább a gasztronómiai élvezeteket fokozták vele, ételt, bort ízesítettek, a görögök pedig betegségek kialakulását akarták megelőzni vele fertőtlenítő hatása kapcsán. A nagy pestisjárvány idején is borókát vetettek be, valószínűleg több-kevesebb sikerrel. 
 
A gin és a borovicska 
 
A gint egyes források szerint Itáliában készítették el először, amikor ottani szerzetesek rájöttek, hogy az alkoholba áztatott bogyók nemcsak finomak, hanem gyógyító hatásuk is van – természetesen az arányokra ügyelni kellett, ahogy ma is. A gin előfutára a geniévre névre (franciául boróka) hallgató párlat volt, melyet Dr. Sylvius, egy holland gyógyszerész alkotott meg borókabogyó-kivonatból és gabonaszeszből. Amikor már több országban is népszerűvé vált az itóka, az angolok könnyítettek és rövidebb néven ők is elkezdték gyártani a párlatot. A borovichka viszont pálinka, melyet számos néven ismernek a világban attól függően, hogy hol készül: a Borovička a szlovák, a Finkel a norvég verzió, nálunk fenyővíz, az osztrákoknál és a bajoroknál pedig Kranewitter.  
 
Fantasztikus fűszer pácokhoz, pástétomokhoz, húsokhoz, de gyógylekvárt is készítenek belőle a találékonyabbak. A parfümök egyik fontos alkotóanyaga, rovarirtó szerek kiegészítő eleme erős illata miatt. 
 
Pesti Est-tipp: 
 
Illóolajával frissítsd fel otthonod illatát, valamint készíts teát vendégeidnek. Mivel számos tünetre gyógyír, biztosan mindenki jobban lesz általa. A teához fél-egy kávéskanálnyi boróka elegendő, melyet le kell forráznod, majd leszűrni és napi két-három alkalommal 2 dl-t elfogyasztani. Ha nem tudsz szedni bogyót, úgy értjük a bokorról borókát, akkor patikában is kapsz teát. Várandósok és vesepanaszosok kerüljék komoly vízhajtó hatása miatt! Aki pedig koccintana, annak egy kupica borovička felmelegíti testét-lelkét. 
 
Szálka Sarolta
2018.12.27
|


Játék
Az időpont a csendes-nyomorúságos 1948. A nagyharsányi gyöngyösbokréta mozgalom tagjai a szabadságharc jubileumi megemlékezésének árnyékában készülnek a nagy napra. De vajon lesz-e ebből megemlékezés? És hogy jön ide a Tompa Misi bácsi?
Copyright © 2019 Minnetonka Lapkiadó Kft.